Az alabamai abortusztörvény ellen a romantikus írók is tiltakoznak

„Az abortusznak be kell kerülnie a könyveinkbe. Akár alternatívaként arra az életfordulatra, mikor idegenek házasodnak össze egy nem várt terhesség miatt. Mint a szereplőink múltjának része. Mint olyan dolog, amin rengetegen keresztülmennek. Elfogadottabbá tehetjük; ez olyasvalami, amit már régen meg kellett volna lépnünk, de még mindig nem késő.” Ezzel a tweettel szólította meg Liz Lincoln a kollégáit, a szórakoztató romantikus regények íróit. A poszt 500 megosztás és 2600 lájk fölött jár, és a mozgalomhoz máris aktív szerzők is csatlakoztak.

A mozgalmat támogató szerzők közül többen is rávilágítottak, mennyire agyonhallgatott téma ez egy olyan műfajban, ahol a cselekmény a romantikus érzelmek, a testi-lelki szenvedély és természetesen a szexualitás körül forog. Miközben a váratlan teherbeesés meglehetősen kedvelt fordulat ezekben a könyvekben, legtöbbször az azonnali esküvő (akár egy idegennel) az egyetlen felmerülő megoldás. Pedig a terhességmegszakítás egyáltalán nem ritka az ilyen helyzetekben: a szexuális és reprodukciós jogokért küzdő Guttmach Intézet szerint 45 éves korára minden negyedik nő átesik legalább egy abortuszon A téma tabusítása a tiltásoknak kedvez, a nyílt és felvilágosult diskurzusnak pedig árt, a romantikus könyvek szerzői pedig ennek szeretnének véget vetni.

Sarah MacLean Liz Lincoln posztján felbuzdulva több ezres rajongótáborát arról kérdezte, találkoztak-e egyáltalán a témával ilyen könyvekben, és ha igen, milyen kontextusban. Összesen tizenöt címet gyűjtöttek össze. MacLean szerint nem meglepő az eredmény, mint mondja, „a romantikus regényekben kerüljük a politikai témákat, hiszen bármit is írunk, az olvasóink nagyjából fele nem fog velünk egyetérteni, és akár tetszik, akár nem – nekem bizony nem tetszik – az abortusz is politikai kérdés. Jelenleg viszont úgy érzem, tényleg be kell emelnünk a regényeinkbe. Ha egyáltalán fel is bukkant a téma valahol, általában szégyellni- és titkolnivalóként beszéltek róla. Most keressük a módját, hogy léphetünk túl ezen.”

Melonie Johnson azon kevesek egyike, aki ezt a lépést Sometimes in Love (Néha szerelmes) című könyvében már az előtt megtette, hogy a kérdés a politikai-társadalmi diskurzus homlokterébe került volna. Mint később elmondta, ez tudatos választás volt a részéről, bár tartott az olvasók reakciójától. „A legtöbb szerelmes történet kikerüli a témát egy kényelmes balesettel vagy egészségügyi problémával, levéve a problémát a hősnő válláról, aki így nem önállóan dönt a terhességmegszakítás mellett. Mindig felbosszantottak ezek az olcsó fogások, és úgy éreztem, ezt nem tehetem meg a hősnőmmel.” A karakter ehelyett „azért dönt így tizennyolc évesen, mert ott és akkor ez a helyes döntés számára. Persze, érzelmileg megviseli, és később ezt fel kell dolgoznia, de nincs elátkozva egy életre vagy ilyesmi. Ugyanúgy megkapja a boldog befejezését, mint mindenki más.”

MacLean szerint az alabamai tiltás és az ennek nyomán felélénkülő társadalmi vita azt eredményezi majd, hogy egyre többen követik Johnson példáját. Anne Boatman szerkesztő is egyetért ebben: „a romantikus regény mindig is a nők lehetőségeit, korlátozását és lázadását helyezte a középpontba. Ez egy olyan csata, amit még nem nyertünk meg.” Jackie Barbosa író már közzé is tett egy felhívást egy antológiához. Olyan novellákat várnak, amelyek hősnője valamikor az élete során, akár a cselekményben abortuszon esik át, és nem bánja meg. A könyv bevételei egy nonprofit pro-choice szervezetet támogatnak majd.

Forrás: The Guardian