“Mikor nem írok verset: nem vagyok”

Petri György verseinek minden eddiginél bővebb gyűjteményét jelenteti meg a Magvető Kiadó. A könyv egy egész ciklussal bővült, amelyben több mint hetven, kötetben korábban nem publikált vers és töredék olvasható a tizennyolc éve elhunyt költőtől. A Petri-életmű egyik legmélyebb ismerőjeként Várady Szabolcs gondozta, és írta az utószót a Petri György összegyűjtött versei című kötethez, melyet november 22-én mutatnak be a Radnóti Miklós Színház Kezdhetek folytatódni című előadása után a Lengyel Intézetben. A Radnótiban 1 évvel ezelőtt bemutatott darabban Pál András és Rozs Tamás párbeszéde által a színész és zenész közös játékában szólal meg Petri. A 20 órakor kezdődő előadás után, kb. 21.30-kor Szegő János kérdezi Várady Szabolcsot az új kötetről, a hagyatékban talált versekről és Petri Györgyről.

A több mint hetven meg nem jelent versből itt kaphat ízelítőt.

Pál András és Rozs Tamás Petri György-estjéről:

„Mikor nem írok verset: nem vagyok – írta Petri György, költőként, ahogy a színész sem színész, ha nem játszik épp, csak úgy, mint a csellista, ki hangszere nélkül csupán a sarokban fészkelődő ujjpercegés. Legyen már egy este, ahol Petri is van, meg az összes többi nő, nem csak Mari, van egy élő színész, s hangra pendül a csellista is. Legyen egy este, ahol az ember is nézővé válhat, ülhet és figyelhet egy asztalnál, annak két oldalán, és mindezt azért, hogy eljussunk az est végére, mikor elmondhatjuk, hogy volt egy este, ahol Petri is volt.”