„Csontváry én vagyok”

A Magyar Kultúra Napja alkalmából filmvetítéssel egybekötött kiállításmegnyitóval várják az érdeklődőket január 22-én (kedden) 17 órai kezdettel a Pozsonyi Magyar Intézetben. A tárlat „Csontváry én vagyok” címmel Huszárik Zoltán rajzait, valamint Markovics Ferenc standfotóit állítja központba.

A kiállítást megnyitja: Huszárik Kata színművész

Kurátor: Medve Mihály

A filmművész-grafikus Huszárik Zoltán alkotói pályája igen rövid, a létrehozott művek azonban a filmművészet remekei: Elégia, Capriccio, Tisztelet az öregasszonyoknak, Amerigo Tot, A piacere, valamint a két nagyjátékfilm: a Szindbád és a Csontváry. Illetve jelentős a filmekkel szinte naplószerűen együtt születő rajzok sokasága, melyekből most a Pozsonyba látogatók is kapnak némi ízelítőt.

Markovics Ferenc 1958-tól fotóriporter, majd 1969-től standfotós. 1986-tól a Film Színház Muzsika, 1994–95-ben a Reform művészeti és képszerkesztője. Sok éven át látott és lát el különböző tisztségeket például a Magyar Fotóriporterek Társasága, illetve a Magyar Fotóművészek Szövetsége vezetőségében. Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művész.

A megnyitót követően bemutatásra kerül Huszárik Zoltán Csontváry című filmje (1980, 106 perc).
Szereplők: Ichak Finci, Holl István, Drahota Andrea, Dajka Margit, Balázs Samu

A filmben a színész Z. szerepeiben keresi művészi és magánemberi énjét, így Csontváryban, a festőben, akit a színpadon kell alakítania. Csontváry, a festő-zseni életét, gondolatait, mindennapjait a mindenség tölti ki, ő és a kozmosz azonosak. Az élet minden pillanatát csodaként éli meg és prófétai küldetéstudattal akarja átadni a csodát az embereknek. Végül is Csontváry vagy Z. az, aki Libanonban, Taorminában, Athénban, vagy az arab sivatagban jár, keresi önmagát fáradhatatlanul? A festő feladatát akarja beteljesíteni, a színész pedig önmagát meglelni a festőben.