Tiszatáj 2018/7–8
A Tiszatáj nyári számát Nikola Madzsirov és Nikolina Andova Sopova verseivel ajánljuk, fordító Kuzder Rita.
Nikola Madzsirov
Az árnyékok nem tűnnek el
(Áthelyezett kő 2007)
Egy nap találkozni fogunk,
ahogy egy papírhajó és
egy görögdinnye, ami a folyóban hűl.
A világ szorongása
lesz velünk. Tenyerünkkel
elsötétítjük a napot és egy lámpával
közeledünk.
Egy nap a szél
megváltoztatja irányát.
A nyírfa leveleket küld majd
a cipőinkbe a küszöb elé.
Farkasok jönnek
ártatlanságunkért.
Pillangók hagyják
porukat arcunkon.
Egy idős nő minden reggel
mesél majd rólunk a váróteremben.
És ez, amit mondok,
már elhangzott: várjuk a szelet,
mint két zászló a határátkelőn.
Egy nap az árnyékok
nem tűnnek el előlünk.
A városok, amelyek nem tartoznak
(Áthelyezett kő 2007)
A külföldi városokban
a gondolatok nyugodtan vándorolnak, mint az
elfelejtett bohócok sírjai,
kutyák ugatnak konténerekre és
hópelyhekre, melyek belehullanak.
A külföldi városokban észrevehetetlenek vagyunk,
mint a rosszul szellőző vitrinbe
zárt kristályangyal, amint a második földrengés,
amely csak áthelyezi a már elpusztult dolgokat.
Fény és por
(Áthelyezett kő 2007)
A négy évszak
távolságában megtalállak,
amikor a gyerekeket elviszik sétálni,
ám a lelkek visszatérnek,
mint a piszkos edények
a munkások menzájára.
Mi nem vagyunk vallás,
és senki sem hisz
a szent írásunkban.
Kinézetünket elrejtik
a függöny redői,
az idegen imákat, amit kihagynak,
és a fényt, ami beesik.
Megérintik-e a mi angyalaink,
amikor megöleljük őket
a sötétben, vajon gyújt valaki gyertyát
hogy hirdesse a királyságot?
Fény vagyunk használt gyufaszálból,
ami hamuvá válik,
ha valaki megérinti.
Nikolina Andova Sopova
A testemben
(Kösd össze a pontokat 2014)
Turista vagyok a testemben,
és nincs térkép a kezemben.
Valaki, akivel véletlenül találkozom
megmutatja nekem az utat a Múzeumok negyedébe
nagy parkokhoz, terekhez
a folyóhoz, ami az én nevemben zajlik.
Macchiatót iszom egy csendes kávézóban
és a napilapokat lapozom,
melyek olyan nyelven vannak írva, amit sohasem tanultam meg.
Mindig, emlékszem, amikor visszatértem valamilyen utazásból
felderül az ég, a Nap a márvány angyalok mögött ment le,
és csak akkor vettem észre
a mosolyt az arcukon.
Vesszők
(Bejárat a másik oldalról 2013)
Találtam egy fényképet a pincében
a házam helyéről
mielőtt felépült volna
mikor még csak vázlat volt
az építészek kezében
És tudom, hogy körülbelül melyik
évben épült fel
és leöntötték betonnal az udvar egyik sarkában
de nem tudom korábban mennyi ideje
nem volt
még mielőtt léteztek
a bokrok a füvek és az ég
amik a fotón megsárgultak
Vajon a nemlétező hosszabb-e
a létezőtől
és mennyi idős a semmi
Köhögtem a portól, ami felszállt
a fényképről
mint vesszők,
a levegőben
Fogyatkozunk
(Bejárat a másik oldalról 2013)
Belépünk a dolgokba, és már részei vagyunk
Mondták-e nekünk valaha, hogy a kagylók a tenger körmei
hogy a mi körmünk is kagylóvá válik ha belépünk a tengerbe
hogy a gyomrunk egy tengeri teknős mikor úszunk
hogy a mellünk medúza
a szemünk a sekélyben a rajtól elkülönült kis halak
a hajunk algává változik ha bevizezzük
a bőrünk moha, szőrünk fűszálak a köveken
melyek úgy hintáznak a víztől, mint a széltől
A füleink tengeri csikók, ujjaink polip csápjai
melyeket különlegességként ajánlanak drága menükben
Fogyatkozunk
mint a tengeri csillagok melyek kiszáradnak a kikötőkben
melyeket fellógatnak valahol, a rejtett fény
díszeiként, mint aláírt ajándéktárgyat
A szám tartalma:
Tolnai Ottó: Szeméremékszerek (A Tanyasi tékából)
Kortárs makedón költők
Natasa Avramovszka: A makedón szcéna új költői hangjai (Kuzder Ritafordításai)
Zvonko Taneszki: A rejtély vége; Akartam írni
Lidija Dimkovszka: Az élet költészete; Az élet írásjelei
Nikola Madzsirov: Az árnyékok nem tűnnek el; A városok, amelyek nem tartoznak; Fény és por
Vladimir Martinovszki: Száz s egy; Igazi víz
Nikolina Andova Sopova: A testemben; Vesszők; Fogyatkozunk
Gyoko Zdraveszki: az úr az én pásztorom; álom. idő. halál.; a test mindenre emlékszik
Elena Prendzsova: A férjem; Nő
Elizabeta Bakovszka: Egy nap megöregszem, és akkor én leszek a gyermeked; Ah, hol van a szerelmem; Wendy nincs
Isztok Ulcsar: Vadállat két arccal; Az utolsó harangok
Joszip Koncev: Kár; Titkos életek; Falak
Alice Walker: Mindennapos használat (Szigethy Rebeka Sára fordítása)
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem (részlet)
Janáky Marianna: A Film (Tragédia-pantomim)
Malárburk József: Mikroisten
70 éve született Baka István
Bíró-Balogh Tamás: Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet
Máté-Tóth András és Turai Gabriella Poszt-genocid teológia Európában
Jablonczay Tímea: Traumatikus és szomatikus emlékezet egy korai holokauszt-regényben (Rudnóy Teréz: Szabaduló asszonyok)
Wéber Péter: A romániai holokauszt irodalmi és művészi tanúbizonyságai
Goldmann Márta: „Babij Jar” a művészetekben (A golyók által elkövetett tömeggyilkosságok metaforája)
Szőke Dávid Sándor: „Világunk Hitler után” (A holokauszt es a háború utáni angol regény etikai kérdései)
Kelemen Zoltán: Második eljövetel (Német történelmi recepció Timur Vermes „Er ist wieder da” című regényében)
mérlegen
Kuzder Rita: Lidija Dimkovszka: Tartalék élet
Pozsár Anett: Egy lírai apokalipszis (Totth Benedek: Az utolsó utáni háború)
Boldog Zoltán: Machetével az anyaméhben (Tolvaj Zoltán: Fantomiker)
Nagy Márta Júlia: Eleven ételek, halott tájak (Mezei Gábor: natúr öntvény)
Tóth Tünde: „Zenészként játszol, zenészként élsz, de a látszatok füstje a szemedbe mar” (Csatári Bence – Poós Zoltán: Azok a régi csibészek – párbeszéd a rock and rollról)
Kiss Szemán Róbert: Karel Čapek prózáinak 21. századi újraolvasási lehetőségeiről (Agnieszka Janiec-Nyitrai: V labyrintu možností; Dvanáct literárnĕvĕdných studií o próze Karla Čapka)
művészet
Nátyi Róbert: Tündérmesék koloritja (Endre Béla gyűjteményes kiállítása a Tornyai János Múzeumban)
Az utolsó oldalon
Szív Ernő: Kis beszéd a szerszámokról
Illusztrációk
Endre Béla alkotásai (reprodukciók: Dömötör Mihály)
Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!