Revü-tours a férfi körül

A Katona József Színház évadzáró bemutatóiban közös pont, hogy rendezőnők szólnak bennük férfiakról. Míg azonban a Pelsőczy Réka által rendezett Ürgék interjúkra és más dokumentumokra épül, Székely Kriszta Ithakája nemes irodalmi alapanyagot gyúrt át Závada Péter költő és Szabó-Székely Ármin dramaturg segítségével. Még egy párhuzamra érdemes felhívni a figyelmet: néhány hete mutatták be a Trafóban Závada Péter Amhitryon-átiratát, a Jesuis Amphitryont Geréb Zsófia rendezésében. Az önazonosság mint központi kérdés mellett abban az előadásban is fontos szerepet kap a férfi- és női szerepek újragondolása. És közös bennük az is, hogy Závada Péter költői nyelve meghatározó eleme mindkettőnek. Ez a nyelv a Jesuis Amphitryonban sem nélkülözi a játékosságot, az Ithakában azonban az irónia mellett ez alapvető eleme lesz. Vegyíti az antik eposzt a mai köznyelvvel, játszik a hexameterrel, és nem hagy ki olyan nyelvi poénokat sem, mint a „Nauszikaá, na uszikálj!” Úgy tűnik tehát, hogy a fiatal alkotók szívesen és nagy szabadsággal nyúlnak mitológiai történetekhez, szabnak nagyon is a mának szóló előadásokat a klasszikus alapanyagból.

 

 

Székely Kriszta Ithakája végigköveti Odüsszeusz vándorútját, ám a bolyongás egyes állomásai itt hősünk önmagához és a nőkhöz való viszonyát tükrözik. Útja felnövéstörténet igazi felnövés nélkül, a (férfi)ego körtánca a világban, mindig új kalandokat, a gyors hazaérés helyett újabb kacskaringókat, menekülő utakat keresve. Nagy Ervin megformálásában ez a hősiességétől megfosztott, önzésében, önmaga dicséretében, esendőségében nagyon is emberi Odüsszeusz mégsem lesz ellenszenves, nevetséges is csak annyira, amennyire valamennyien azok tudunk lenni.

 

 

Nagy Ervin mellett minden szerepet nők játszanak, még a Küklopszot (Kiss Eszter) is. Odüsszeusz kísérője és egyben az előadás narrátora is nő, Pallasz Athéné. Mészáros Blanka játssza vagány, okos kamaszlánynak, akinek nemcsak Odüsszeuszról, de jó édesapja, Zeusz viselt dolgairól is megvan a maga határozott véleménye. Van, hogy az Ádámot kalauzoló Lucifer is megszólal Pallasz Athéné hangja mellett, ahogy más nagy emberiségköltemények párosait is beléjük láthatjuk egy-egy pillanatra. Csak ami azokban véresen komoly, itt kinevethető. De legalábbis megmosolyogható, ahogy a héroszból tébláboló férfi, máskor kisfiú lesz. Pallasz Athéné a rá bízott Odüsszeuszon olykor kedvesen csúfolódó, ironizáló kísérő. Mészáros Blanka meg csak úgy mellékesen, miközben mitológiai gyorstalpaló tanfolyamat tart a nézőknek, ugrik néhány szaltót.

 

 

Pallasz Athéné kísérőként kívülálló marad, a többiek ellenben érzelmileg is bevonódnak Odüsszeusz sorsába, szeretik vagy gyűlölik. Maguk sem mentesek a gyarlóságoktól, az előadás rajtuk is ironizál, legyen szó az önmaga szépségébe beleszédült Nauszikaáról (Rujder Vivien), a kemény üzletasszonyosra vett Kalüpszóról (Fullajtár Andrea) vagy az anya(koca)királynőként csillogó Kirkéről (Ónodi Eszter).

 

 

Balázs Juli egy egyszerű ötletből különleges, jól használható játékteret teremtett. Ráadásul nemcsak a színpadot, hanem a nézőtér két oldalsó falát is felöltöztették: teleaggatták fényes kék papírcsíkokkal, ezzel is közelséget teremtve a színpad és a nézőtér között. A különböző hosszúságúra vágott csíkok barlangképzetet keltenek, máskor hullámzásuk tengeri vihart jelez, csillogásuk a mulatók világát idézi. A revüs hangulatot erősítik az előadás elején és végén teljes létszámban felvonuló színésznők, a fényes szegélyű ruhák, forgószínpadon előadott dalok és táncok. Az előadás zenei anyaga egyébként is sok műfajból áll össze, operaária ugyanúgy hallható benne, mint az Európa Kiadótól a Mocskos idők a Szirént játszó Jordán Adél előadásában.

 

 

Kiemelt szerepet kap a mozgás, Hód Adrienn munkája. A pontos, kifejező koreográfiában nem tűnnek fel az önálló műveiből ismert stílusjegyek, jó értelemben vett alkalmazott koreográfia készült. Az össztáncokon belül mindenki a karakteréhez illő mozdulatokat kapott, ahogy Nagy Ervin hosszan kitartott pózai is fontos jellemzői Odüsszeusznak.

 

 

Az előadás revüjellege, a mítosz könnyed, ironikus újrafogalmazása az első fél órában kelthet némi bizonytalanságot a nézőben, hogy mire is fog kifutni ez az egész. Meg kell szokni a narrációt is, de ha a néző kis idő múltán igent mond magában erre az alkotói ajánlatra, egyre nagyobb örömét lelheti a játékban. Kinek-kinek meglehet a kedvenc jelenete és szereplője. Különösen szép részlete az előadásnak az Odüsszeusz anyját megjelenítő Bodnár Erika monológja a fiúgyermek felneveléséről, leszakadásáról. Itt megsúlyosodik, elmélyül a szöveg, és egy másik női perspektíva ellensúlyozza Odüsszeusz addig megismert jellemvonásait. De ezt a jelenetet is ellenpontozza egy másik, amelyben Bodnár Erika fergetegesen táncol. Rezes Judit könnyedén és elegánsan megformált Penelopéja sem az az időtlen időkig zokszó nélkül várakozó feleség, akire az eposzból emlékezünk. Jóval öntudatosabb annál, aki a férjével kapcsolatos kételyeit sem hallgatja el.

 

 

Végezetül visszatérve a Katona idei évadára, az Ithaka még egy szempontból üde és bátor gesztus. Az Ascher Tamás Háromszéken című előadás megmutatta, hogy a színházi világ mennyire egyenlőtlenül lejtett a férfiak felé az elmúlt évtizedekben, mennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetett egy (színész)nő ebben a világban. Székely Kriszta rendezése, ahogy már előző munkája, a Nóra – Karácsony Helmeréknél is új nézőpontot hozott nemcsak a Katona József Színházba, de az egész hazai színházi életbe. Vele együtt fiatal rendezőnők sora jutott feladathoz az utóbbi egy-két évben (a már említett Geréb Zsófia mellett Szenteczki Zita, Kincses Réka és mások), elindítva ezzel egy másfajta, a női szempontokat, női témákat jobban érvényesítő gondolkodást a hagyományosan férfitúlsúlyos rendezői pályán.

 

Ithaka

Homérosz Odüsszeiája alapján a forgatókönyvet írta: Závada Péter és Szabó-Székely Ármin

Játsszák: Nagy Ervin, Mészáros Blanka, Rezes Judit, Fullajtár Andrea, Rujder Vivien, Kiss Eszter, Ónodi Eszter, Bodnár Erika és Jordán Adél

Díszlet: Balázs Juli

Jelmez: Pattantyus Dóra

Koreográfus: Hód Adrienn

Dramaturg: Szabó-Székely Ármin

Zene: Matisz Flóra Lili

Világítás: Bányai Tamás

Mozgókép: Varga Vince

Asszisztens: Sütheő Márton

Rendező: Székely Kriszta

Katona József Színház, 2018. május 19.

 

Fotók: Jókúti György