Mi kell még nektek?

Szerb Antal Magyar irodalomtörténetében a Lúdas Matyi lényegét a következőkben foglalta össze: „A zsarnokoskodó, jobbágykínzó Döbrögin háromszor veri vissza a ravasz parasztfiú a botütéseket, amit ártatlanul szenvedett. Fazekas, azt mondják, minden társadalmi mellékgondolat nélkül bukkant a demokratikus témára: de mindenesetre jellemző, hogy ekkor ez a téma mondhatóvá vált, már nem volt felségsértés és hazaárulás az uralkodó osztály ellen.” Fazekas Mihályt egy asszír mese, A nippuri szegény ember inspirálta, melyet Kr. e. 701-ben jegyeztek fel az asszír írnokok. Az asszíroktól az arabok vették át a történetet, így került be az Ezeregyéjszaka egyes változataiba, s innen vándorolt tovább a mese Európába. Szerb Antal megjegyzéséből is kiderül, Fazekas nem volt forradalmár alkat, érezhetően tartott a bécsi cenzúrától, de az ókori asszírok sem voltak bátrabbak. A. Leo Oppenheim asszíriológus hívja fel a figyelmet arra, hogy egy művészi alkotásba már akkor is beleszólt a politika. A költemény ugyanis egy népmese udvari változata volt, ezért a gonosz elöljárót az igazságos király segítségével győzi le a szegény ember. (A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia. Gondolat, Bp., 1982, 338.)

Hogy nincs új a nap alatt, s hogy van, ami nem változik, azt a reklámfilmes Kostyál Márk közéleti elszántsággal készített első nagyjátékfilmje, s annak sorsa is mutatja. A Kojot (2017) realisztikus indíttatású története az uralkodó magyar közállapotok korrupt, hazug jellegét leplezi le. Az öntelt, gátlástalan földesúr s az igazáért harcoló hős archetipikus történetét Kostyál kortársi közegbe helyezte. Az aktuálpolitikai áthallások miatt a filmet gyártója a Magyar Filmhétre sem engedte nevezni, s hogy még jobban ellehetetlenítse – a rendező engedélye nélkül –, gyenge minőségben a You Tube-ra is feltette, majd látszólag a mozik rendelkezésére bocsátotta, végül pedig visszavonta a mozijogokat, mondván, DVD-forgalmazás lesz. Kostyál a közönségtalálkozókon elmondta, a film tézise szerint prérifarkassá kell válni ahhoz, hogy túléljük a hétköznapokat, a western műfajára épülő filmnek eredetileg Vaquero (cowboy) lett volna a címe, de végül a Kojot (prérifarkas) mellett döntött.

A film pillérét három nagyobb s több kisebb verekedés adja. Az indító képsorokon (negyedórán keresztül) Tűzkő egyik tanyáján az építkező családapa véres ökölharcban próbálja megvédeni a telkét. A polgármestert és a helyi rendőrséget is markában tartó Szojka Pál (Kovács Frigyes) vállalkozó verőlegényei s a korrupt rendőrök igyekeznek eltávolítani a családot. A rendező-operatőr Kostyál meglepő energiát közvetítve videoklipes stílusban fényképez, a nyers valóságot ennyire dinamikus formában magyar filmekben eddig nem lehetett látni. Ezzel párhuzamosan villannak fel a Budapesten élő főhős, a banki ügyintéző Misi (Mészáros András) hétköznapjai, lélekölő munkája, s várandós barátnőjének, Eszternek (Dobra Mária) terhessége, majd vetélése. Szojka elképzelése szerint a földek alatt „folyékony arany” (termálvíz) húzódik, azért akarja kisajátítani a birtokokat, hogy svéd befektetőkkel feltárja. Egyedül a makacs Bicsérdi Mihály, az „öreg Kojot” mer szembeszállni vele, s mikor megakadályozza, hogy farkaskutyája a rendőrökre támadjon, megvető lenézéssel mondja, „nem harap ez, csak a szar embereket”. Bicsérdi halála után unokája, Misi örökli meg a földet a rozoga házzal. Misi eddig még nem járt Tűzkőn, így nem sokat tud a helyi viszonyokról. A nyüzsgő főváros után a vidék idillinek tűnik, s a férfi úgy érzi, az új környezet jót tenne Eszternek. Ám elég gyorsan kiderül, hogy szó sincs romantikus vidékről. Szojka először csak az építési engedély megvonásával próbálja ellehetetleníteni Misit, aztán verőlegényeket küld hozzá, a férfit családja szeme láttára verik össze. Már a budapesti epizódokból is kiderül, hogy Misiben elfojtott indulatok feszülnek, dühkitöréseit Eszter csillapítja le. Tűzkőn viszont a nagyapjától örökölt természet kerekedik felül (a férfi az öreg ingét és övét viseli), egyre fanatikusabban építi a családi házat, Eszter viszont az abszurd események hatására (mikor feljelentést tesznek a támadók ellen, a rendőrök csak annyit mondanak, máskor üssenek vissza) fokozatosan elidegenedik tőle, s a férfi agresszív viselkedésétől tartva visszamegy Budapestre. Misi a Szojka elleni küzdelemben két segédjére, Lajosra, az alkoholista kőművesre (Bocsárszky Pál) és annak sógorára, Attilára, a börtönből szabadult szótlan erdélyi kubikusra (Orbán Levente) számíthat. Szojka fia, a kisfiát egyedül nevelő Pali (Mátray László) apja és Misi között őrlődik, de túl gyenge ahhoz, hogy apja árnyékából kitörjön. Úgy tűnik, sajnálja Misit, s csak a férfi érdekében próbálja lebeszélni arról, hogy harcoljon Szojka ellen, de gyenge jellemét mutatja, hogy többször is megkörnyékezi Esztert, s a verőlegényeket is ő küldi. Szojka Pál váratlan halála (hatalmától megittasulva próbálja megdelejezni bikáját, de az állat végül nekiront), Misi apjának kórházba kerülése, s Eszter teherbe esése varrja el a szálakat. Misi végül eladja földjét a svéd befektetőknek, de azáltal, hogy felépítette a házát, s egy nagyobb (záró) verekedésben a végsőkig kitartott, befejezte küldetését.

Kostyál a realista hatás erősítésére olyan határon túli színészeket választott a főbb szerepekre, akiket eddig nem vagy csak keveset lehetett látni vásznon (pusztán egy kisebb szerepben, Szojka részeges feleségeként tűnik fel Monori Lili). Az unásig koptatott útkereső, nemzedéki közérzetről beszámoló elsőfilmesek nagyjátékfilmjei után Kostyál Márk indulatos, elszánt dühből fakadó társadalomkritikája az összkoncepcióban rejlő tisztázatlanság ellenére is újdonságot jelent. Kostyált saját bevallása szerint leginkább Bacsó Péter A tanú (1969) című filmje inspirálta, de Szomjas György easternjei (Talpuk alatt fütyül a szél, 1976; Rosszemberek, 1978), Huszárik Zoltán munkái, a cseh új hullám darabjai (leglátványosabban a Tűz van, babám!, 1967) s Cormac McCarthy regényei is hatottak rá. A stílusok és műfajok ötvözése, valamint az arányérzék elvesztése (pl. a szimbólumok halmozása) rányomja bélyegét a történetre (a forgatókönyvet Kostyál Márk, Lengyel Balázs és Lovas Balázs írta). A társadalmi dráma, a nyers realizmus erős képei a társadalmi szatíra groteszk elemeivel keverednek, s így a film a szándéka ellenére olykor önmaga paródiájává válik (pl. az indokolatlanul hosszú, második nagyobb verekedés, ami Lajos lányának esküvőjén zajlik, a Bud Spencer-filmek „megint dühbe jövünk” hangulatát idézi; s inkább kínos, mint komikus, mikor Pali a fekete svéd befektetők előtt apja emlékére a Most élsz című dalt énekli el túlzóan hamisan).

„A költemény rendkívüli hatásának titka, hogy az ember belső természetének egyik legeredendőbb hajlamát fejezi ki milliók számára érthetően és élvezhetően. Azt a jó hajlamot, hogy az elnyomásba nem kell beletörődni; vagyis azt, hogy lehet igazság, csak ki kell verekedni vagy ügyeskedni!” – írta Illyés Gyula a Lúdas Matyiról, s a Kojotot nézve is felmerül a kérdés, vajon az igazságot csak pofonnal vagy anélkül is ki lehet-e ügyeskedni.

Képek forrása: Mega

A film adatlapja a Mafabon