Én a semmi voltam; Negatívok

Én a semmi voltam

hideg volt. mire levakoltuk
a falakat, kevesebbnek
tűnt a lom, mert az
optika kegyes
az emberhez.

és ő közben

csak nevetett rajtam,
a festékes ruhámon,
mert, és hogy így
meg úgy ő még
nem látott.

fel sem fogta, hogy ott
valójában semmi sem
változott aznap.

én csak arra tudtam
figyelni, hogy fázom.
pedig szinte tavasz
volt már.

sötétedéskor kinyitotta
az összes ablakot,
még ott voltam.

és mindenki más
is valahogy

annyian gondoltak
éppen őrá…

pont akkor…

és én a semmi voltam.

Negatívok

minden bezárt. vasárnapi csönd van
az utcákon, pedig csak valami
szerda délután féle lehet.

most veszem észre, hogy ezeknek
a pucér nőknek mennyire mély,
szomorú lett a tekintetük
a konyhai posztereken.

az online rendeléseimet pörgetem,
a lomokat hányom egyre csak
egymásra.

olyan fáradt vagyok, már nem is
rezeg, inkább táncol a sótartó,
és könnyre könnyet hív
a hunyorgásom.

mit is kéne gondolnom…

már késő, pedig korán van…
negatívként látok mindent.

talán beragadtam a fotográfia
süllyesztőjébe, mint a
klasszikus lomok.