Mennyek a szederbokorban

A szegedi Tiszatáj Könyvek sorozata 2016-ban elindított egy szomszédos népek irodalmát bemutató könyvsorozatot Insula Vicina címmel. A latin kifejezés magyarul: szomszédos sziget.

 

2018-ban két antológia is megjelent, a legfrissebb a kortárs szlovén irodalmat mutatja be Aljozija Zupan Sošić és Barbara Korun válogatásában, Reiman Judit szerkesztésében, a könyv címe:

 

MENNYEK A SZEDERBOKORBAN

 

„Szerelmi viszontagságok, nagy vágyakozás, családi bonyodalmak, »normális« és »abnormális« viszonya, társadalmi anomáliák, betelepülők kettős identitása, a rendszerváltozás utáni
helyzet kritikája, együttérzés a jogfosztottakkal, pszichés betegség, hamisítatlan humor, meghökkentő és esztétikus képek, a beszéd egyetemessége, önmagunk autopoétikus megerősítése, üresség a társadalomban és a lírai énben, másság, szexuális és nemzeti kisebbségek helyzete, meseszerűség – ilyen és hasonló témákról olvashatunk a 2000 utáni szlovén irodalom Mennyek a szederbokorban című antológiájában.”

(Alojzija Zupan Sošić)

 

 

Az INSULA VICINA sorozatban eddig megjelent:

 

Szlováknak lenni csodás. A kortárs szlovák irodalom antológiája (szerk.: Németh Zoltán, 2016)

Ragyogó pusztulás. A kortárs osztrák irodalom antológiája (szerk.: Bombitz Attila, 2016)

Észlelési gyakorlatok. A kortárs horvát irodalom antológiája (szerk.: Medve A. Zoltán, 2017)

Hogyan legyél mesterlövész? A kortárs szerb irodalom antológiája (szerk.: Orcsik Roland, 2018)

Mennyek a szederbokorban. A kortárs szlovén irodalom antológiája (szerk.: Reiman Judit, 2018)

 

URŠKA STERLE

Leszbikus mesék
Mesék leszbikusoknak

 

Ma nem takarítottam ki a lakást, nem mosogattam, nem mostam, vasalóm nincs is. George nővért néztem, Audrey Lordot olvastam, Bessie Smith-t hallgattam, és istenien éreztem magam.

Utoljára egyszer, kedd volt talán vagy szerda, valami aszszisztenst hallgattam, aki az egyetemi toalettek kvadratúráját tartja a kortárs feminizmus központi problémájának, és nem tudtam, miről beszél.

Évfolyamtársnői szimpóziumokat rendeztek a „Nők és a hadsereg” valamint „A nők és a pelenka” témáiról. Egyikről sem sokat tudok. Ismerem viszont az örök hadiállapotot.
Miközben fél szemmel az ingyenes női munkáról szóló híradást figyeltem a televízióban, erről írtam esszét, amit ingyen tettem közzé az egyik blogon. Még mindig nem mostam el az edényt.

Ehelyett félrelöktem az összes fazekat és serpenyőt, tányért és evőeszközt, és megtartottam a kávéskészletet. Elhajítottam az egész hóbelevancot, hogy alóluk kitessék végre a világ valódi képe.

Végigvirrasztottam az éjszakát, és leszbikus mesékben éltem. Amikor hajnalban elaludtam, akkor álmodtam meg a leszbikusoknak szóló meséket.

 

 

Első történet

 

Amikor megszülettem, biztosak voltak benne, hogy hercegnő vagyok. A királyi pár vendégséget rendezett, meghívta az udvar népét, akik mind a rokonaink voltak, továbbá három jó tündért.

Az első így szólt: „ Ha jó leszel, amikor felnősz, jól fogsz férjhez menni.”
A második így szólt: „Ha nyugton maradsz, amikor felnősz, szép gyerekeid lesznek.”
A harmadik ezt mondta: „Ha szófogadó leszel, tiéd lesz a kormánypálca meg a korona. És a kör teljes lesz.”
Az udvar népe megtapsolta ezt az ígéretes sorsot.
De a negyedik tündér, akit nem hívtak meg a vendégségbe, mert nem jó, hanem rossz volt, amennyire csak lehetett, ezt suttogta: „Ha lázadó leszel, amikor felnősz, talán szabad leszel.”
Nagy szomorúság töltötte el a királyságot, és a miniszter bácsik összedugták a fejüket. Sokáig vakarászták az állukat, és végül nagyszerű megoldásra jutottak. Engem be kell zárni a vártoronyba, és majd ott álmodozva fogom kivárni a megfelelő kérőt.
Az évek lassan teltek, és a lőrésen való kibámulástól karmaim nőttek. éhségemben felfaltam a padláson talált összes avas rétest meg buktát, amire nem mutatkozott kereslet a királyi udvarban tartott bál után.
Azon a napon, amikor eladósorba értem, a királyi pár nagy bált rendezett. Az udvar népe, akik a rokonaim is voltak, ott keringett a valcer, a polka és a négyes ütemeire, a miniszter bácsik pedig elégedetten veregették egymás vállát. A király mellényzsebéből büszkén elővette a kulcsot, és kinyitotta a kaput. Amikor kikukucskáltam tele pikkelyekkel, tarajosan és
kénköves leheletet árasztó, büdös szájjal, az ünneplők szerteszét futottak. Anyám sírt, apám a kezét tördelte, a miniszterek maradék hajukat tépték.
Farkammal ledöntöttem a templomtornyot, ahol a plébános már ítéletnapra kongatta a vészharangot, eltapostam a gondosan ápolt muskátli ágyásokat a várudvaron, rojtosra téptem a felvonóhidat, a várárok vize kénes leheletemtől kiszáradt, és a vár ott maradt kiszolgáltatva azoknak a gyanús barbároknak, akik céltalanul bolyonganak a még gyanúsabb
erdőkben és azt üvöltik, vesszen a királyság.
A királyfi a fehér lovon már mérgesen toporzékolt, hiszen királylányt ígértek neki, nem felbőszült szörnyeteget. Nagyon bátor volt, de nem túl okos, mégis igen fiatalon már saját lovat kapott. Hogy ne rágja sopánkodásával tovább a fülemet, tüzet okádtam rá, mire töpörtyűvé sült.
Semmi pánik, van még hét fivére, szintén fiatalok, fehérek és ígéretesek, minden királylány megkapja a magáét, ha eléggé álmos. Királyfit kaphat, de lovat nem.

A sopánkodástól, zokogástól és fejvesztett pániktól fejfájást kaptam. Telivér sárkánylányként úgy döntöttem, nem kérek ebből a felhajtásból. Találtam magamnak egy kies barlangot, melyben fújtam a füstöt, és időről-időre megettem néhány báránykát, melyek azt bégették a bejárat előtt: Hic sunt dragones.
Az én sárkányországom a leszbikus szcéna.
A tizenéves kor maga a pokol. A leszbikus tizenévesség pedig különleges pokol. Én voltam a legmagányosabb tizenéves a világon. Akárcsak te.

Unokabátyám egy sörért árulta a telefonszámomat, és az azt megvásárló összes magabiztos fiú, akikkel emiatt sohasem mentem randizni, a Jégcsap csúfnevet ragasztotta rám.

Egy este a rosszul megvilágított lépcsőházban megcsókoltam egy lányt, és egy pillanatra úgy éreztem, mintha kevésbé lennék magányos.
Majd jött a szilveszteri buli, a klasszikus középiskolás buli a később kultúrotthonnak átnevezett volt tűzoltóotthonban, ami tehát egy és ugyanaz, és ami a város szélén állt, ahonnan gyalog nem lehet lelépni, vagyis a szüleidnek kell oda- és hazaszállítania.
Az első fél órában lehányta valaki a kabátomat, ezért egy szál blúzban dideregtem a falnak dőlve, – oda jártunk cigizni az árkádok sötétjében, melyek körülvették a szépen kivilágított udvart, ahol cigizni lehetett.
Egyszercsak egy lány megfogta a kezemet és megcsókolt, éppen ott, a széles oszlop mögött. Azután eltűzött egy cigire.
Sajgott az ajkam, és már éppen utána akartam indulni a kivilágított udvarra, amikor megláttam, hogy egy fiúval csókolózik.
Mielőtt az óév az újba fordult volna, még három lány csókolt meg. Az egyik utánam szaladt, és azt mondta, „ezt kettőnkért tettem, hogy senki ne tudja meg.”
Talán azt hitte, egy sör elég jó ár neki azért, hogy sose legyek Jégcsap.
Ismered ezt a történetet? Tudod, miről beszélek? Tudom, hogy tudod, mire gondolok.

GÁLLOS ORSOLYA fordítása