Irodalmi Szemle 2017/6 – Transzkulturalizmus

A szerkesztők Áfra János verseivel ajánlják az Irodalmi Szemle júniusi számát.

 

Áfra János

A sötétség igéi

 

Ne akard viszontlátni magad

a nyomor különféle formáiban,

amely a sötétekkel játszadozva érkezik,

három életre vonva el döntésjogod.

 

I.

Ha napkőporral kevert meleg

nedveid egy háziállat méhébe

fecskendezed, félig emberszabású

lényt teremthetsz. Anyja vérével

hetvenhét napon át kell etetned,

lombikban őrizve, amíg bontakozik.

 

II.

Kivágott nyelvét nyersen lenyelve

hét éven át köztes lények szólnak

belőled, halott rokonok emlékeit

és tanácsait hozva el másoknak is.

 

III.

Láthatóvá lesznek előtted

az eltávozottak és eljövendők,

ha szemét kitéped és sajátodhoz

dörzsölöd, vörössé változik íriszed.

 

IV.

Koponyáját tálként használva

a belőle kortyolgatott forró

főzet hosszú és leírhatatlanul

színes látomást bocsát rád.

 

V.

Legyen bár ujja, patája vagy karma,

első lába csontjaiból talizmánt

készíthetsz, karcold bele az egy áradását

leképező bűvös négyzetet,

ami itt tart a földön.

 

VI.

Ha megnyúzod élve, és vaskos

bőrét hátadon hordod,

életed végéig késleltetheted,

hogy a sötétek átvegyék

az irányítást döntéseid felett.

 

VII.

A korcs égetett csontjainak

füstjéből mélyeket lélegezve

egy bolygószellem érkezik hozzád,

aki megmutatja a teremtés száz-

ezernyi rendjét, ám a látomás után

többé nem szólsz emberi nyelven,

s a szokott mondatokat sem érted.

 

*

 

A sötétek igéi lerombolnak

kedvedért bármit és megépítenek

belőled mindent, de az em-

berek közt nem lesz, aki meg-

értőn nézné életeken át-

nyúló, száraz haldoklásaid.

 

 

Megjelent az Irodalmi Szemle júniusi száma

Nyelvi és kulturális határátlépések, identitásválságok és –váltások, nemi és társadalmi szerepek… az Irodalmi Szemle legújabb, tematikus lapszáma többek között ezeket a kérdéseket érinti. Magdalena Roguska és N. Tóth Anikó tanulmánya a nyelvi kifejezés, a kulturális identitás és a kulturális fordítás szempontjából vizsgálja Eva Hoffman, Terezia Mora, Kálmán Gábor és Václav Pankovčín szépirodalmi alkotásait, Petres Csizmadia Gabriella elemző írása pedig a nemzeti és kulturális identitásra vonatkozó sztereotípiák és klisék működésére mutat rá Ďurica Katarina zsánerregénye alapján. Paszmár Lívia értő kritikája Daniela Kapitáňová Samko Tále: Könyv a temetőről című regényéről, valamint Irena Brežná és Svetlana Žuchová prózája (Vályi Horváth Erika fordításában) szintén illeszkedik a tematikához.

A lapszám egyébként Áfra János versével nyit, de a figyelmes olvasó Filip Tamás és Nagy Magdolna verseire, Polgár Anikó Sirkka Turkka kötetéről szóló kritikájára, Rizsányi Attila Alexandra Salmela regényéről szóló írására is rábukkanhat, sőt beleolvashat Szászi Zoltán Fél-vidéki leveleibe is…

 

A tartalom itt érhető el.