Az öregedés intim hétköznapjai

Szeptember 19-én este, a pozsonyi Pavol Országh Hviezdoslav színházban, immár tizenharmadik alkalommal, ünnepélyes keretek közt átadták az ország talán legrangosabb irodalmi díját, az Anasoft literát. Az idén az író és filozófus Etela Farkašová kapta meg az elismerést Scenár (Forgatókönyv, Vydavateľstvo Spolku slovenských spisovateľov, 2017) című regényéért.

A 230 irodalmi mű közül a zsűri – melynek többek közt tagja volt Derek Rebro, Lucia Molnár Satinská és Rédey Zoltán is – öt alkotást jutatott a döntőbe, köztük Pavel Vilikovský Krásna strojvodkyňa, krutá vojvodkyňa (Szép gépésznő, kegyetlen vezérnő) című művét és Daniel Majling Ruzká klazikáját (Oroz klazzika), mely az internetes szavazás alapján a legtöbb olvasói szavazatot kapta.

Etela Farkašová számos más irodalmi társulat mellett a Szlovák Írószövetség tagja. 1978-ban Reprodukcia času (Az idő reprodukciója) című prózájával debutált a szlovák irodalomban. Műveiben Farkašová legtöbbször különböző női sorsokat vesz górcső alá mélyreható pontossággal. Eddig több mint harminc könyve jelent meg, a prózai művek mellett több esszé-, illetve verseskötettel gazdagítva a szlovák irodalmat. Műveit számos nyelvre fordították/fordítják. 2006-ban Stalo sa (Megtörtént) című regényének köszönhetően már találkozhattunk nevével az Anasoft Litera döntősei között.

Rédey Zoltán irodalomtörténész szerint  a Scenár lenyűgözően tematizálja egy értelmiségi házaspár öregedését mind a hétköznapjaik, mind a szakmai életük tükrében. Az írónő az öregséget nemcsak az egyén pszichikumára kiható problémaként jeleníti meg, de az öregedésre mint szociális problémára is reflektál. Prózája egy hetvenes éveiben járó értelmiségi szuggesztív vallomása, ami egyszerre kritikai áttekintés is, mely számba veszi a jelenkori társadalom érték- és hagyományromboló jelenségeit. A generációk közt húzódó elkülönböződés ábrázolása örökérvényű téma az irodalomban, mely aktualitásával mindig azt az érzést kelti az olvasóban, hogy mindig ma a legsürgetőbb beszélni róla. Ma, mikor az idő egyre inkább kicsúszik a kezünkből, mikor az egyén figyelme ezerfelé oszlik, így aztán igazán semmire sem tud kellő alázattal figyelni. Ezzel kapcsolatba többek közt arra is figyelmeztet Farkašová, hogy a lassabb tempó nem feltétlenül csak az öregedés jele.