Sylvia Plath életművét beárnyékolja tragikus halála

Sylvia Plath a 20. század második felének egyik legmeghatározóbb női író-költője, akinek személyes tárgyai idén júliusban árverésre kerültek, neve említésére azonban gyakrabban idéződik fel 1963-as öngyilkossága, mint termékeny irodalmi karrierje. A BBC Culture cikke a Plath halála körül kialakult mítoszt vizsgálja, valamint azt, miként befolyásolta ez a költőnőről szóló szakirodalmat.

A cikk szerzője, Lillian Crawford úgy véli, ha egy női szerző öngyilkosságot követ el, azzal nemcsak személyét bélyegzik meg, hanem életét és munkásságát is, alkotásai innentől tragikus halálának fényében kerülnek csak elemzésre. Ugyanez a látásmód lengi körbe Plath alakját is, egyfajta szimbólumává válva azoknak a nőknek, akik kitörni vágynak a hagyományos női szerepekből, ennek sikertelensége pedig depresszióba hajszolja őket.  A cikk szerint ez a narratíva helytelenül mutatja be a költőnő életművét és azt a kapcsolatot, amely a női olvasók és Plath között alakul ki.

Plath Az üvegbúra című, önéletrajzi ihletésű regényében egy szorongással és depresszióval küzdő lány történetén keresztül boncolgat olyan témákat, mint a nők társadalmi alárendeltsége, szexuális vágyaik megismerése és a mindezekből adódó lelki problémák. Crawford szerint a regény egyike azoknak, ami a női létet nyers valóságában ábrázolja, s noha Plath nagyban merített saját életéből, a művet mégis fikciónak kell tekinteni. Mindezek ellenére a legtöbb szakirodalom a szerző mentális betegségének jeleit olvassa ki a műből. Ez a látásmód pedig megnehezíti, hogy Plath „depresszión kívüli” oldala is megismerhetővé váljon.

Hiába övezi a költőnőt ma is nagy érdeklődés, az életéről és munkásságáról szóló kötetekben még mindig hangsúlyos az öngyilkosságából adódó mítosz, azonban vannak kivételek. Gail Crowthernek több írása is megjelent Plathról, többek között a 2017-ben kiadott The Haunted Reader and Sylvia Plath, valamint a These Ghostly Archives: The Unearthing of Sylvia Plath. Mindkét könyv középpontjába ezúttal Plath mint személy kerül, és nem egy kultusszá váló tragikus szimbólum. Crowther kifejtette, műveinek célja az volt, hogy bemutassa, „Plath nőként átélt tapasztalatai döntő jelentőségűek voltak írásaiban”, mindezek pedig ma is hatással vannak az olvasókra.

Heather Clark 2020-as, Red Comet című könyvében egyszerre igyekszik bemutatni Plathban a költőt és a művészt. „[Plath] visszatérő témája nem a depresszió volt – nyilatkozta Clark a BBC Culture-nek ‒, hanem az a szent törekvés, hogy íróvá váljon.” Mindemellett reméli, hogy a továbbiakban több szakember fog figyelni a költőnő életének további fontos eseményeire, és arra is, hogy noha mentális betegsége valóban befolyásolta munkásságát, ez egy olyan korban történt, ahol a lelki problémák megértése másként történt, mint ma.

Plath életének és művészetének feltárása tovább folytatódik, teljes levelezésének publikálása után ezúttal a Smiths College és New York Institute of Technology munkatársai dolgoznak a költőnő összegyűjtött verseinek javított kiadásán.

A BBC Culture teljes írása és a cikk forrása itt olvasható.