Grendel Lajos (1948–2018)

„Hiábavaló mégis minden aknamunkánk. Történetünk feltartóztathatatlanul halad előre, pozitív végkifejlete felé. Így van ez rendjén. Ezt a kurzivált mondatot péppé rágjuk, buborékot fújunk belőle, majd a buborékba beleülünk, hogy bejárjuk ifjúkorunk tájait. Felépülésünk (vagy leépülésünk?) csalhatatlan jele ez. Egyelőre nem dőlt el, hogy a felépülésünké-e vagy a leépülésünké. Mindenesetre kedvező szél fúj. Az égen szlovákiai magyar nap ragyog. Felhők jöttenek és mentenek. Innen, a magasból, buborékzeppelinünkből úgy látjuk, ifjúságunk tájai dimbesek-dombosak, leginkább mégis laposak. Nem fennsík ez azonban, alföld csupán. Sehol egy szakadék, s ellenkezőleg, sehol egy biztos, kiemelkedő pont. Tájékozódni csaknem lehetetlen. Mindenesetre teszünk egy próbát.

Történetünk a következő:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hol nem volt. S ezzel a legfontosabbat majdnem el is mondtuk már. Mégsem vagyunk pesszimisták. Mivel tudunk a kísérletekről is…”

(Éleslövészet)

Nyugodj békében, Lajos!