Kalligram 2018/7–8

A Kalligram nyári számát Vladimír Holan verseivel ajánljuk (Varga Imre fordításában).

 

Vladimír Holan

 

ÁLOM A SZAKADÉKOKRÓL

Hús a világ és árnyék

A. Tennyson

 

(A test.) Egy erdőben kakukk jelzi az órákat, megrendülve mindegyik ágtól, amelyiken fennakadhat.

(A lélek.) Olyan sebesen futottam álmomban, hogy csodálkoztam, miért e gyorsaság, miközben alszom.

Mihelyt az alvó szívére tette kezét, rádöbbent:

Kehely az élet, amelyet Isten nélkül sosem tölthetünk színig.

Kehely az élet, amelyet a Hatszemű, s mégis a megfogó lény segít kiürítenünk. S ekkor mintha a Sors üres kesztyűvel nyújtana nekünk kezet.

 

 

LEGYEZŐRE

 

Szerelmet keresne? A tét megértése egy egész életbe telik. De az Ön szépsége lefitymálja a szívét. – – – Habár a nemlétből, mégis hozzájárult, hogy ígéretemhez híven a betűk patakja fentről egyre lejjebb csoroghasson az arcán.

Ez az a fekete bársony, hogy melegítse, míg körbejárja az agár.

 

 

ÁLOM

 

Valaki, kinek egy éjszaka tudtam a nevét, őrá emlékeztet.

Az éjszaka formájáért előbb meg kell bűnhődnünk: emlékekkel és titkokkal, emlékbeli titkokkal és rejtelmekkel. Nem ismerem ma a nevét – – töprengek gyámoltalanul.

S lám csak, a férfi elmegy, figyelem, hogy elbúvik egy sarok mögé, néhány egyforma kést élesít, közülük az egyik még használatlan.

Még csak most kezdődik az éjszaka.

 

 

TAVALY A TÜRRÉN TENGERPARTON

 

Tengeri szellőt kortyoltak a poharakból, amit estének neveznek arrafelé. Fejüket forgatták és nem tudtak válaszolni. A megmártózás tervére sem, s arra sem, hol voltak ez idáig.

Ez a bor feltárja mögöttük a csendet, míg ők oldalvást sápadoznak. Látjátok a régi arckép mélyén a kitárt ablakot? Forgatták a fejüket, a fejük meg őket, és nem tudtam válaszolni, hogy hová kerültem a hullámzásból kilépve.

 

 

SZOMSZÉDOM

 

A szomszédom énekel. A szomszédom énekel magas hangon, s mintha odakintről szólna. Mivel a negyedik emeleten lakom, várom, hogy egyszer belépjen hozzám az ablakon át.

S nocsak, egy fejpántos nő lesz, atlantiszi nő a látogatóm! S ahol másoknak őrület a szépség, én őrülten fogadom a szépet. Mint a fösvény a pénzt, a tükrök közé zárom be őt. Mámorossá tesz, hogy az erőt választhatom. Az egyik tükörképet (a hatalmas és tévedhetetlen Sorsban bízva) fogom majd és fölakasztom a falra. S ha elmozdul, mint esőben a táj, ha sírni vagy kiáltani, vagy rángani kezd – ő lesz, ő a sorsszerűen megelevenedett, s végül széttöri álmaim kegyetlen helyét, ahol addig rabom volt.

Szabadon!

 

 

ROMANÉE

 

Gyerünk a napra!, mondta az ifjú, és kijöttünk a szobából, ahol különben is sepregettek.

Felnyergeltük a lovakat és mindketten, meztelenül és gyűrűvel ujjunkon, kilovagoltunk.

Messzire kóboroltunk a parton. Délceg, álmodozó legény volt, örökös sóvárgással a szél hullámaiba és rajtuk is túl.

Mondom neki: „Mivel Sándor a neved, elugrom egy pohárka borra!”

„Meddig maradsz?”

„Amíg te visszatérsz!”

„Honnan?”

Rádöbbentem csalódottan, hogy ő nem Sándor. Ki tudja, hogyan és mikor értem vissza a kitakarított szobába.

 

 

GYUFÁT KÉRNI

 

Ó, város, ha megjelenik a legkisebb csillag – (így burkolóznak a gyerekek kopott palástba, és éjszaka van) – ó, város, éjszaka lesz. Vagy havazni fog és akkor a sokféle utca mind egyformává válik.

De gyufát gyújtunk!, és egy ismeretlen falucska mögöttünk felfedi rögtön a tizennégy napot, egyik futásunk teljes tizennégy napját, míg cikázunk a fák, a pusztaság közt, és a bizonytalanság, amelyik megváltoztatja a vágy és sóvárgás irányát.

 

 

HOMOKÓRA

 

Lányt akartál, asszony, és halott fiam lett. Lányt akartál, asszony, és lányod született. Itt van, szelíden, ahogyan lélegeztél, és sápadtan, ahogy ijedten elkaptad a huzatban lobogó függönyt, itt van ő, a fivére sírját gondozó.

Esténként mindig kirázogatom a szandáljából a temető porát, és összegyűjtöm. Mihelyst halott fiam sírja besüpped, a szelíd és sápadt lányka sóhajtozni kezd. Mikor a sírra kőlap kerül, a lány szerelmes lesz. És elhagy minket.

Ami ránk marad, asszony, hogy hallgatjuk a fehér temetői homok percegését. Az a homok susog, amelyet gondosan lányunk szandáljából ráztam ki napra nap, és megtöltöttem vele e történet címét.

 

 

FÉLELEM

 

Ez a fal fekete. Ez a másik fal fekete. Fekete vagyok, hogy tudjam, nem kell lámpát gyújtanom.

Vagy barátaitokat rejtegetnétek (biztonságosan) a betolakodók tekintete előtt, és, mintha üvegajtón buknátok át, máris a bizonytalan ideig tartó jövőbe juttok.

Megjegyzem, hogy az Ismeretlen (ijesztve) védekezik, s hogy védett legyen, ijeszt.

A rák szeme mintha két előre szögezett kopja (csáp) között ülne, s ezek a kopják önvédelmét jelentik – az ember viszont úgy védekezik az idegenek előtt, hogy önmagát veszélyezteti.

Nincs szorosabb összefüggés, e sorok közöttinél. Hozzáteszem, hogy szeretem a délen eredő folyókat, hogy tudjam, merre induljak keletnek. De az én érzékeim gyilkosok. Befelé, bár csak vendégek a testben, félnek kopogtatni.

De ez már a sátán titka.

 

 

MÓZES

 

A zsidók könnyei azt kérdezték: „Meddig várjunk még rád, jövő?”, s a jövő eltűnt.

A meggörnyedt jósok pajeszos hangja azt kérdezte: „Meddig várjunk még rád, jövő?”, s a jövő eltűnt.

A saját illatának jelével azt kérdezte a királylány: „Meddig várjunk még rád, jövő?”, s a jövő eltűnt.

És állócsillagként megpillantották a jövőt, váratlan válasz volt ez a mélység kérdéseire.

De a fáraónak, meghallva lassan közeledő gyermeksírást, azt mondták, hogy ez csak a folyóra hulló zápor hangja, és eltűnik.

 

Varga Imre fordításai

 

 

A szám tartalma:

 

HUNGAROFUTURIZMUS

A blokk képanyagát válogatta és a kollázsokat készítette: Miklósvölgyi Zsolt, Nemes Z. Márió, Lowas Péter; grafikai posztprodukció: Fridvalszki Márk.

 

Nemes Z. Márió

„Atlantisz elveszett, Trianon egy kabaré! Magyar delfineket!” – Bevezetés a hungarofuturizmusba

 

Kompolthy Zsigmond

Katona Bánk bánja színi utasításokban elmesélve

(nézőjáték Kompolthy Zsigmond átigazításában)

 

Sopotnik Zoltán

A Reményhez: no-go zónák megszűnése

(vers)

 

Tóth Kinga

Emese dala

(vers)

 

Sirokai Mátyás

Interkozmosz

(vers)

 

Fekete I. Alfonz

Zenélő faddi anzix

(novella)

 

Cserna-Szabó András

A rossz orvos

(novella)

 

Kerber Balázs

CONQUEST – stratégiai verspróza

(részlet)

 

Németh Zoltán

Haza a mélyben

(vers)

 

Liscsai Olga Emese

Teleszülöm a nemzethalált

(vers)

 

Pintér Kitti

Igaz Szó

Önemésztés

(versek)

 

Komor Zoltán

Predator-Semjén

(próza)

 

Orcsik Roland

Anti-pokol

(próza)

 

Lesi Zoltán

Mókusok a világűrből

(próza)

 

Th Anatol

István, a király, avagy Vajvas és Kopológ

(részletek)

 

Sipos Tamás

Krzysztof Varga az UGAR 11 exobolygón

(vers)

 

Holt Lenszkij

Rózsa Dániel eladja az esőt a töröknek

(tanulmány)

 

Mohácsi Balázs

pfz-költemény

(vers)

 

Szkárosi Endre

Elbocsátó szép üzenet

Pluto-anarchista vers Ladik Katalinnak

(versek)

 

Garaczi László

De erről majd később

(lírapróza)

 

Havasréti József

Molnár Gergely írása elé

(bevezető)

 

Molnár Gergely

Oscar Wilde & David Bowie

(esszé)

 

Horváth Márk és Lovász Ádám

A nemzetkép kísértetiessége és a hungarofuturizmus anakronisztikus nekropolitikája

(tanulmány)

 

 

BÖLL

 

Bernáth Árpád

Válogatásunk elé

(bevezető)

 

Levelek a háborúból: Válogatás Heinrich Böll tizedes tábori postájából

 

Andreas Poltermann

Heinrich Böll máig ható életműve: Szembenézés a náci korszakkal és a Német Szövetségi Köztársaságban fellelhető nyomaival

(tanulmány)

 

Végel László

Kortársam, Böll

(esszé)

 

 

Vladimír Holan

Álom a szakadékokról

Legyezőre

Álom

Tavaly a türrén tengerparton

Szomszédom

Romanée

Gyufát kérni

Homokóra

Félelem

Mózes

Vonzások

(versek)

Varga Imre fordításai

 

„Diktatúrában maradhat valaki nagyon nehezen tisztességes”

D. Magyari Imre beszélgetése Király Kinga Júliával

 

Király Kinga Júlia

Az újrakezdés receptjei

(részlet)

 

Egressy Zoltán

Felötlött tudat

Rendszertávlat

A graviátor vadhajnala

Bosszú

Kollagén

(versek)

 

Haklik Norbert

Mona Lisa elrablása

(regényrészlet)

 

Mándy Iván és John Batki

„bízzunk az ide-oda lötyögésben”: Mándy Iván és John Batki levelezése

Közreadja: Darvasi Ferenc

 

Lukács Barbara

Dicsértessék! (Földényi F. László: A melankólia dicsérete)

(kritika)

 

Bán Zoltán András

Visszafoglaljuk a Szabadságot

NOÉ VENDÉGLŐJA – 41. SZÁMLA