Kelet-európai Odüsszeia
Kristóf György eredetileg diplomafilmnek készült, ám végül a világ egyik legrangosabb filmfesztiváljának versenyprogramjába került alkotásában egy igazán aktuális téma művészfilmes megvalósítását tűzte ki célul. Az Out egy ötvenes éveiben járó férfi, Ágoston Odüsszeiáját mutatja be, aki egy szlovák energetikai üzemből való elbocsátását követően, családját hátrahagyva, külföldön próbál meg új munkát és életcélt találni magának. S bár a történet nem Magyarországon, hanem Szlovákiában veszi kezdetét, a magyar néző mégis a saját jelenére ismerhet benne, s a többséget foglalkoztató „menni vagy maradni?” kérdéssel szembesülhet. A film azonban a külföldi munkavállalás nehézségeit nem egy mai huszonéves fiatal, hanem az egy generációval korábban született főhős sorsán keresztül mutatja be, és az idősebb korban elvesztett állás okozta problémákat magas fokú társadalmi érzékenységről tanúskodó módon dolgozza fel.
Ugyanakkor egyáltalán nem szükséges egy aktuális, közép-kelet-európai helyzetre vonatkoztatni a történetet, hanem tekinthetjük úgy is, mint egy utazás-narratívát, melynek tétje a főhős révbe érkezése és önmagára találása. Az alkotás tudatosan rá is játszik erre a narratívára (az ismertető például nyíltan utal is Homérosz híres művére), hiszen a tenger- és halmotívumok igen fontos részét képezik a film metaforikájának. A metaforikus keret kellőképpen kidolgozott ahhoz, hogy a néző ne csak egy lehetséges interpretációt kapcsolhasson a látottakhoz, ráadásul egyes képek a film világában egészen új értelmet is nyerhetnek. Mert míg például a hálóba gabalyodott halak képe az elidegenedést, a csapdába esést, a létben vergődést is szimbolizálhatja, addig az Out záró képsorában a halásszá váló Ágoston révbe éréseként is értékelhetjük azt.
Bár a film kiindulópontját egy valós probléma képezi, Kristóf György művét mégis a realista és az abszurd megjelenítés közötti váltakozás jellemzi. Feltehetően a rendező célja a két stílus egymásba játszása lett volna, azonban ennek megvalósítása egy olyan markáns és kiforrott filmnyelvet igényelt volna, amivel egy elsőfilmes rendező még értelemszerűen nem rendelkezhet. Éppen ezért a realista, valamint az abszurd/szürreális elemek nem képeznek szerves egészet, s egy sajátos, egyedi filmvilág létrehozása helyett csak kizökkentik a nézőt.
A forgatókönyv egyik hiányosságaként az alaptémában rejlő lehetőségek kiaknázásának elmaradását lehet felhozni. A külföldi munkavállalókkal szemben tanúsított, nacionalista ellenszenv kifejezése például egy igen érdekes szál lehetett volna, ha konkrét jelenetek és drámai szituációk formájában mutatkozott volna meg a vásznon, így azonban, hogy Ágostonnak gyakorlatilag semmilyen kapcsolata sincsen a kollégáival, a néző az üzemvezető ilyen irányú kifakadását egy érdemi előzményt nélkülöző motívumként értékelheti. Pedig igen érdekes szcénákat eredményezhetett volna, ha például rivalizálás alakul ki közte és az egyik dolgozó között, vagy ha például egy olyan kollegiális viszonyt alakít ki valamelyik társával, amely vagy cáfolja, vagy épp alátámasztja a brigádvezető kijelentését (az idegenekhez mindenki a világ közepeként viszonyul).
A jelenetek kidolgozásánál ugyancsak érdemes lett volna a „kevesebb több” elvet szem előtt tartani. A főszereplő frusztráló tétlenségének, várakozásának és magára maradottságának hosszan kitartott jelenetekkel történő megragadása hatásos megoldás, ugyanakkor a sűrítés eszközének alkalmazása gördülékenyebb cselekményt eredményezhetett volna. Az „eseménytelenség” ugyanis egy ponton túl már nem a hangulatteremtést, vagy a nézőnek az alkotás világába való bevonását szolgálja, és csak változó mértékben tudja fenntartani az érdeklődését.
Ez már csak azért is különösen sajnálatos, mert a látvány és az operatőri munka tekintetében az Out kiemelkedő képi kompozíciókkal büszkélkedhet, melyek kontrasztot képeznek az amortizálódó és rozsdás eszközökkel teli üzemet, valamint a városi környezetet megjelenítő képekkel. Egy ilyen közegben a fületlen, kitömött nyúl az egyén elidegenedésének, az ember kapcsolatok és természet iránti vágyának groteszk szimbólumaként kezd el működni. S amint Ágoston egyre inkább kívül reked a társadalmon, illetve a városi környezeten, annál inkább dominálni kezdenek a természetfilmbe illő beállítások, melyek a valóságban csak ritkán megtapasztalt közelségbe tudják hozni a lettországi tengerpart állatvilágát, mely újra és újra a főhős céljára emlékezteti a nézőt.
A főszerepben látható Terhes Sándor igen figyelemre méltó alakítást nyújt, mert komplex játéka révén egyszerre képes megjeleníteni a figura rezignáltságát, az új munkalehetőségek után való töretlen kutatásban megmutatkozó kitartását, s még humort is képes csempészni az egyes megnyilvánulásaiba. Az Ágoston útja során feltűnő alakok ugyancsak megtámogatják a rendezői koncepciót, hiszen a kívülrekedtség, az átlagtól való különbözés ugyancsak megmutatkozik a kitömött, Levnek keresztelt nyulat magával hordozó nő alakjában, vagy az erdő szélén lakó, és a természettel sajátos módon egyensúlyban élő orosz férfiban, valamint groteszk Barbie babává műtött feleségében.
Az Out egy aktuális témára és jól működtetett jelképrendszerre épülő alkotás, melyet azonban sajnálatos módon dramaturgiai hiányosságok, valamint egy egyelőre nem elég kiforrott filmnyelv és alkotói stílus jellemez, azonban a vele kapcsolatban elmondható pozitívumok mindenképpen egy majdani igen ígéretes rendezői karriert sejtetnek.
Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!