Irodalmi Szemle 2018/7–8

Az Irodalmi Szemle nyári számát Forgács Péter prózájával ajánljuk.

 

Háromezer nap

Részletek Liu Hszi-csün titkos naplójából

 

  1. nap

Ezredik napja írom e naplót, amelyben szerzetestársam, Csang Liu-csüan nirvánába vezető dicső útját örökítem meg. Gyermekkora óta ismerem. Buddha követői közül nincs nála méltóbb és alkalmasabb e feladatra. Lénye – ahogy az csak a kiválasztottak sajátja – már most, földi valójában is szentként sugározza az isteni fényt. Számára a megdicsőülés hagyományos útja, mely száz meg száz reinkarnáció láncolatán át vezet, túlontúl hosszadalmas. Ezért, amikor ezer nappal ezelőtt meghozta döntését, hogy Élő Buddhaként kíván a megvilágosodás útjára lépni, egyikünk arcán sem látszott a meglepetés legkisebb jele sem. Mindnyájan tudtuk, ennek így kell lennie. S a kétely, hogy tán önkéntes vállalása meghaladhatja önnön lelki erejét, fel sem merült bennünk. Ezt bizonyítja az eddig eltelt ezer nap is, ami az Útnak csupán az első harmada. Az elmúlt majd’ három esztendő alatt egyetlen zokszó sem hagyta el az ajkát, pedig a földi létnek e módszeres és lassú kiűzése a testből iszonyú szenvedéssel jár. Magvakon és bogyókon él, akár egy törékeny madár, így mára már csak árnyéka valamikori önmagának. Ki mondaná, látván elcsigázott testét, hogy még a harmincadik életévét sem töltötte be? A sok só és a kevés folyadék fokozatosan élő múmiává szikkasztja őt. Leírhatatlan önfegyelemmel viseli sorsát. A neheze azonban még csak ezután következik.

 

  1. nap

Már kilencedik hónapja mérgezi testét az urusi fa nedvével, gyökereket és fenyőkérget rágcsál, hogy teste kívül-belül ellenálljon a rothadásnak, amikor majd kiszáll belőle a lélek. Hajnalban, amikor benyitottam hozzá, ezzel fogadott:

– Hal voltam álmomban. Síkos testű hal.

Eddig sosem beszélt az álmairól. Úgy hittem, nem is álmodik. Az álmok csak megzavarják, mert irányíthatatlanok. Ha meditál, ura a gondolatainak, ha álmodik, nem. Ezért volt az éjjel ezüst pikkelyű, ficánkoló halacska egy hűsvizű tóban.

 

  1. nap

Egyre jobban gyötör a bűntudat, amikor benyitok hozzá. Szinte már szégyellem, hogy táplálkozom, hogy látom az eget és a napot, hogy képes vagyok a mozgásra, hogy uralom a testem. De ma, amikor megpillantottam, ahogy lótuszülésben gubbaszt a kis szőnyegen, kezében a juhfarokból készült légycsapóval, megértettem, hogy nincs okom sajnálni őt, hiszen épp ő az, aki valóban ura a testének, s nemcsak a napot látja, de a napon túli világot is, lelkének szárnyalása pedig messze felülmúlja a test evilági lomhaságát.

 

  1. nap

A kolostorhoz közeli barlangban elkészült a kicsiny kősír. Ülve épphogycsak elfér majd benne. Töpörödött és erőtlen. A légycsapó már vagy száz napja mozdulatlanul csüng a kezében. Úgy sincs már mit elhessegetnie vele: a megvilágosodás útját eltérítő gondolatok rég nem üldözik, és az urusi fa nedve is megtette hatását, messze elkerülik őt a rovarok. Az ember azt hinné, ilyen állapotban képtelenség követni az idő múlását, s mégis: ma, az utolsó napon, hosszú, több hónapos némaságot követően, megszólalt:

– Nincsenek könnyeim.

Biztos voltam benne, hogy sír, s azt is tudtam, örömében, hisz eljutott idáig. Holnap kezdetét veszi az utolsó ezer nap, beültetik kősírjába, kezében légycsapója helyett a csengettyűt szorongatja majd, míg az elkövetkezendő napok meg nem szabadítják gyötrelmeitől. Érzékei eltompulnak, testéből lassan kiűzetik az élet. A csengettyű végleg elnémul.

 

  1. nap

Kíváncsi vándor, ki kolostorom romjai közt meglelted titkos naplómat, s e sorokat olvasod, tudd meg, hogy ma, háromezer nappal Csang Liu-csüan elhatározását követően, megszületett a mi Élő Buddhánk. Szórja ránk a megvilágosodás szent fényét ezer és ezer éven át!

 

 

Antropocén, Szabó Magda, Lutheránus Zen Alaszkában

Megjelent az Irodalmi Szemle nyári száma

 

Az Irodalmi Szemle nyári dupla lapszáma – ahogy azt az utóbbi években már megszokhattuk – változatos műfaji és tematikus válogatást kínál a nyaraló, vagy épp a nyarat a szoba hűvösében átvészelő irodalomkedvelőnek. Az első oldalakon Tóth Krisztina, Csehy Zoltán és Terék Anna verseivel találkozunk, Forgács Péter és Skuta Miklós prózája közé Fried István kiváló tanulmánya illeszkedik a Lola könyvéről. A lapszámban két tematikus blokk szerepel. Egyrészt a kortárs német, antropocén tematikájú líra anyagából találunk válogatást, Székely Örs fordításában és jegyzetével. Másrészt két tanulmány Szabó Magda prózájának még kevésbé feltárt aspektusaira koncentrál: Kurdi Mária az életmű angol nyelvű recepcióját foglalja össze, Kosztrabszky Réka pedig a testpoétika szempontrendszere szerint értelmezi Az őz című regényt. A szám második felében Etela Farkašová költészetéből szerepel ízelítő, Mellár Dávid és Mészáros Veronika fordításában. Katona Nikolas és Forgács Miklós szintén verssel jelentkezik. Balázs Imre József András Sándor műveiről értekezik igen szellemesen, Szántai Márk pedig invenciózus módon ad képet a vidékiség grecsói mintázatairól. A nyári számot a kritikák zárják, Bedecs László könyvét Strickland-Pajtók Ágnes, Géczi János kötetét Pápay Szandra, Csutak Gabiét pedig Petres Csizmadia Gabriella elemzi. A lapszámot Orosz István munkái illusztrálják.

 

A szám tartalma itt olvasható.