dunszt.sk

kultmag

Határon túli vendégjátékok a Szkénében

Január 12-én érkezik a Szkénébe Marosvásárhely legfiatalabb független színházi társulata, a Teatru 3G, méghozzá Székely Csaba határokat és tabukat feszegető darabjával. Az Öröm és boldogság az erdélyi homoszexuális kisebbség helyzetét dolgozza fel úgy, hogy nem csupán a melegekre ráolvasott sztereotípiák bomlanak ki, hanem bepillantást nyerünk egy minden ízében elutasító, álságos világ sötét zugaiba is, amelynek szabályait olyan kényelmes és könnyű elfogadni.

„A heterogén játéknyelven beszélő előadás felvillantja a többségi, elnyomó perspektívában rejlő problémákat, megmutat nekünk olyan életeket, melyek eddig ugyanolyan kussban ültek a sötétben, ahogy a jól nevelt néző szokott a színházban. Ebben az előadásban végül is senki nem ül a biztonságos sötétségben, a közönség se, ugyanis bármelyik pillanatban elhangozhat a kérés: „Tegye fel a kezét, aki meleg! Most az, aki az előbb hazudott!” És ez az előadás olyan, hogy félelem nélkül emelkednek magasba a kezek” – írja Sz. Gál Boglárka a színház.neten.

A délutáni és esti előadás között, 19 órától közönségtalálkozót is tartanak a Szkénében, ahol bemutatják Székely Csaba drámakötetét is, amely a Selinunte Kiadó Kortárs drámaírók sorozatában jelent meg Idegenek és más színdarabok címmel.

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház nem kevésbé tabudöntögető előadást hoz január 14-én és 15-én, az Urbán András rendezte Béres Márta One-Girl Show-ban ugyanis a színésznő saját életének epizódjait tárja elénk. Ennél a szigorú személyességnél aligha van komplexebb és nehezebb szerep, hiszen nemcsak a színházi megszólalás és a nézői szemlélés korábban érvényes szabályai vesztik létjogosultságukat, hanem a hitelesség és az őszinteség is egy egészen új dimenzióban kezd működni.

„Nincs izgalmasabb, mint egy emberi történet, egy ember élete. Bárkié. Azt mondják, mindenki a saját regényét írja. Miért kellene extrém életeket venni példának, amikor mindenki élete egy hihetetlen történet, amit érdemes meghallgatni? (…) Nagy levegőt kell venni és… Nagyon jó pillanat, amikor megérzed, hogy nincs mitől félned, mert akik ott vannak, ugyanolyan emberek, mint amilyen te vagy. Hasonló félelmekkel, hasonló örömökkel… Egyébként a színpad, mivel feljebb van, azt sugallhatja, hogy az odafönn egy külön világ. De mi van, hogyha átnézel a rivaldán? Nem olyan borzasztó az, nem olyan félelmetes dolog” – nyilatkozta Béres Márta a Magyar Szónak.