A jövő zenéje

Vida Igor a szlovákiai jazzélet egyik kulcsfigurája, a maga nemében egyedülálló Are you FREE? improvizációs zenei és free jazz fesztivál szervezője Brémában járt a Jazzahead! nemzetközi jazzvásáron. Ebből az alkalomból kérdeztük.

A Jazzahead! az egyik legfontosabb jazzhez kapcsolódó esemény Európában. De mi is zajlik ott valójában?

 Ha nagyot szeretnék mondani, azt mondanám, hogy a jövő zenéje. De maradjunk a tényeknél. Április 21–24. között már a tizenegyedik Jazzaheadet szervezték meg Brémában. A vásáron szakemberek, kiadók, koncertszervezők, a média és az előadók (képviselői) találkozhatnak egymással. Idén 969 kiállító és 2750 zeneipari szakember volt jelen, és a főszervezőknek köszönhetően idén első alkalommal én is. A kiállítás és a vásár csak a szakma részére volt hozzáférhető, a kísérőkoncertek nyilvánosan zajlottak. Körülbelül tizenötezren hallgatták meg a három színpadon egymást követő negyven zenekar 30-30 perces műsorát. A szombati clubnight során a város harmincnégy klubjában, éttermében, templomában, bárjában vagy szállodájában hatvannyolc zenekar muzsikált a mintegy 6500 érdeklődőnek.

Impozáns számok. Az ilyen rendezvényeken rendre vannak speciális programok is. Itt is voltak?

Az idei vásár hivatalos partnere a viszonylag ismeretlen zenei életű Svájc volt. A svájci zenekarok a csütörtök esti Swiss Nighton léptek színpadra. A házigazda Németország szintén nyolc kiválasztottnak adott bemutatkozási lehetőséget a péntek délutáni German Jazz Expo alatt. A pénteki este a tengerentúli fellépőké volt. Az Overseas Night során szintén nyolc, de a világ távolabbi részeiről érkezett zenekar mutatkozott be.

Számomra a legszínesebb és legérdekesebb műsort a szombat délutáni és esti program, a tizenhat európai zenekart felsorakoztató European Jazz Meeting hozta. Igazán érdekes (és néha már nem is a klasszikus értelemben vett jazz-) zenekarokat láttam. Hiányoltam viszont, hogy nem volt a fellépők közt egyetlen „keleti” előadó sem.

Az összes bemutatókoncertet élőben közvetítette a Nordwest Radio, a felhozatal a Jazzahead! honlapján meghallgatható-megnézhető.

A nem zenei programok közül mit emelnél ki?

Olyan témákat érintő előadások-beszélgetések kísérték a koncerteket, mint például a jazz és gyerekek – hogyan lehet népszerűsíteni a műfajt már a gyermekkortól. Jazz a digitális korban, a jazz és a kulturális turizmus fejlesztése a kontinensen. Volt persze jogi tanácsadás az előadók, a szerzők és a zeneipari szakemberek számára. A Jazzahead! Matchmaking programon aki bejelentkezett, az általa megadott működési területtől függően tizenöt perces intervallumokban fogadhatott tárgyalópartnereket az elkövetkezendő együttműködés reményében. Az úgynevezett Elevator Pitch során pedig a feltörekvő zenekaroknak pár perc alatt kellett tömören bemutatkozniuk a meghívott szakembereknek.

Milyennek értékeled a felhozatalt?

Egy-két kivétellel végignéztem, -hallgattam mind a negyven koncertet. Gyenge vagy közepes színvonalú előadás szinte nem is akadt. Mindegyik fellépő nagyszerű zenei tudással rendelkezett. Nem is csoda, hisz nemzetközi szakmai zsűri állítja össze a fellépők listáját. Csak – ahogy már mondtam – a kelet-európai fellépők hiányoztak a sorból.

A rendelkezésre álló harminc perc alatt kell megmutatni, mit is tud a fellépő. Ez az idő néha nem elegendő arra, hogy megtörténjen az előadó és a néző egymásra hangolódása. A harminc percet az élő közvetítés és a felvételek készítése miatt szigorúan be is tartották.

Nem egyszerű feladat ilyen maratoni eseményt éberen figyelemmel kísérni, jegyzeteket készíteni. Szerencsére sokat segít ebben a részletes útikalauz, amit a meghívottak kaptak. A későbbi értékelés során pedig a letölthető koncertfelvételek. Némelyik előadó a tökéletes játékkal ugyan lenyűgözött, de az előadásból hiányzott a smrünc.

Az ember befogadóképessége véges, ezért a sok jazz közt nagy élvezettel hallgattam a nem is igazán jazz-zenei produkciókat. Ilyen volt pl. az Amerikában élő Amir Elsaffar Two Rivers Ensemble-je, ahol jazzhangszerek és -zene keveredett az orientális zenei motívumokkal és egzotikus hangszerekkel. Vagy a finn Oddarrang előadása, mely leginkább a magyar Korai Öröm zenéjéhez hasonlítható, továbbá a belga Dans Dans, akik igazából pszichedelikus rock zenét elegyítenek jazz és avantgárd elemekkel.

De mivel elsősorban jazzről szólt a vásár, megemlíteném a számomra legjobb „tiszta jazz” produkciókat: a svájci Colin Vallon Trio és Plaistow zongoratriók, a nemzetközi Fischbacher trio, az amerikai Aaron Diehl Trio, vagy a jazzt szabadabban értelmező norvég Trondheim Jazz Orchestra &  Ole Morten Vagan és az angliai Led Bib. (Ld. itt)

PlaistowA közvetlen zenei élményen túl mit adott a vásár?

A vásár lényege a kapcsolatépítés, az eszmecsere, az új lehetőségek felkutatása, a találkozás a régi ismerősökkel. A kiállítók zömét német kiadók, szervezők és menedzsmentek alkották, de kitettek magukért az északi országok képviseletei is, látszik, hol milyen anyagi háttérrel rendelkeznek a kiállítók. Jóformán az összes nyugati ország képviseltette magát, csak a keleti blokk volt hiányos. Ebből a szempontból le a kalappal a lengyelek előtt, akik állami támogatással az Adam Mickiewicz Intézet által népszerűsítik kultúrájukat. Szlovákiából csak az egyre termékenyebb kassai Hevhetia kiadó rendelkezett standdal, de jelen volt az első szlovák jazz portál és a Hudobný život folyóirat egy-egy képviselője is. Magyarországról összefutottam a budapesti BMC és Opus jazz klub programszervezőivel, valamint a Fonó képviselőjével, de találkoztam Harcsa Veronikával és Gyémánt Bálinttal is. Véletlenül összeismerkedtem a Cairo Jazz Festival főszervezőjével, az athéni Half Note Jazz Club vezetőjével. Kellemes meglepetés volt a Music Finland képviselőjével való találkozás, akivel magyarul tudtunk értekezni (nem a nyelvi rokonság miatt, hanem azért, mert Budapesten tanult és élt évekig). Kulturális cserebere lehetősége is felmerült. Csak az a kérdés, mi az a hazai jazz-zenei produkció, ami odakint is érdekes lehet?

Ha már feltetted, mit válaszolnál erre a kérdésre? Vegyük alapul a szlovák és a magyar zenei életet.

Ami érdekes lehet odakint, az a saját zenei gyökereinkből táplálkozó produkció. Mainstream jazzt játszó zenekarokból rengeteg van nyugaton is, és mint mondtam, mind hihetetlen magas színvonalon teljesít. Kimagasló teljesítményt kell nyújtania az itteni előadóknak, hogy külföldön érvényesülhessenek. Persze, ezzel nem azt állítom, hogy a mieink nincsenek megfelelő szinten, nem rendelkeznek megfelelő tudással. Csak hát az ottani zeneipar és oktatási intézmények százával ontják a zenészeket. Az egyediségen kívül biztos sokat számít az előadók promója is. Anélkül szinte lehetetlen karriert építeni. Vagy ki kell költözni, és be kell kerülni az ottani zenei körforgásba, és úgy kiharcolni az elismerést.

Ami késztermékként mindenképp érdekes lehetne a külföldi színpadokon, az Szlovákiából például a PaCoRa trio, Magyarországról Dresch Mihály, Tóth Viktor, Borbély Mihály vagy Szabados György szellemiségét képviselő Grencsó István főleg fiatalokat foglalkoztató formációi. De persze kellene képviselet, amely futtatja az itteni előadókat. Talán pont ezért is hívtak meg a vásár szervezői, hogy felkeltsék az érdeklődésünket az esemény iránt és előkészítsék a terepet a jövőbeni együttműködésre. Meg ugye új piacokat keresnek az ottani előadóknak is.

És mi az a jazz-zenei produkció, ami amellett, hogy művészileg érdekes, itthon is eladható?

Talán a legfontosabb dolog, amit Brémában kaptam, az a buzdítás az elkövetkezendő időszakra, hogy igenis, érdemes csinálni és szervezni a koncerteket még ebben a nem a legnépszerűbb zenei kategóriában is. Minden résztvevőnek megvan a maga problémája, a nagy szervezeteknek ugyanúgy, mint a kisebbeknek. Talán annyival könnyebb a gazdaságilag fejlettebb országokban a helyzet, hogy a nonprofit szervezetek vagy klubok, fesztiválok jelentős önkormányzati-állami támogatásban részesülnek, valamint a szponzorok hozzájárulása is jelentős. Nagyon fontos tényező a közönség nyitottsága, kulturáltsága és fizetőképessége. Ugyan általános jelenség a gazdasági visszaesés, és a koncertlátogatók is meggondolják, mire költik a pénzüket, de így sem gond a 30-40 eurós jegyárakat kifizetniük. (Tájainkon 3-5 eurót kérünk szégyenlősen, hogy legyen miből a fellépőket megvendégelni.)

De hogy a kérdésedre is válaszoljak: úgy hallgattam a Jazzaheaden elhangzó produkciókat, hogy mi az, ami zeneileg érdekes, egyedi, és ráadásul anyagilag is beleférhet a fesztiválunk költségvetésébe. Így az osztrák Edi Nulz triót, az angliai Led Bibet, a finn Oddarrangot a belga Labtriót és a Phishbacher Triót tudnám elképzelni a saját rendezvényeinken. De az egyeztetések során felmerülhetnek olyan problémák, amik miatt nem tudna megvalósulni egyik-másik koncert. Gondolok az anyagi feltételekre, vagy például egy akusztikus zongora hiányára. Nagyobb színpadokra, fesztiválokra szinte mindegyik fellépőt merném ajánlani.