Borbély Szilárd emlékére
Öt éve hunyt el Borbély Szilárd József Attila-díjas magyar költő, író, irodalomtörténész, egyetemi oktató.
Egy verssel emlékezünk a magyar irodalom kiemelkedő alakjára:
„Ahogy a csontra ráfe-
szül a hús,
úgy hajlik az este az
ívbe. A húr,
amelyen függ a súly,
ahogy a szemhéj
elnehezül a látvány
fölött. Ahogy az ég
alján a föld lendülő
nehéz. A fenn
lévő csillagokkal telt ég
hirtelen
fordul át. Mert este lett,
és alulra zuhan,
arcra hullva, fagyott
keze nem
morzsolja az agyagban
rejlő formát.
Utazik az űrben, mint
por, szemét,
napszél vetette hullám.
A szem
helyére szövetmarad-
vány kerül.
Majd az se. Valami
makacs
izomszövet a beszakadt
bordák alatt.
Értelmetlen szavak jut-
nak el a szívbe.
Mit kezdjen a szeretet-
tel, amely
követi még, mint a har-
mat az éjszakát.
Mint könny szivárog a
fájdalom után.
Aztán a levél erén fut
végig, és a tűhegyes
csúcsról lehull. A föld
tömörödik,
megsüpped fenn a fű.
Csak a gravitáció
van jelen, e furcsa von-
zalom
a test iránt a testben.
Vonzza és taszítja
önmagát, mint egy
Isten, mindenütt.”
(17. Az Anyaghoz
17.1. A piszkozat)
Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!
Támogass minket