dunszt.sk

kultmag

Egy költészeti világ-összeesküvés nyomában

Roberto Bolaño monumentális főművei, a Vad nyomozók és a 2666 című regények szerencsére már megjelentek magyarul (előbbi már másodszor, az Európa 2013-as kiadása után most a Jelenkor gondozásában), ám az életmű további nagyon értékes darabokat tartogat

A 2019 tavaszán kiadott Szülőföld című kötet írásai nem tartoznak Bolaño legismertebb művei közé, ám elhamarkodott ítélet lenne másodrendűnek kikiáltani őket. A teljes anyag a szerző hagyatékából került elő, egyik szöveg sem jelent meg élete folyamán. Ahogy az előszót író Juan Antonio Masoliver Ródenas megjegyzi, Bolaño írásai kapcsán óhatatlanul felmerül a töredékesség kérdése: „Elfogultság, ha Roberto Bolaño regényeiről és novelláiról töredékes művekként beszélünk – ahogyan én tettem, mea culpa –, mert minden töredék egy állandó mozgásban, a teremtés valódi folyamatában lévő egység függvénye, ami egyszersmind egy világ megszilárdulásával is jár. És éppen mert folyamatosan mozgásban vannak – mint minden szereplőjük –, és mert minduntalan az életmű egészére utalnak, nem töredékekről, sokkal inkább egy kirakós játék darabjairól beszélünk.” Roberto Bolañónak mindenesetre munkamódszere a befejezetlenség, ami például a műfajiság kérdéseit is zárójelessé teszi a művei vizsgálatakor: a Szülőföld szövegei is novella és (kis)regény között ingadoznak, ám egyik írás esetében sem beszélhetünk lekerekített, hagyományos struktúráról. A szövegrészek általában önmagukban is megállnak, ám – ahogy az előszóíró nagyon találóan rámutat – mindig egy nagyobb egészbe illeszkednek, s ezáltal Bolaño egész életműve egyetlen nagy szöveguniverzum rendszerévé áll össze.

A Szülőföld három nagyobb egységre tagolódik: a címadó első rész (amely 1993 és 1995 között keletkezhetett) húsz kisebb fejezetből, a Cowboysírok című második rész (a keletkezését 1995-re teszik) négy novellaszerű szövegből áll, míg a harmadik rész, a Francia horrorkomédia egyetlen hosszabb elbeszélés (ez közvetlenül a szerző halála előtt, 2002–2003-ban íródhatott). Mindhárom szövegben számos önéletrajzi motívumot fedezhetünk fel, amelyek a szerző egyik gyakori alteregójának, Arturo Belanónak az élettörténetéhez kapcsolódnak.

Szülőföld című kötetet akár bevezetésként is felfoghatjuk a Bolaño-olvasásba, mert kivonatolva megtalálhatóak benne például a Vad nyomozókcímű nagyregény legfontosabb elemei: költészeti mozgalmak, fiatal alkotók helykeresései, élet és irodalom önsorsrontó egymásba csapódásai.

Bolaño elsősorban költőként tekintett önmagára, saját bevallása szerint nagyregényeket inkább csak pénzkeresési célzattal kezdett írni, és ezekben az írásaiban is leginkább költői énje kerül előtérbe. A Szülőföld egyes mozzanatai (elsősorban a Patricia Arancibia haláláról szóló részek) kifejezetten balladaiak, és egyes bekezdések akár szabadversként is megállnák a helyüket. Például a SzülőföldA jobb oldal című fejezetének első bekezdése, amely a kötet egyik magával ragadó szöveghelye, ahol a földrajzi nevek is lírai funkciót kapnak: „Patricia Arancibiának hívták, és huszonegy éves volt. Nacimientóban, a keramikusok falujában lakott egy kétszintes, kőből és fából épült házban, a falu szélén, egy kopasz domboldal tetején, ahonnan teljes szélességében látszott a völgy. Az út során mindössze kétszer szólaltam meg: először, hogy elmondjam neki, olyan kék a szeme, akár a Bío-Bío tartomány folyói. Hét folyó folyik a tartományban, mondta a lány, és szeme sarkából rám nézett, miközben műutakon vezette az autót, és teljes sebességgel távolodtunk Los Ángelestől: a Mulchén, a Vergara, a Laja, a Renaico, a Buero, a Duqueco és mindannyiuk atyja, a Bío-Bío. És mind más. A színük is, a medrük is. Néha, nagyon ritkán mind a hét kék színű, a holtágakban jókora, zöld öblökkel, bár a legtöbbször kőszínű zuhatagként hömpölyögnek lefelé. Sötét kövek smaragdszín és ibolyalila csíkokkal, különösen ha hosszú a tél, mondta szomorúan.” (27.) Mindhárom rész írásai leginkább Bolaño gyermek- és ifjúkorához nyúlnak vissza: Chiléből Mexikóba történt távozásához, majd a Chilébe való visszatéréshez és az Allende elleni puccshoz: a legnagyobb ívű középső rész épp a puccs eseményeivel záródik.

A legfragmentáltabb, legcsapongóbb rész az első, amelynek fontos figurái (a Concepcióni Egyetem költészeti műhelyének különcei) vagy legalábbis az ő hasonmásaik majd a Vad nyomozók oldalain térnek vissza. Az első rész családközpontú nyitásához visszakanyarodunk a Cowboysírok elején, melyben aztán a fiatal Arturo Belano költői lázadását követhetjük nyomon. Ebben a részben az egyik legjobban kidolgozott történet A Féreg című elbeszélés (ezt később egyik elbeszéléskötetébe is felvette a szerző), melynek cselekménye Bolañóhoz képest viszonylag szegényes ugyan (tulajdonképpen abban merül ki, hogy a fiatal Belano iskolába járás helyett egy bizarr idegennel találkozgat), ám titokzatosságával, nyelvi erejével és a barátságról és az irodalomról finoman szőtt történetével elsőrangú olvasmánnyá válik. A Cowboysírok sok mindenben a 2666 előképének is tekinthető: itt már megjelennek a nagyregény fontos mexikói helyszínei, mint Santa Teresa városa, ahol a tömeges nőgyilkosságokra kerül sor, a záró részekben pedig az erőszak céltalan tombolása abszurd és banális jelenetekkel váltakozik, miközben ebben a váltakozásban semmiféle logikusan elfogadható rendszert nem fedezhetünk fel – mégpedig épp a kauzalitás hiányának ez a mindent átható jellege az, ami Bolaño prózáját hangsúlyosan jellemzi.

A legegységesebb szöveg a kötetet záró Francia horrorkomédia, amely nagy részében egy őrült telefonbeszélgetés leírása, és főhajtás a szürrealizmus szelleme előtt. A fiatal költő, Diodoro Pilon egy napját követhetjük benne nyomon, amely egy napfogyatkozás idején indul, majd egy hajnalig tartó magányos kóborlásban csúcsosodik ki. Ez alatt a kóborlás alatt éri utol a fiatal költőt egy rejtélyes telefonhívás, amely által beavatódik a titokzatos Földalatti Szürrealista Csoport történetébe. Ez pedig már Bolaño legfőbb témájához vezet: a nagy mű létrehozásához, amihez természetesen lázadó költészeti mozgalmakra van szükség, földalatti szerveződésekre, és végigvihetetlen irodalmi nyomozásra. Itt idézhetjük a kissé még naiv hangú, néhol erőltetett Bolaño-féle korai programszöveg, az Infrarealista kiáltvány sorait, amelyek hangulata visszaköszön ebben az elbeszélésben (bár itt már sokkal letisztultabban): „Legközelebbi rokonaink: az orvlövészek, a magányos pusztai emberek, akik tönkreteszik a kínaiak kávézóit Latin-Amerikában, akiket a szupermarketekben szétszaggat a roppant egyén–közösség dilemmájuk; a tehetetlenség és a kutatás (az egyén szintjén vagy inkább az esztétikai ellentmondások dagonyájában) a költői tettek után.” A Francia horrorkomédia egyszerre abszurd és véresen komoly, ahogy egy nagy költészeti világ-összeesküvés nyomait kutatja. Hasonló gondolatokból épül fel aztán a Vad nyomozók nagyszabású koncepciója is. A szöveg befejezése pedig ugyanúgy radikálisan nyitott, provokatívan sokirányú és semmiféle logikai ívet nem kínáló zárás, mint a legtöbb Bolaño-szöveg esetében. A nyomozásnak csak egyes nyugtalanító részleteit ismerhetjük meg, hogy aztán belevesszünk a zaklatott latin-amerikai hajnalba. A szürrealista összeesküvések nyomában folytatott bóklászások azonban menthetetlenül nyomot hagynak bennünk. Ahogy az egyszerre gunyoros és egyszerre emelkedett bolañói mondatok is, mint például az, amelyben a titokzatos telefonálót képzeli el a tizenhét éves álmodozó költő: „Elképzeltem őt egy föld alatti folyosón, amint kalóztelefonon beszél, tekintetét egy folyóra szegezi, amely egyre csobog lefelé egy hatalmas szennyvíztisztító felé, amely ezüstös vitorlájú malomra hasonlít.” (209.)

Bolaño regényeit Scholz László és Kertes Gábor után (előbbinek köszönhetjük az első két magyarul megjelent regény, a Távoli csillag és az Éjszaka Chilében magyarítását, utóbbi fő bravúrja pedig a Vad nyomozók lefordítása) a Jelenkornál a 2666-ot is jegyző Kutasy Mercédesz fordítja kiválóan, és remélhetőleg már bele is mélyedt az életmű következő fontos darabjaiba.

Roberto Bolaño: Szülőföld. Kutasy Mercédesz fordítása. Jelenkor, Budapest, 2019