dunszt.sk

kultmag

Túlélni a háborút (Valahol Európában / Az utolsó üzlet)

Mi köthet össze egy több mint húszéves, sok színpadot megjárt musicalt egy kortárs dráma ősbemutatójával azon kívül, hogy a műsorterv egy napra sorolta be őket, így aki rászánta a délutánját-estéjét, a szegedi nagyszínházból átsétálva a kicsibe, mind a kettőt megnézhette? Hogy ugyanarról szólnak: hogyan lehet túlélni a háborút, vagy bármilyen súlyos vészhelyzetet. Milyen stratégiák, eszközök állnak a rendelkezésére egy gazdag gyáros famíliának és egy szülők nélkül maradt, kallódó gyereknek? Ki és hogyan hajlandó a veszélyben lévő ember mellé állni, ha azzal a saját életét is veszélyezteti? Ráadásul a két darab ugyanabban a háborúban, ugyanabban az egy-két évben játszódik, 1944-45-ben.

A Valahol Európában musical változatát 1995-ben mutatták be először a Budapesti Operettszínházban. Külön érdekesség, hogy zeneszerzője, Dés László egy interjúban elmondta, egy ízben Lukáts Andorral ötletelgettek, hogy milyen alapanyagból lenne érdemes musicalt csinálni, és ekkor merült fel a híres film mint lehetőség. A Závada Pál által írt Az utolsó üzlet szegedi ősbemutatóját pedig éppen Lukáts Andor rendezte.

Závada Pál ezúttal is korabeli dokumentumok alapján dolgozott, valós és fiktív szereplőkkel. A darab szereplői egy gazdag zsidó gyáros család tagjai, Weiss Manfréd leszármazottai, akik menekülésükért cserébe átadják vagyonukat a németeknek. Van azonban olyan családtag is, aki zsidó gyerekeket ment, és inkább itt marad, van, aki a németek helyett csak a magyar kormánnyal tárgyalna, és van, akinek ebben a helyzetben is az a nagyobb fájdalma, hogy a férje megcsalta. A Závada Pál által megrajzolt történelmi és családi tabló annak ellenére, hogy drámai döntéshelyzeteket tartalmaz (pl. kinek a szavahihetőségében bízhatnak inkább: a magyar kormányéban vagy a németekében, itthon próbáljanak túlélni vagy elmeneküljenek), inkább epikus, mint drámai alapanyagnak tűnik, nem könnyen mondható párbeszédekkel. Erre az epikusságra még ráerősít Lukáts Andor rendezése. A hat széken kívül szinte teljesen üres színpadon a helyszínt és az időpontot vetített feliratok jelzik (az általam látott előadáson egy valószínűleg hibásan beadott felirat okozott némi zavart az események sorrendjében). A színészek bejönnek, leülnek, és úgy mondják a meglehetősen sűrű szöveget. Így az előadás jelentős része statikussá, dokumentarista jellegűvé válik, és csak időnként billen vissza mozgalmasabb, drámaibb irányba. Ilyen például a szépen komponált, bár kissé melodramatikus, a Casablanca képeit megidéző reptéri zárlat. Az egyenetlen összbenyomáshoz hozzájárul az is, hogy a színészi teljesítmények sem meggyőzőek. Van, aki mintha még küzdene a súlyos szöveggel, ezért a felmondáson kívül nem jut energiája arra, hogy élettel töltse ki a figuráját, másnál érthetőségi gondok adódnak. Ezúttal a színésznők emelkednek ki az összképből: Szávai Viktória, Szilágyi Annamária, Menczel Andrea és Fekete Gizi jobban megtalálták a karakterekhez illő megszólalásmódot.

Závada Pál egy másik drámájából, az Egy piaci napból az elmúlt évad egyik legfontosabb bemutatója született a Radnóti Színházban. Üdvözlendő lépés, hogy a szegedi színház új vezetése vállalta egy másik, közelmúltunk történelmét feldolgozó darab ősbemutatójának kockázatát. Ezúttal tisztességes, tanulságos, de sajnos nem átütő erejű előadás született belőle.

A Valahol Európában egészen más műfaji keretek között szól a háborúról, és nem is konkrétan egy háborúról, még ha az idősebb néző a film alapján a II. világháború végével azonosítja is a látottakat, hanem mindenfajta háború pusztító és embertelen voltáról. A szülők nélkül maradt, otthontalanul és céltalanul kóborló, a felnőtt világ agresszióját eltanuló gyerekek óhatatlanul a jelenkori háborúkat is bevonják a képbe.

Az előadás színpadképe, Árvai György munkája hatásosan jeleníti meg azt a töredezett, darabjaira hullott világot, amelyben valahogy meg kell élni a holnapot. A forgószínpad lehetőségeit jól használó építmény hol a romos villát, hol a pusztuló várost forgatja elénk.

Szőcs Artur rendező (aki néhány évvel ezelőtt maga is játszotta Hosszút a Szegedi Szabadtérin) gondosan felépített, hatásos, jó ritmusú, az érzelmeknek is teret adó, az érzelgős hatásvadászattól azonban tartózkodó előadást rendezett.  Egyetlen ponton billeg ennek a határán, amikor a gyerekek kimennek a nézők közé, hogy egy-egy öleléssel vagy más gesztussal fizikálisan is bevonják őket az előadás érzelmi erőterébe. Ez a gesztus láthatóan hatott a nézőkre, annál inkább megosztotta a kritikusokat. Nálam nem billent át a határon, erőltetettnek éreztem viszont a legkisebb, kétségtelenül nagyon bájos kislány ismételt helyzetbe hozását. Szőcs Artur rendezői erényei mellett azonban ez csak egy zárójel ahhoz képest például, ahogy az intim- és a tömegjeleneteket felépíteni és működtetni tudja.

Utóbbiban fontos szerepe van Bodor Johanna koreográfiájának is. Magabiztosan mozgatja a népes szereplőgárdát (csak gyerekszereplőből közel harminc van a színpadon). Nagy érdeme, hogy a hat-nyolc éves legkisebbektől a kamaszokig mindenki olyan feladatot kap, amit jól meg tud oldani, és ez nem érződik se leegyszerűsítésnek, se kompromisszumnak.

Jó benyomást kelt az egész társulat, csak a dalszövegek érthetősége szenved néha csorbát. Rusznák Andrást alkata nem predesztinálja Hosszú szerepére, érettebb színész is már ennél a mégiscsak nagykamasz szerepnél, mégis könnyű elfogadni, mert hitelesen tudja megmutatni ennek a fiúnak a belső érését a sodródástól a felelősségvállalásig. Ágoston Katalinnal (Suhanc) pedig jó párost alkotnak, közös jeleneteik az előadás erős pillanatai. A Kuksit játszó gyerekszínész, Vajda Vince nagyon szépen helyt áll a szerepében.

Az előadás előtt lehetőségünk volt bepillantani a próbára. Sokat elárul a színház működéséről, hogy az ügyelő naplójában felkiáltójellel szerepel: a gyerekszereplőket előadás előtt színpadra kell szólítani, cipőfűző-ellenőrzésre. Hát igen, rengeteg apróságra oda kell figyelni ahhoz, hogy egy előadás rendben működjön. Ez a mosolyra késztető bejegyzés aztán meglepő és megható módon csengett össze az előadás végével: a háborúk gyerekáldozataira utalva a színpadon üresen maradt kiscipőkkel.

Závada Pál: Az utolsó üzlet
Rendezte: Lukáts Andor
SZEREPLŐK
KOHNER ARTÚR – (50) nagytőkés, bankár – Kárász Zénó
KOHNERNÉ WEISS HELÉN – (45) Artúr felesége, örökös – Szávai Viktória
ÖZV. MAUTHNERNÉ VALÉRIUSZ LOLA – (33) Helén rokona, Artúr szeretője – a „kis özvegy” – Menczel Andrea
CHORIN FERENC – (60) iparbáró, Artúr és Helén sógora – Jakab Tamás
HANS BECHER – (35) SS-alezredes – Vicei Zsolt
RAJCZY BÁLINT – (50) ezredes, repülőtiszt – Szegezdi Róbert
WEISS JUDIT – (50) Helén nővére, örökös – Szilágyi Annamária
ÖZV. MAUTHNERNÉ WEISS ELZA – (55) Helén nővére, Lexi anyja, örökös – a „nagy özvegy” – Fekete Gizi
MAUTHNER LEXI – (30) Elza fia, Lola sógora – Krupp Bence
ALKOTÓK
Díszlet – Khell Csörsz
Jelmez – Varsányi Anna
Dramaturg – Varsányi Anna
Világítástervező – Stadler Ferenc
Súgó – Szabó Ágnes
Ügyelő – Zámbó Nikolett
Rendezőasszisztens – Horváth Bettina
Rendező – Lukáts Andor
Szegedi Nemzeti Színház, Kisszínház, 2019. január 20. 19 óra
Dés – Nemes – Böhm – Korcsmáros – Horváth: Valahol Európában
Rendezte: Szőcs Artur
SZEREPLŐK
Simon Péter – Pálfi Zoltán, Rácz Tibor
Hosszú – Medveczky Balázs, Rusznák András
Suhanc – Ágoston Katalin, Csorba Kata
Ficsúr – Rétfalvi Tamás, Varga-Huszti Máté
Csóró – Ferencz Nándor, Károlyi Krisztián
Egyenruhás – Borovics Tamás, Poroszlay Kristóf
Tanító – Gömöri Krisztián, Kancsár József
Leventeoktató – Taletovics Milán
Tróger – Rákai István
Sofőr – Büte László
Kuksi – Hrabovszky Bercel, Vajda Vince
Pötyi – Janó-Szegi Eszter Luca, Szügyi Boglárka
Professzor – Balog Bertalan, Vály Boldizsár
Szeplős – Mari Domokos, Szirmai Marcell
Sutyi – Nagy Fülöp Tamás, Zsögön Andor Kolos
Suttyó – Kancsár Ábel, Paillot Ábel
Főúr – Magyar Fülöp Mihály
ALKOTÓK
Díszlettervező – Árvai György
Jelmeztervező – Szűcs Edit
Koreográfus – Bodor Johanna
Karigazgató – Kovács Kornélia
Gyermek korrepetítor – Tóth Andrea
Zenei asszisztensek – Flórián Gergely, Kovács Gábor, Iván Sára
Súgó – Molnár Tünde
Ügyelő – Stefanik Sándor, Hajdú Róbert
Koreográfus asszisztens – Hajdu Anita
Rendezőasszisztens – Czene Zoltán
Vezényel – Koczka Ferenc, Kardos Gábor
Rendező – Szőcs Artur
KÖZREMŰKÖDŐK
a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház tánckara, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara, valamint gyermekszereplői:
Aradi Szabó Anna, Behán Frida, Behán Léna, Behán Zénó, Biri Gábor, Boros Boglárka, Farkas Eunika, Farkas Vince Káleb, Hackler Lili, Hatvani Donát, Jáger Rita, Kopasz Helga, Kosztolányi-Tóth Márton, Meixner Lili, Molnár Mór, Nagy Bence, Nagy Nóra, Nagy-Jójárt Leila, Simon Lilla, Somogyi Hanna, Soós Zsófi Lili, Szöllősi Gina, Szöllősi Liza, Szűcs Gergely, Tirk Inez, Tóth Áron, Tóth-Abonyi Milla, Wodala Júlia, Zimán Péter
Szegedi Nemzeti Színház, 2019. január 20. 15 óra
Fotó: Szegedi Nemzeti Színház