Kalligram 2018/9

A Kalligram szeptemberi számát Czesław Miłosz verseivel ajánljuk (Tőzsér Árpád fordításában).

 

Az emberek egyenlőtlenségéről

 

Nem igaz, hogy puszta húscsomó vagyunk,

amely időnként beszél, mozog, követelőzik.

 

Megtévesztő a meztelen testek hangyabolya a strandon,

S a mozgólépcsőn sorakozó sereg dettó.

 

Még jó, hogy nem tudjuk, ki áll mellettünk a sorban.

Lehet, hogy egy hős, vagy egy szent, vagy egy lángész.

 

Ugyanis az emberek egyenlősége – fantazmagória,

S megtévesztők a statisztikák is.

 

Meggyőződésem: az emberek hierarchiája nap mint nap

Megújul, csodálat-igényem is ezt bizonyítja.

 

Bevallom: bizonyos dolgok iránt hálát és csodálatot érzek,

miért is szégyellném nemesebbb érzéseimet?!

 

A föld persze, amelyen járok, a kiválasztottak

Hamvait is csak úgy őrzi meg, akár másokét.

 

Bár lennék méltó előkelőbb társaságokhoz,

És velük haladván, fognám a király palástjának szegélyét!

 

 

A példányok

 

A példányok nem tudják magukról, hogy ők példányok.

Magasan röpködnek a füves síkság fölött,

amelyen egy úr parafakalapban, s kezében

lepkehálóval – lépked.

 

S hogyan győzöd meg a lepkét, hogy ő példány?

Ó, Maharadzsa, hatalmas és vad uralkodó!,

ó, Éliás és Habakuk próféták!,

terjesszétek ki szárnyaitokat a tudomány oltára fölé!

 

Ó, Vaszilisza!, Lady Macbeth!, Titánia és Leonóra!,

ahelyett, hogy csak önmagatokkal vagytok egyenlők,

lehetnétek nemetek példányai,

 

s örökre bekerülnétek a Nagy Gyüjteménybe,

a királyi birodalmak, emlékművek és szentélyek mellé.

 

A füves síkon lépkedő parafakalapos úrral együtt,

időszámításunk ezerkilencszázadik esztendejében.

 

 

Degas-pasztellek

 

Ez a váll! – erotikus tárgy a maradandóság

örök folyamában, s egy kéz a hajrengetegbe

veszve. A vörös zuhatag, ha fésülik, földre

húzza a fejet. Comb, alatta a másik láb, talpával

fölfelé néz, mert a nő ül, behajlított két térde

széttárva, felemelt karja látni engedi egyik

mellét. Itt van, de kétségtelen abból az évből,

évszázadból való, amely épp elmúlt. Akkor

hogyan közelítsünk hozzá? S hogyʼ közelítsünk

ama sárga pelerines másikhoz? Tükörben festi

szempilláját, s valamit dúdol. A harmadik egy

heverőn fekszik, cigarettázik, s közben divat-

lapban lapoz. Áttetsző muszlin ingében látni

kerek bájait, átütnek rózsaszín mellbimbói.

A festő kalapja a félemeleten lógó női ruhák közt

hallgat. Ő maga szeretett a színházi öltözőkben

üldögélni, beszélgetni, rajzolni. Sokszor fanyar

az ízük az emberi kapcsolatoknak, hogyha az

ismert érintések, a mohó száj, a csípők, vagy a

halhatatlan lélekről szóló tan irányítja őket.

Dagály és apály. Hab hullám és hullám hátán.

Csak a rőt sörény lobog egyre valami szakadékban.

 

 

Aleksander Wat nyakkendőjéről

 

A költő szövetnyakkendője, nagy csomójával,

s az ing s a tweed zakó színével

összehangolva,

elkápráztatott.

 

Wat csinos ember volt,

fekete bajsza rövidre vágva.

 

Valaki a varsói Mazowieckán, ahhoz a

Zemiańská utcai könyvesbolthoz közel mutatott be neki,

ahol a Három tél című, mindössze háromszáz példányban

megjelent verskötetemet egyedül árusították.

 

Aki hisz a Mindenhatóban, lásson az Ő szemével:

rózsák és ibolyák között pamíri lovas vágtat.

A Benwenue utca Berkeleyben, Wat egy heverőn.

Arcán ámulat: próbálja megérteni a sorsát.

Mert hogyan kerül Vertyinszkij repertoárjába –

v pritonah San Francisco, lilovüj nyegr – Wat Aleksander?

S én a képbe, magnetofonnal. A vidéki ifjú

feltehetően csak a vidék létét tanúsította.

Aztán az 1950-es szörnyű Szilveszter.

Az estét együtt éltük át Parandowskiékkal.

 

Szegény Wat! A varsói Mazowieckán, a látomások utcájában

általam először látott

 

szép nyakkendője ellenére is megszenvedte a magáét –

Kazahsztán, Tadzsikisztán!

 

 

Robert Lowell költőhöz

 

Nem volt jogom így szólni rólad, Robert.

Lehet, mikor azt mondtam: vakációzol a

klinika biztonságában – az emigráns irigysége

beszélt belőlem. Kinevettem ijesztő

állapotodat, depressziódat. Nem, nem az

egészségem gőgje volt ez. Tudtam, felém is

lopakodik a téboly, s csak cérnaszál tartja

vissza, hogy rám ne rohanjon, s valóm

komorló belső térségeibe ne kergessen.

De én éber voltam. Mint sánta, ki azzal takarja

sántaságát, hogy egyenesen próbál járni,

hogy senki még csak ne is sejtse, mi történik

a mélyben! Neked ilyesmire nem volt szükséged,

neked szabad volt betegnek mutatkoznod.

De én, ki menekült voltam e kontinensen

(mivel annyi hozzám hasonló tűnt el már itt

nyomtalanul), én nem lehettem gyenge.

Bocsásd meg tévedésemet! – A sors jelzését:

a betegséget az akaratod nem győzhette le.

Az én haragom mögött a megalázottak

megbocsáthatatlan gőgje rejlett. Ez indított

mostani levelemre is: hogy lebírjuk, ami

elválaszt bennünket – a hamis gesztusokat,

a megszokást, a látszatot, a nyelv lazaságát.

 

Tőzsér Árpád fordításai

 

______________

A fordító jegyzete

Aleksander Wat (1900–1967), Jan Parandowski (1895–1978) – a két háború között és később élő, nálunk kevésbé ismert lengyel költő, illetve író.  –  Alekszandr Nyikolajevics Vertyinszkij (1889–1957) –  szovjet-orosz sanzonénekes, előadóművész. A vele kapcsolatosan idézett orosz szöveg jelentése: San Francisco a búvóhelyen, lila néger.  –  Vaszilisza – az orosz mesevilág Hamupipőkéje.  –  A fordítások Czesław Miłosz: Wiersze wszystkie (Összegyüjtött versek, Krakó, 2011) kiadás alapján készültek.

 

 

A szám tartalma:

 

Czesław Miłosz

Degas-pasztellek

Az emberek egyenlőtlenségéről

Aleksander Wat nyakkendőjéről

Robert Lowell költőhöz

Példányok

(versek Tőzsér Árpád fordításában)

 

Grendel Lajos

Sírógörcs – Kisvárosi legendák

(novella)

 

A svéd királyra gondoltam

Toldi Veronika interjúja Grendel Lajossal

 

Ismeretlen XII. századi német szerző

A Nibelung-ének (16. kaland)

Fordította és a jegyzeteket írta Márton László

 

Sántha József

Az őrjöngő Héraklész

(novella)

 

Szálinger Balázs

Tavaszra tavasz

Nyolcadik hónap

(versek)

 

Bódi Péter

Engedetlenek

(regényrészlet)

 

Mohácsi Árpád

az igazi folt

csalódás az operában

operakalauz

(versek)

 

Lackfi János

Fukszok, bulák, limuzinok, gyárudvar

(regényrészlet)

 

Izsó Zita

A legtávolabbi bolygó

A tehetetlenség törvénye

Ima az új életért

Kislány párnával

Szakítószilárdság

(versek)

 

Marton Mária

Egy kosár eper

(novella)

 

Almási Miklós

A veszélyes ember

(esszé)

 

Fehér Renátó

Tragédia 2.0 – Az „orosz civilizáció” és Európa Milan Kundera A megrabolt Nyugat, avagy Közép-Európa tragédiája című esszéjében

(esszé)

 

Szilágyi Zsófia

Egy „kitérő” Schein Gábor monográfiájában – a napló a Füst-életműben

(tanulmány)

 

Turi Márton

Ízekre szedett irodalom – Hogyan kebelezte be a gasztronómia az írásművészetet? (Vlagyimir Szorokin: Manaraga)

(tanulmány)

 

Kolozsi Orsolya

Hazatérés vagy elindulás? (Oravecz Imre: A rög gyermekei III. – Ókontri)

(kritika)

 

Burján Ágnes

A komparatisztika új útjain (Szávai Dorottya: Egyenes labirintus – Komparatisztikai tanulmányok)

(kritika)

 

Szarka Judit

Kis kelet-közép-európai abszurd (Papp-Zakor Ilka: Az utolsó állatkert – A cinizmus sorsa Kelet-Közép-Európában)