dunszt.sk

kultmag

A nagy zenei Victorinox

Szeghy Irist egyszerre tartja nyilván a svájci és a szlovákiai zenei élet, s nyilvántarthatná a szlovákiai magyar is, ha tágabb lenne a horizontja. (Életrajzunkban van három közös pont is: mindketten Csehszlovákiában születtünk, voltunk a stuttgarti Schloss Solitude és a svájci Landis & Gyr ösztöndíjasai.) Az eperjesi születésű, jelenleg Zürichben élő komponista világokat fog össze, tekintete hatalmas földrajzi és történelmi távlatokat kapcsol egybe, ugyanakkor zenéje olyan pontos és olyan hihetetlen alapossággal van megalkotva, mint egy svájci órásmester remekműve.

Ha már Svájc, Szeghy zenéje sokféleségét és funkciógazdagságát a leginkább egy katonakéshez hasonlítanám: ha nem félnék a képzavartól, azt mondanám, Szeghy Iris új cd-je (az önálló cd-k sorában a harmadik) egy vérprofi zenei Victorinox. Praktikus, áramvonalas, megfellebbezhetetlenül modern, designos és technikai értelemben minden elképzelhetőt tud.

A cd egy posztbartókos projekttel indul (Meadow Song), de messze túllép a reminiszcencia-játéktéren: egy mezei munkadal (az ősforrás egy ún. trávnice típusú szlovák népdal), egy gereblyéződal költői anatómiája bontakozik ki, a retorikai struktúra ragyogó szétszálazása után ott az egész, mint amikor az ér elvezet a folyóig. A „beszennyezett” hagyomány modern tisztítókúrája mellett a hangszer (klarinét) és a hang folyamatos küzdelme a legfigyelemreméltóbb. A szöveg a fájdalomról, (szerelmi?) gyötrelemről szól: a fizikai munka testi aspektusairól a lelkiekre kerül a hangsúly, mint Szapphó szövőlánya, a gereblyés sem képes ellátni a feladatát, a terhe súlya megsemmisíti az eszközt. Gondolatátvitel, pótcselekvés, az egzisztenciális trauma mezői. Szeghy zenéje visszafelé halad: összerakja a forrást. Úgy teremti testté a foszlányokat, mint ahogy Lemminkäinen anyja gereblyézi össze fia testrészeit az alvilág tavából a Kalevalában.

Egy Cage-replika következik, a Perpetuum mobile: preparált zongora, ütőseffektusok (pedálozás). Egy mesebeli gépezet, az örökmozgó elképzelt működése szólal meg. „Az örök mozgony ismét feltaláltatott: már annyiszor és mégsem” – írja 1839-ben a Hasznos Mulatságok. Szeghy sem találta fel, de kísérlete ironikus és tudatosan játszik rá a zenegenerálás kortárs (pl. Arvo Pärt is írt egy azonos című opust zenekarra) és avantgárd (pl. Simeon ten Holt Canto Ostinatója) tendenciákra, illetve a zenei hagyomány moto perpetuo fogalmára. Zuzana Biščáková zongorista otthon érzi magát a fantasztikus terepen, tökéletesen ismeri a rejtélyes szerkezet mechanikáját.

A Preludio e danza basszusklarinétra íródott: a szétnyíló, feltárulkozó ritmus magakelletően erotikus tánca bontakozik ki, melybe beszüremlik a jazz öröksége is. Itt Martin Adámek virtuóz hangszerkezelése is jelentős örömfaktor.

A Hesse-Fragments 1 című sorozat Hesse-idézetekre komponált keretes ciklus. „Minden ember a világ közepe” – írja Hesse. Regényfoszlányok, levélmorzsák, aforizmacentrizmus. A magyar zenehallgatóban talán a leginkább Kurtág György Kafka-fragmentumai vagy Bornemisza Péter-értelmezései idéződnek föl. Szeghy ragyogóan váltogatja a szövegek generálta hangulatot: sőt, néha mintha egyenesen a szöveg ellenébe menne. Ez a hol illusztratív, újrafogalmazó, hol vitatkozó attitűd a cd egyik legizgalmasabb effektusa.

A Folclorico a balkáni népzene alapmintázataira épít, de Szeghyt most is részint a „szabálytalanságok”, részint a zenélés spontán örömeffektusai hozzák izgalomba.

Ebbe a különös világba terpeszkedik bele a közép-európai melankólikus idióma, melyből paradox módon ugyancsak sugárzik a naiv zenélés ősereje.

A Vivat Summer! meglepő és váratlan darab: dramaturgiai elhelyezése kiváló. A nyár ünneplése hol harsányabban, hol parodisztikusan, hol őszinte hévvel jelenik meg. A vihar- és a vízizene hagyománytoposzainak mozgásba hozása mellett a leghatékonyabb az a sztorizós magatartás, mely egyik korábbi darabra sem jellemző. Szeghy fantasztikusan fecseg, sziporkázó szellemességgel ábrázol, lendületesen parodizál.

Paul Celan Zsoltár című verse a világirodalom egyik legfontosabb költeménye: a döbbenet és az egzisztenciális szorongás alapműve, melyben a transzcendencia istenfogalmának helyére a bálvánnyá nemesedő nihilizmus lép. Ez a nihilizmus azonban nem didaktikusan felfogott tragédia, hanem a törékeny emberség mélyanalízise, a transzcendencia ugyanis nem hitkérdés, hanem a létezés enegiaforrása, olyan képlet, mely a behelyettesítésen alapszik, de örök érvényű igazságot tartalmaz. Az isten helyébe lépő Senki zsoltáros magasztalása jelzi, hogy az emberi lét formatanából és retorikai ősképletéből nem tudunk kikecmeregni. A verset hagyományosabb jelleggel, a dalszerűség minimalista kritériumait ellenpontként alkalmazva, drámai teátralitással zenésítette meg pl. Michael Nyman. Szeghy nem a szöveg érthetőségére koncentrál, hanem az ima- és a zsoltárszerűség mormoló formakészletéhez igazítja a hitben, a cselekvésben szinte feloldódó szöveget. Az ima hevében minden szöveg idegen: az imaforma a kapcsolatteremtés eszköze. Nao Higano itt remekel igazán: hangja minden árnyalata kibontakozhat, a drámai erő és intimitás szép összhangja mutatkozik meg benne.

Az utolsó mű az Anrufung des Grossen Bären (Könyörgés a Nagymedvéhez) címet viseli, és Ingeborg Bachman versén alapszik. „Egy toboz: a ti világotok. / Ti magatok: a tobozpikkelyek. / Sodrom, görgetem / a kezdetbeli fenyőktől / a végső fenyőkig, / megszaglászom, megharapdálom, / megszorongatom mancsaimmal” (Márton László ford.). A Celan-vers  méltó párja ez a telített darab: változatossága, szövegdinamikája viszont alaposabban megdolgoztatta a zeneszerzőt: az állati és a növényi lét terepén az ember nem feltétlenül kitüntetett szerepű. Ez a ciklus mintha a Hesse-sorozat ellenpólusa lenne: a másik oldal. Minden hierarchikus önbálványozás könnyen omlik vissza az elemibe, a túlélés, az ösztönélet alapsémáiba. Bachmann, akárcsak Celan enigmatikus költő. Szeghy Iris is enigmatikus zeneszerző.

A cd-t a zeneszerző mellett a Trio Sen Tegmento jegyzi: hihetetlenül demokratikus a program. A trió minden tagja kibontakozhat egyénileg és csoportban is. Hatalmas az út, melyen elkalauzolnak: a kelet-szlovákiai mezőtől a Nagymedve csillagképig emelkedünk.

Iris Szeghy: Music for Voice, Clarinet and Piano. Trio Sen Tegmento, Diskant, Pozsony, 2018