Tiszatáj 2018/10

A Tiszatáj októberi számát Hazai Attila és Kormányos Ákos verseivel ajánljuk.

 

Hazai Attila

 

Józsi bácsi hagyományai

 

I.

Midőn ezek a jegyzetek a kezeidbe jutnak,

akkor engem a híves föld takar.

 

Bepecsételve hagyom neked azokat a

könnyeket, melyeket ide hullattam, ezeket

a gyötrelmeket, melyeket ide kiöntöttem.

 

II.

Az ember az embernek legfőbb ellensége.

Nincs oly tiszta öröm, melyet

keserűvé nem tésznek.

 

Mint a pók az édes gyümölcsöt,

megmásszák undok lábaikkal,

és csúf mérgeikkel beköpik.

 

Miért költöttek fel álmomból? Így kell

nekem vajon mindig élnem? Ez az epesztő

egyformaság kiemészt unalmával.

 

A szánakozó irgalmasság számkivetett.

Szeretetlenség: A te hideged

kínzóbb az elkárhozottak kénköveinél.

 

III.

Jövel édes borzadások országa!

Mikor az elmém a véghetetlennek

tartományait járja!

 

A képzeletek országlása kezdődik!

Mely szebb egy álomnál, jobban megnyugtató

egy éjféli hortyogásnál.

 

Ó látás, mely minden inaimon, mint láng

keresztülcsapott. Látás, amely életem

minden pontjait betöltötte! Mindenkor

gyógyító!

 

IV.

A szó csak üres, jelentés nélkül való

hang. Hideg, mint a réz, amely cseng,

de nem érez: holt, megmerevedett állat.

 

Iszonyú, mint a tágas vadon,

amelyben nem járt embernyom.

Írd meg szíved állapotját.

 

Ez legyen pecsétje barátságunknak. Írj

gyakran, szabadon és egyenesen. Légy

szemes! – vagy inkább én vigyázok

helyetted.

 

***

Derül a kikelet. Elevenség és élet terjed

mindenfelé. Lábam alatt, fejem felett,

s körülöttem ezer élet ered.

 

(1996)

 

 

Kormányos Ákos

 

Metélés

 

Helyileg érzéstelenítettek.
Az orvos egy hatalmas fém csipesszel
fertőtlenített kendőt markolt
és durván, magabiztosan
dörzsölte vele az érintett területet.
Hét injekciót kaptam. Nem tudnám
megmondani, hogy a makkomba vagy
a fitymába, de arra biztosan emlékszem,
hogy hét volt.
Egy,
kettő,
három,
négy,
öt
a hat és a hét már nem fájt.
Addigra beütött a többi.
Az első annyira fájt, azt hittem,
letépem a fémrudat, amit a nyakam fölé helyeztek,
nehogy felhajoljak és ránézzek
a felvágott farkramra.
Féltek, hogy azonnal elájulok.
Előtte még talán el is hányom magam.
Én inkább attól féltem, hogy merevedésem lesz
a látványtól.
Megnyugodtam.
Hatni kezdett az injekció,
ettől fogva nem éreztem, hogy mi történik,
csak találgattam az orvos és a nővérek szóváltásából.
Arról beszélgettek, hogy éppen négy felé
vágják a fitymám. Úgy képzelem, ahogy a banánt
is hámozzuk. Majd egyenként a négy
lehajtott részt a makk fölött levágták.
Minden szikés jelenetet, hangos gépzaj követett.
Varrógépre emlékeztetett a hangja,
folyamatos, ütemes kattogás.
TÁK-TÁK-TÁK-TÁK-TÁK
szelte a farkamon a bőrt a tű.
A negyedik alkalom után
közölték velem, hogy kész vagyunk.
Erre a pillanatra készültem eleje óta.
Vissza akartam pillantani a műtőasztalra.
Látni akartam a farkamból kiömlött vért.
A nővér azonban profi volt,
megsejthette, mire készülök,
felsegített, hátra akartam rántani a fejem,
de ő teljes testével átkarolt. Fejem a saját feje mögé nyomta,
másik kezével pedig precíz mozdulattal összeszedte
a véres ágyneműket a hátam mögött egy pillanat alatt.
Ölelkezésünk egészen romantikusra sikeredett,
beleszámítva a meztelenségemet, a műtő véres gennyes büdös szagát
és hogy még csurgott felvágott-összevart farkamból a vér.

Rettegtem elmenni pisilni,
egy ponton túl viszont muszáj volt.
Addig megnézni se mertem. A pisilés zökkenőmentesen
zajlott.
Ahogy visszaértem a szobába, megvizsgáltam.
Véres nyálka borította. Vörös volt és kék.
A makk mögött húzódó részt és a bőrt
műanyag csomók varrták össze. Olyan volt, mint a
szögesdrót. Megnyugodtam, hogy elég biztosnak tűnik.
Akkor vettem észre a farkam alján lévő
hatalmas véraláfutást. Akkora volt, mint az öklöm.
Napok alatt sem tudott meggyőzni se az orvos, se
más, hogy az nem fog szétszakadni. Rettegtem.
Persze valahol izgatott a dolog, de közben mégis az én farkam van veszélyben.
Hetek alatt sem múlt el. Csak a színét változtatta
kék, fekete, vörös, kék, vörös, néha napján zöld.
A párom el volt ámulva.
Miközben teával borogatta, ahogy az orvos kérte,
mindig megvizsgálta. A szögesdrótokat, az öklömnyi vérzsákot, a kidudorodó
ereket. „Akkora vagy, mint egy ló” mondogatta.
Ez a lószerszám azonban még hónapokig kivonva a forgalomból.

Az esték még valahogy elmúltak.
Kis fájdalommal, kis ijedtséggel.
De a hajnali merevedések őrületesek voltak.
A megfeszült farkam küzdött a gravitációval,
hasán a hatalmas vérömlennyel,
mindeközben a megfeszülő bőr kezdte
szétfeszíteni a műanyag varrást. Egyik oldalról a bőr,
a másik oldalon a makkom próbálta kivájni magát
a szögesdrótból.
Azonnal az oldalamra fordultam, hogy hamarabb elmúljon
a merevedés. A hatalmas véres, lüktető elkorcsosult pénisz
a combomra zuhant, és mire felkiáltottam volna a fájdalomtól, már éreztem,
hogy megérte, mert a vér húzódik vissza.

Két hónap után lehet először maszturbálni,
hat hónap után bírja a puncit
kilenc hónap, de inkább egy év, mire mehet análisan.
Ezt mondta az orvos. Az első maszturbálás
kínkeserves volt. Még mindig volt egy kicsi véraláfutásos
puttony az alján, és itt-ott a varrat sem szívódott még fel.
Tovább viszont nem lehetett bírni. Két hónap.
Az erekciók ekkor már egy ideje nem fájtak, sőt.
A testhez még mindig nem érhettem sehol. Megpróbáltam néhány ujjammal
kizárólag a makkot dörgölni, ami meghozta az eredményt, illetve mégse.
Kőkemény merevedések voltak, és minden alkalommal meg is ált a szívem
egy pillanatra, csak éppen nem lövelltem el. Azt hittem, megőrülök,
újra és újra kifárasztottam a tüdőm, a szívem. Különféle pornófilmek
váltották egymást. Aztán valamikor néhány óra próbálkozás után,
egyszer csak kicsorgattam magamból két hónap
keserveit. Borzasztó kevés. Ha nem lettem volna
őrületesen hálás és fáradt, még talán fel is csesződöm.

 

 

A szám tartalma:

 

Mohai V. Lajos: A százegyedik út

Sántha József: Gézember

Tóth Erzsébet: Madárbosszú; Álomfutás

Petőcz András: A hallgatás; Petőcz András

Kormányos Ákos: Feldolgozva; Hungarikum; Metélés

Patak Márta: Mindig péntek (regényrészlet)

Murányi Sándor Olivér: Recept (regényrészlet)

Juhász Róbert: Kapcsolás; Pont; Hallgatag madarak

Nagy Hajnal Csilla: Bedřich; Kislépésaz; Mész; Nem lettem szívsebész

Robert Pinsky: Utcazene (Street Music); Ing (Shirt); (Ginza Samba); Az akar csont (The Want Bone); Jiddis nyelvű improvizáció (Improvisation on Yiddish); Rím (Rhyme); Robotok (The Robots); A finomító (The Refinery) Gyukics Gábor fordításai

John Peck: Viaticum (Viaticum); A tavaszfesztivál a folyón (The Spring Festival on the River); Csérül-fordul (Turn); A mén halála (Death of a Stallion); Fekete feketén (Dark on Dark) Fülöp József fordításai

Bene Zoltán: Művészkávézó

Hazai Attila: Józsi bácsi hagyományai; zene ólálkodik a szobában

 

A maximalista –Hazai Attila emlékére

Gyenge Zoltán: Az őrület védelmében (Megnyitó)

Garaczi László: A Hazai Attila Alapítványról

Szegő János: Mi lenne HA? – Hazai Attila életműkiadása egy értelmezői közösség olvasataiban

Berta Ádám: Hazai Attila, a jövőbelátó

Nagy Gabriella: Értelem és érzelem a Hazai-novellákban

Hazai a zebrán (Szabó Gábor és Szilágyi Zsófia kötetbemutató beszélgetése)

Túlélők és kukorica-dalok (A 2017-es Hazai Attila-díj kitüntetettjével, Tóth Kinga költővel Bencsik Orsolya beszélget)

Re: kerekasztal. A Hazai-ügy (Egy 1998-ban abbahagyott beszélgetés folyta­tása)

 

mérlegen

Gorove Eszter: Állapotváltozások (Tóth Kinga: Holdvilágképűek)

Bakonyi István: És újra próza (Petőcz András: Ancika)

Komáromi Dóra: Nincsenek enyhítő körülmények (Patak Márta: Eny­hítő körülmények között)

Pikó András: Háztáji vizsgálódások a kertben (Kelemen Zoltán: Emlék a kertről)

Kelemen Zoltán: „A találkozás elkerülhetetlen” (Murányi Sándor Olivér: Medvenéző. Történetek medvékről, halakról, nők­ről és férfiakról) :

Büky László: Száz Pál: Fűje sarjad mezőknek – Phytolegendárium

Demus Zsófia: Megszállott test-kép (Pályi András: Gyász és gyönyör)

 

Az utolsó oldalon

Szív Ernő: Az idei vigasz

 

Illusztrációk

Válogatás Hazai Attila „Nagyi a szekrényben” című CD-ROM-jának illusztrációiból (fotók: Pecsics Mária)