Üzemzavar-elhárítás

Egyszer mindenki elbizonytalanodik az életét illetően valahol huszonöt és harminc között. Ezt az állapotot mutatja be a győri RÉV Színház 146 nap című előadása, hét fiatal szemszögéből. Az alkotók célja, hogy felkészítsenek bennünket arra a nem várt pillanatra, amikor megelégszünk saját hitvány kis életünkkel. A 146 nap tehát a huszonéves lét visszavonhatatlanul elmúló, utolsó pillanatait rögzíti.

A fiatal színészekből álló győri társulat produkcióinak Budapesten többnyire a MU Színház ad otthont, amelynek közönsége sokszor a színházi nevelés és a középiskolai színjátszás iránti elköteleződésűek széles táborából kerül ki. A magyarországi nem hivatásos színjátszás lelkes követői, az egykori színjátszók kiterjedt kapcsolati hálót képeznek, sokszor egy-egy előadás alatt olyan harmónia áll össze a nézőtéren ülők és a alkotók között, amit a legtökéletesebb kőszínházi előadás sem tud megteremteni. Mintha egy szakmai fesztiválon ülne az ember.

Ilyesféle hangulat uralkodott a 146 nap budapesti bemutatóján is. A darabot az amatőr színjátszással régóta foglalkozó Perényi Balázs rendezte, és az előadás egy, az ezredfordulón bemutatott, David Ondříček rendezte cseh filmvígjáték, a Magányosok színpadi adaptációja. A történetszálakat kiváló dramaturgiai felépítéssel és jól behatárolt keretekkel sikerült úgy megfogni, hogy azok ne vesszenek el a filmekre gyakran jellemző szétterülő képi utalásrendszerek nehézkes világában, így az előadás gördülékeny, humoros és izgalmas, önálló alkotássá tudott válni.

A történet hét harminc körüli fiatal mindennapjai köré szerveződik, akik komikus fordulatokkal teli szálakkal kötődnek egymáshoz (barátság, első szerelem, kocsmai és munkahelyi ismeretségek révén). Nagyjából mindenki ismer mindenkit. A szálak az előadás előrehaladtával lesznek egyre terheltebbek és bonyolultabbak.

A Szántó Dániel által játszott Robert egy turizmusban dolgozó magányos drogdíler, aki kényszeresen videóra veszi ismerősei és barátai érzelmi reakcióit. Összeugrasztja Hankát és Petrt, a szerelmes párt, ő pedig az előadás felénél elveszíti beteg édesanyját, akinek egyébként folyton hazudott. Megcsalja barátnőjét is, aki bimbózó románcként éli meg a köztük kialakuló érzéki viszonyt. Robert lényegében mindenkit kihasznál maga körül. Az előadás humorához hozzájárul, hogy az életük legnyomasztóbb válságát megélő szereplők kétségbeesésükben össze is szűrik a levet egymással, s miközben ők poklaikat élik, addig a nézők a legtriviálisabb szituációkon nevetnek. Ezek a kis kontrasztok teszik az előadást mulatságossá, miközben a legtöbb eljátszott helyzet mégis sokaknak ismerős lehet.

A különböző életstádiumokban lévő karakterek mind megszenvedik a magukét. A szomorú szemű Lakatos Dorina által megformált Hanka betöltötte a harmincat, az egyetemet otthagyta, Petrrel való szakítása után kénytelen visszaköltözni szüleihez, akik folyton kárognak, hogy nem halad semerre az élete. Petr rádiósként a saját magánéletével tölti be az étert. Vesna makedón vendégmunkás, őt Horváth Dóra alakítja, aki kitűnő palócos dialektussal érzékelteti a szereplő csehekhez viszonyított makedón idegenségét. A pultos Vesna magányosan keresi Csehországban élő, ismeretlen apját, és rendületlenül hisz az űrlényekben. Robert egy utazási irodánál dolgozik, egyedül él, unatkozva lóg vasárnap délután a kocsmapult előtt, s miközben barátait folyton megpróbálja kioktatni, addig saját sunyiságairól nem vesz tudomást. Bálint Betty és Bojkovszky Zsolt egy házaspárt alkotnak Lenka és Ondrej alakjában, újszülött ikreik vannak. Lenka Robert kollégája, Ondrej pedig lappangó pszichopata és nem mellesleg idegsebész. Titokban évek óta gázszerelőnek öltözve üldözi és követi egykori barátnőjét, Hankát. Balla Richie Jakub szerepében tűnik fel, aki reggeltől estig folyamatosan marihuánát fogyaszt, és ez lassan felemészti memóriáját, egyszer-egyszer már hallucinál is.

A történet minden szereplője elkövet valamilyen vétket, vagy legalábbis szembesülnek életük gyenge pontjaival. Bűnhődnek egy keveset, aztán mindenki megbocsát saját magának és a másiknak. Azonban egy közös van bennük: helyzetüktől függetlenül mindannyian ugyanazt a túlélési stratégiát választják.

Úgy lendülnek túl életük válságos időszakán, hogy olyan szemszögből kezdik azt vizsgálni, ahonnan már nem is tűnik elhibázottnak semmilyen döntés.

Így képesek életük folytatni abban az illúzióban, hogy tulajdonképpen rendben van minden. Az előadás végére Vesna apja keresésére indul, Hanka és Petr kibékülnek, a férjét megcsaló Lenka meggyőzi a pszichopata Ondrejt, hogy valójában nem is Hankát, hanem saját családját szereti, és ráveszi, hogy maradjanak együtt. Jakubban tudatosul, hogy imád költöztetőként dolgozni és a füvet nem tudja és nem is akarja egyelőre letenni. Robert pedig eldönti, hogy vesz egy kutyát, és megfogadja, hogy a következő barátnőjével az első 146 napban csak beszélgetni fog.

Míg a filmváltozat a kétezres évek elejének mára már retróvá fakult időszakában készült, s úgy idézi fel a korhangulatot, akárcsak a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan tette 2014-ben, addig a most látott előadás nem engedi el egészen a dologtalan tengés-lengés morális aspektusait, és oda-odaszúr ennek a korosztálynak. A karakterek érzelmi hullámvasút-kalandját néhány pillanatra komolyan veszi a MU nézője, még azzal együtt is, hogy a színházi előadás sokkal humorosabb lett, mint milyennek a közel húszéves film tűnik utólag. Talán éppen azért, mert ezek a figurák nem is attól szenvednek, hogy magányosok, hanem inkább attól, hogy generációjukra már nem jellemző a lineáris életút iránti vágy, és szemben a szüleikkel ők így, sikerek, karrier, vagy éppen szerelem és család és célok nélkül is egészen boldogok tudnak lenni. A generációs filmek hangulata tehát visszaköszön a rendezésben, de a történeten csavar egyet a tény, hogy ez a dráma Csehországban játszódik. Sokszor humor forrása, néhol már-már abszurdig menő az idegenség, ami gátolta az azonosulást és időnként kicsit relativizálta a szereplők válságos hangulatának jelentőségét. A cseh nyelvű slágerek és szavak segítették a nézőket, hogy felismerjék a történet rájuk vonatkoztatható részét. A színpadi jelenetváltások filmszerűek, a filmben megjelenő idősebb generációt a társulat hangfelvételekkel oldotta meg. A szülők jelenléte eredetileg a generációs űrt volt hivatott előidézni a filmben, és ezt a színházi előadásban is felfedezhetjük, noha ez az olvasat a korosztály hiányával másodlagossá válik. A fényváltások, a videó- és zenei effektek színesítették az előadást, a visszafogott kellék- és jelmezhasználat éppen csak a jelenetek térbeli elkülönítésére szolgált: egy-egy asztal, pult, bárszékek.

Az alkotók, akik a RÉV Színházi-nevelési társulat fiatal drámapedagógusai, úgy mutatkoznak meg színészként, hogy öncélú játék és magánakciók helyett egy bensőséges együttmunkálkodás-hangulata legyen az előadásnak. Nincsenek hosszú monológok, nincsenek végletekig kimunkált, rétegzett karakterek, játék, nevetés és töprengés van egy olyan közönség előtt, akik pontosan értik a célzást és az előadás üzenetét.

A végére mégis úgy éreztem, hogy a koncepció része megsejtetni a szereplők szürke jövőjét, és ez motoszkál az emberben az előadás után is. Hiszen humor ide vagy oda, a 146 napban élethazugságok továbbgörgetését és a szisztematikusan kiépülő önáltatást látjuk, így a huszonéves kori kilengések és céltalan tétovázás előrevetíthetően egész életü(n)kre jellemző marad. A 146 nap egy figyelmeztető lövés, amelyet a levegőbe ad le a RÉV, mégis a fejünkben landol.

MU Színház – RÉV Színházi Nevelési Társulat (Győr)

146 nap

Szereposztás, stáb:
HANKA, 30 éves – Lakatos Dorina
PETR, rádiós – Nagy Zsolt Zsozsa
VESNA, pultos – Horváth Dóra
ROBERT, nem díler – Szántó Dániel
LENKA, két gyermek édesanyja – Bálint Betty
ONDREJ, idegsebész – Bojkovszky Zsolt
JAKUB, költöztető – Balla Richie
dramaturg: Tóth „TóGa” Gábor
rendező: Perényi Balázs