Migráció, homoszexualitás és gender témák az idei MITEM-en

Tizenhárom országból 23 előadást láthat a VI. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) közönsége április 11. és május 5. között a budapesti Nemzeti Színházban, a jegyeket jövő héttől lehet megváltani. A VI. MITEM mottóját, a fesztivál névadójának, Madách Imrének prófétikus művéből, Az ember tragédiájából választották: „Őrjöngő röptünk mondd, hová vezet?”

Az idei fesztivál műsorát orosz, ukrán, szerb, litván, német, kazah, dán, portugál, cseh, francia, svéd és határon túli magyar előadások is  színesítik, idén először pedig a MACIVA is bekapcsolódik a programba. A nyitóelőadást is a cirkuszban tekinthetik meg az érdeklődők: a SLAVA’s SnowShow  különleges élményt kínál, hiszen Slava Polunyin nem egy egyszerű bohóc, hanem a cirkuszművészet fejedelme, aki előadásával bejárta a világot és teltházak előtt játszott mindenhol.

Rimas Tuminas litván rendező, aki immár harmadszorra jön a MITEM-re, Ványa bácsi-rendezésében megszabadította a színpadot az otthonosság érzetétől, helyette egy csatateret hozott létre a szenvedélyeknek, az összetört álmoknak és az elveszett reményeknek. Brecht Kaukázusi krétaköre után Michael Thalheimer egy olyan történetet állított színpadra A vágy villamosával, amely két ember lecsúszásáról szól egy társadalomban, amely semmiért nem vállal felelősséget. A nemrég elhunyt Eimuntas Nekrošius Kurafiak című előadásában a litván nép belső lényegét, ősi eredetét, és mélyen gyökerező túlélési ösztönét mutatja be. „A Történelem fája növekszik: az élet és a halál táplálja. Körülötte gyerekkatonák és imádkozó szerzetesek táncolnak együtt tömeggyilkos hadvezérekkel, a gyermekét sirató anyával” – olvassuk Eugenio Barba Trilógiájáról (melyet Európában az Odin Teatret Budapesten mutat be először egyben).

Nagy „tánc” a MITEM a kulturális, nyelvi, emberi különbözőségek és a mindenekfelett álló egység tapasztalása között. De miért is nézzük mindezt? Talán hogy felébredjünk. Mert a tévében csak a káprázatot látjuk, sőt a káprázat káprázatát. És épp ebben van a színház csodája: az előadás itt és most-jában tudatosíthatjuk, hogy a nagy Isteni Színjátékban mi is szerepeket játszunk. Csupán a szívünkben felébredő együttérzés (milyen szép szó) vezethet ki minket e groteszk bohózatból. „Más történelemből is vagyunk, nemcsak a miénkből, mások sérüléseiből is, nemcsak a sajátjainkból, épp ezért érezzük zsigeri szükségét ma annak, hogy távoli tájak színészeivel együtt egy közös elbeszélést hozzunk létre” – vallják a francia-vietnami Saigon előadás alkotói.

Visszatér a fesztiválra Stockholmból a DRAMATEN is (a svéd Királyi Dráma Színház), Eirik Stubø rendezésében az Egy nyári éj Svédországban gyengéd és humoros hangnemben idézi fel Tarkovszkij utolsó filmjének forgatását, az orosz rendező és a svéd színészek találkozását. Belgrádból Csehov Ivanovjában csodálhatjuk meg a Szerb Nemzeti Színház színészeinek szenvedélyes játékát. Először lép fel a MITEM-en az ukrán Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház, két előadással: egy Shakespeare tragédiát (Coriolanus) és a neves ukrán szerző, Vaszilij Sztefanik novelláiból készült, metaforákban gazdag színházi formanyelven komponált misztériumjátékát (Morituri te salutant) adják elő.

Két, friss ötletekkel teli kísérleti színházat is hívtak a szervezők: Prágából a Divadlo Na Zábradli Hamletek című előadásában a színházi világ kulisszái mögé kukucskálhatunk be. Lisszabonból a Companhia Joăo Garcia Miguelleg újabb előadását hozza el, Lorcától a Bernarda Alba házát, amely a világban egyre csak növekvő elszigeteltség ellen szólal fel, mely rágalmat és ellenállást szül.

Különleges színházi élményt ígér a fiatal tatár írónő, Szumbel Gaffarova első, nagy port felkavaró darabja A jövevény, a Galiaszgar Kamal Tatár Állami Színház előadása, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy miben ragadható meg egy nép identitása és lehetséges-e visszatérni a múltunkhoz, ha már egyszer elszakadtunk tőle. Kazahsztánból a Korkut legendája, az Auezov Kazah Állami Dráma Színház előadása pedig a civilizáció, a kultúra, a művészet, a küj (tradicionális kazak hangszeres szólóműfaj), valamint a szent és spirituális fogalmak rekviemje.

A határon túli magyar színjátszást ezúttal a komáromi Jókai Színház képviseli, Huba Martin Dosztojevszkij A félkegyelmű c. művét állította színpadra.

A Nemzeti Színház előadásai közül David Doiasvilirendező Tartuffe-jét, Silviu Purcarete Meggyeskertjét, Szász János Caligula helytartója rendezését, ifj. Vidnyánszky Attila Woyzeckjét, Zsótér Sándor A gömbfejűek és a csúcsfejűek előadását, és Vidnyánszky Attila Az ember tragédiája rendezését láthatja a közönség.