Túlrestaurálták a világ egyik legdrágább festményét?

A múlt hónapban Leonardo da Vinci sokáig elveszettnek hitt festménye leleplezését elhalasztották, sokan arról beszéltek, hogy lényegében egy hamisítványról van szó. A The Guardian munkatársa, Jonathan Jones közelebbről is megvizsgálta a festmény körüli ellentmondásokat.

2008 májusában a világ legnagyobb Leonardo-szakértői állapították meg a diófa panelre festett kép eredetiségét. Leonardo elveszett remekművéről, a Salvator Mundiról van szó, melyet először 2011 novemberében a londoni Nemzeti Galéria Leonardo-kiállításán mutattak be. Hat évvel később pedig a legdrágább árverésre bocsátott képpé vált: 450,3 millió dollárt fizettek érte.

Aztán a múlt hónapban történt valami. A festményt megvásárolta a Louvre Abu Dhabi a Christie’stől. Szeptember 18-ára időzítették a bemutatót, de a hónap elején hirtelen és titokzatosan elhalasztották. Azóta semmi hír. Sokan, így Matthew Landrus oxfordi akadémikus is kételkedni kezdtek a kép eredetiségében.

Azonban a The Guardian munkatársa, Jonathan Jones véleménye szerint, ha a Louvre Abu Dhabinak valóban kétségei vannak a Salvator Mundival kapcsolatban, akkor azok valószínűleg az állapotát érintik. Thomas Campbell, a New York Metropolitan Múzeum korábbi igazgatója szerint is túlrestaurálták a képet. A korábbi rétegeitől megszabadított eredeti kép és a restaurált között óriási a különbség (az eredeti itt látható). „Az idő Krisztust részben kopasszá tette, a szeme is megsérült, de az arca valóban szép volt – sima és harmonikus, de anatómiailag pontos. Teljesen más a tónusát és a közvetített érzést tekintve a festmény mai füstös, homályos megjelenése, miután az elismert restaurátor, Dianne Dwyer Modestini befejezte a munkáját” – véli Jones. Martin Clayton, a Windsor Kastély Királyi Könyvtárának Leonardo rajzaival foglalkozó kurátora szerint is a festmény retusálása elfedte az arc minőségét.

Robert Simon, a kép egyik felfedezője elmondta, hogy a londoni Nemzeti Galéria-beli Leonardo-kiállításra is már „átfestetten” érkezett a festmény: „Úgy gondoltuk, a nyers festmény a hiányokra összpontosítaná a nézők figyelmét. Ezért úgy döntöttünk, hogy azt tesszük a képpel, amit a legjobbnak gondolunk.” Simon teljesen elutasítja a „hamisítás” fogalmát, szerinte az eredeti festékrétegek a helyükön maradtak, csak a hiányokat töltötték ki.

Jones azonban rámutat, hogy ez az utolsó állítás nem tűnik helyesnek, mivel kiderült, hogy a megtisztított festményen Krisztus áldásra emelt kezén két hüvelykujj volt – ezt látták a mű eredetiségét vizsgáló művészettörténészek is (a pentimento, vagyis mikor a festő újragondolja műve egyik részletét, az eredetiségvizsgálat során fontos szempont, mivel ez a folyamat a művészre és nem a hamisítóra jellemző). Azonban amikor 2011-ben nyilvánosságra került, Krisztus kezén csak egy hüvelykujj volt. „Mindkét hüvelykujj sokkal jobb – mondja Martin Kemp művészettörténész a festmény nyers állapotáról –, mint Dianne által festett.”

Így tehát annak legfőbb bizonyítéka, hogy a Salvator Mundit Leonardo festette, egyben azt is mutatja, hogy a festmény helyreállítása túlzott volt.

Jonathan Jones cikke itt érhető el.