A női festők kimaradtak a művészettörténetből?

Miközben bepillantást enged a különböző mozgalmak, alkotások és művészek történetébe/életébe, a művészettörténet korlátozó is lehet. Mindent összevetve megállapítható, hogy valamilyen szempontból mindig torz képet nyújt a művészet világáról. Hiszen mindazok, akik leírták számunkra a művészet fejlődését (?), amit az alkotásokról és a művészekről a legfontosabbnak tartottak, gyakran „elfelejtettek” sok más mellett bizonyos csoportosulásokat vagy épp egyéneket nemük, nemzetiségük vagy társadalmi helyzetük stb. miatt.

Miközben nem lehet nem megtörténté tenni a múltat, a művészettörténet gazdagításáért sokat tehetünk azzal, hogy olyan művekről beszélünk, melyeket korábban elutasítottak vagy a margóra toltak. Ennek érdekében a Google Arts and Culture tizennégy olyan művésznő festményeit tette közzé, akikről nem sokat beszélt a művészettörténet. A népszerűsítő akció olyan művészeket érint, mint a legelső reneszánsz flamand női festő, Caterina van Hemessen (1528–1588), a női szereplőket előnyben részesítő olasz barokk Artemisia Gentileschi (1593–1653), a holland aranykor első női, csendéleteiről ismert festője, Clara Peeters (1594–1657), a neoklasszicista francia portréfestő Marie-Gabrielle Capet (1761–1818), a más női festőket támogató, francia királyi női arcképfestő Adélaïde Labille-Guiard (1749–1803), az afroamerikai rabszolgából művésszé vált Harriet Powers (1839–1910), az osztrák tájképfestő Tina Blau (1845–1916), a korábbi modellből festői képzés nélkül művésszé váló francia Suzanne Valadon (1865–1938), az 1890-es évek glasgow-i stílusára hatással lévő skót dizájner Margaret Macdonald Mackintosh (1864–1933), az absztrakt művészet egyik első képviselője, a svéd Hilma af Klint (1862–1944), az orosz avantgárd fontos figurája, Ljubov Popova (1889–1924), a festészetet magánügynek tekintő amerikai festő, költő, dizájner Florine Stettheimer (1871–1944), az afroamerikai expresszionista Alma Thomas (1891–1978), akinek munkáit a Fehér Házban is látni lehetett, a svájci zsidó menekültből Dél-Amerika egyik fontos második világháború utáni művészévé váló Mira Schendel (1919–1988).

A kiemelt képen Artemisia Gentileschi Jáel és Sisera című festménye látható.