dunszt.sk

kultmag

Irodalmi Szemle 2019/1

Az Irodalmi Szemle januári számát Juhósz Kȧtȧlin* versével ajánljuk.

Hȧtȧlmȧs pónik

Mi lesz, hȧ …
Ó, ȧnyóm! Mi lesz, hȧ minden,
mit ebben a puccos
vórosbȧn kimondok,
süket fülekre lel?!

(Huszonkét évvel később)

Trȧgédia volt nekem
jó ideig, ha szólnom kellett,
hȧtȧlmȧs pónik
(ügettek fejemben),
mert sok közölni vȧlóm
lett volna szómotokrȧ.
De titeket jobbȧn érdekelt,
ȧhogy mondom,
mint ȧ fontos tȧrtȧlom,
ezért kigondoltȧm egy strȧtégiót.
Nem ejteni semmmit „úgy”,
sohȧ, de sohȧ többé,
és ebből nincs kiszóllós (a szentségit!).

Leszek egy közületek,
egy tökéletes, rendes
kóser mȧgyȧr,
ki pont úgy beszél, ȧhogy kell.
Megtanul egy új nyelvet értetek,
mint vȧlȧmi jól fésült,
nyȧkkendős BBC-hírolvasó.
És megy is nekem,
ez ȧ kis svindlizés,
és ettől sikeresebbnek érzem
működésem, ténykedésem
ȧ közjó érdekében.

Lóm, mily kevés elég
ȧ szemfényvesztéshez!
De ti, jó pȧlócok, véreim,
sejtem, mosolyogtok,
bennfentesen kuncogtok,
hȧ összefutunk vȧlȧhol
– nem sűrűn, de mégis –,
szép fejetek ilyenkor
lélekben összeérintitek,
és nem cserélnétek velem
egy ezresért sem.

Nehéz lehet ez – kȧcsintotok –
hibȧ nélkül. Meg oszt minek?
Minek, minek is, tényleg,
mi végre? Lehet, hogy még
mindig félek a póniktól?
Befoghatom? (Kiket? Mit?)
Minden merszem összeszedve?
Megtörve a kínos csendet?
Esetleg beszéljem meg veletek?
(Mit? Kikkel? Ki értheti meg?)
Lehet, hogy írni sem
tudok „úgy”, rendesen?
Bizonyos, hogy
egy ilyennel mifelénk
senki sem kötne üzletet.

(Öt évvel később)

Egyértelmű, hogy kerülöm a
leleplezést. Nem csȧk élőszóbȧn.
Az ȧ hang teljesen
kiveszett szókincsemből.
Rémes öncenzúrȧ.
Persze eleinte kifejezetten jó,
sőt fejlesztő dolognak tűnt,
de most megint
pónikbetegségre utȧló
jeleket figyelek meg lelkemben.
Úgy érzem, közel ȧz idő, mikor
nem fogom tudni többé leírni,
ȧzt ȧ szót, hogy ……………..

* Juhász Katalin palóc alteregója.

Palóc Hungarofuturizmus – Az Irodalmi Szemle januári száma

Az Irodalmi Szemle januári száma rendhagyó blokkal indul: Sopotnik Zoltán, Juhász Katalin, Szászi Zoltán, Ardamica Zorán, Forgács Miklós és Plonicky Tamás szövegei a „Palóc Hungarofuturizmus” hívószavára adnak választ, amelyről Németh Zoltán szerkesztő a következőket fogalmazza meg: „Az utóbbi évek egyik legjelentősebb magyar irodalmi-kulturális-politikai vállalkozása a hungarofuturizmus, melynek célja a magyar nemzeti mitológia visszahódítása a szürreál-dadaista-(poszt)modern-antopocén szépirodalmi beszédmódok számára…” A tematikához kapcsolódik Andrung Heinzelmann képsorozata is, amely ironikus, rendhagyó formában, állatszereplők révén társadalomkritikai jelentést hordoz. A képanyaghoz Nagy Csilla írt jegyzetet.

A lapszámban – a blokkon kívül – szerepel Kukorelly Endre prózája, Fodor Balázs versei, Kosztrabszky Réka Szabó Magda-tanulmánya. Tóth Lilla a kortárs szlovákiai magyar közéleti költészetről szóló tanulmánnyal jelentkezik, Sebestyén Kinga pedig Horváth Benji kötetéről ír kritikát.

A tartalom itt érhető el.