Petőfi Irodalmi Ügynökség – rianások a jéghegyen

A múlt héten szűkszavú hír tudatta, hogy a magyarországi irodalmi új erőtér Orbán Viktor jelenlétében zászlója alá vonta a határon túli („külhoni”) szervezeteket is. Amelyek eddig kimaradtak ebből, és amelyek szerettek volna a zászló alá állni. A képek alapján kikövetkeztethető volt, hogy a négy aláíró közé tartozik a Szlovákiai Magyar Írók Társasága is. De zavar van az erőben, a SZMÍT erősen megosztott a kérdésben.

A Demeter Szilárd irányította Petőfi Irodalmi Múzeum által létrehozandó Petőfi Irodalmi Ügynökség annak az átfogó tervnek a része, mely a magyar irodalmi életet az „olvasó felé fordulva” szeretné ideológiailag átalakítani. Elképzelésük szerint a lojális, az általuk elképzelt nemzeti értékeket képviselő irodalmat tennék a kánon csúcsára. A művészet, így az irodalom mozgásából, de az általuk alkotott „nemzeti” fogalmak tűnékenységéből adódóan is kivitelezhetetlen terv nemrég került nyilvánosságra – központi szerepbe állítva a „nemzeti irodalom” segédmunkatársát, Demeter Szilárdot. S hogy ne legyen kétségünk az ideológia jelenlétét illetően, elég elolvasni a PIM igazgatójának a 168 Órának adott interjúját, melyben leszögezi, hogy „megveszekedett orbánista”, és hogy „száztíz százalékig támogatja a kormány politikáját”. De több szöveghely is idézhető volna az interjúból, melyben Demeter magától értetődő önfeladással beszél Orbánról és annak ideológiájáról.

A Szlovákiai Magyar Írók Társaságát Hodossy Gyula elnök képviselte a széphalmi Magyar Nyelv Múzeumában tartott megbeszélésen. Azonban az együttműködési megállapodás aláírását nem előzte meg érdemi egyeztetés sem a tagsággal, sem pedig a szervezet választmányával, mely a közgyűlések közötti időszakban a Társaság munkáját szabályozza. A tagokat egy e-mailben tájékoztatták az eseményekről. A Társaság elnökének „ügyvezetői szinten aláírási és rendelkezési joga” van az alapszabály szerint, ugyanakkor minden fontosabb kérdést a választmányi ülésen döntöttek el – eddig.

Szalay Zoltán író, választmányi tag úgy nyilatkozott, hogy a május 23-i ülésen közölte a választmánnyal Hodossy Gyula, hogy tárgyalna a PIM-mel egy együttműködési megállapodásról. A jelenlevők kérték, hogy konkrétumokat terjesszen eléjük, majd megegyeztek, hogy a megállapodás szövegét megkapják jóváhagyásra, amit végül egy nappal a tervezett aláírás előtt juttattak el hozzájuk. „A választmányban többen nehezményeztük, hogy a megállapodás nagyon homályosan fogalmaz, így nem lehet tudni, mihez is adtuk a SZMÍT nevét.”

Szászi Zoltán költő, író, szintén választmányi tag hasonlóan fogalmaz, szerinte a választmányban „nem volt vita. Nem volt rá mód ugyanis. Hétfőn déltájban érkezett egy kör e-mail, de abban sem volt olyanról szó, hogy véleményezzük a felvetést, csak a tudomásunkra hozta a SZMÍT titkársága, hogy van egy ilyen javaslat a szerződésre. Nem voltak érvek se pro, se kontra. Csak alapinformációk.”

Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy legitim-e így ez az aláírás, még eldöntetlen Szászi szerint: „Nem tisztem az aláírás legitim voltáról értekezni, én az alapszabály értelmezésekor arra jutottam, ez nem napi ügyrendi kérdés, hanem stratégiai döntés, tehát ha választmányi támogató határozat híján írta alá az elnök, akkor azt a saját felelősségére tette.”

Az aláírás jogi érvényességének kérdésén túl azonban fontos, hogy Hodossy milyen mértékben képviselte a tagság és a választmány álláspontját. Hodossy már több megosztó döntést hozott az elmúlt években (nem megfelelően kezelte egy antiszemita vers megjelenését a SZMÍT antológiájában, kifogásolható módon jutott hozzá állami támogatásokhoz stb.), melyek következtében több irodalmár, így például Csehy Zoltán, Mészáros András, is elhagyta a Társaságot.

Szalay szerint a mostani is inkább szimbolikus kérdés, és a választ annak fényében kell megfogalmazni, hogy az aláírást „milyen valós fejlemények követik majd. Én úgy vélem, világos feltételek mellett a SZMÍT természetesen együttműködhet a PIM-mel, amíg normális szakmai munkáról van szó. Jó lenne a politikát távol tartani a társaságtól – ezúttal pedig sajnos nem ezt láttuk.” Ennek következtében nagy feszültséget érzékel a SZMÍT-en belül, „ami borzasztóan nehezíti az érdemi munkát. Vagy sikerül ezeket a feszültségeket enyhíteni, és visszatérünk a szakmai kérdésekhez, vagy számomra értelmét veszti a társaság vezetésében való további részvétel.”

Szászi is nehezményezi, hogy az elnök nem kérdezte meg sem a tagságot, sem a választmányt, pedig nem napi, rutinszerű dologról van szó. „Néhányan jeleztük e-mailban, hogy nem tartjuk helyesnek az együttműködési megállapodás aláírását, mivel semmi konkrétumot nem tartalmaz.

Biankó csekket nem írunk alá!”

Baka L. Patrik író szintén a valamivel több mint száz tagot számláló Társaság választmányának tagja. Szerinte az aláírással nem a teljes tagság ért egyet, „amiként több korábbi kérdésben is alakultak már ki különböző álláspontok. Ez azonban egy ekkora szervezet esetében, úgy hiszem, normális.” Arra a kérdésre, hogy a társaság egészére nézve milyen következményekkel jár, úgy válaszol, hogy „nehéz megjósolni, ez az ügy mennyire lesz megosztó. Szerencsés lett volna, ha az együttműködési megállapodás tervezete mellett az irodalomnépszerűsítés gyakorlati megvalósulásának potenciális lépéseiről, kereteiről is lettek volna már előzetes információink, melyek fényében, akár a tagság egészét bevonó eszmecsere után születik döntés.”

Szászi szerint, mivel a SZMÍT egy demokratikus úton szerveződő civil szervezet, s így megoldható a felmerült probléma. „A helyzet adott, egy szerződésszerűséget aláírt az elnök. Választmányi határozat nélkül, a tagság utólagos tájékoztatásával. Ezt nem tartom helyesnek! Emiatt etikai bizottsághoz fordultam. Ha a bizottság is úgy gondolja, hogy egy ilyen aláíráshoz választmányi határozat szükséges, akkor Hodossy Gyula széphalmi aláírása nem ér sokat. Bízom az etikai bizottság józan döntésében.”

Természetesen Hodossy Gyulát, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnökét is megkérdeztem, de miként sem az antiszemita botrányhoz, sem szervezeteinek kifogásolható pályázásához, sem a SZMÍT ügyét újragondoló, Szalay Zoltán által indított vitához nem volt hajlandó nyilvánosan hozzászólni, kérdéseim most is válasz nélkül maradtak.