Ma lenne 92 éves Csernus Tibor festőművész

„Korunk legnagyobb magyar festője volt” – mondta Csernus Tiborról Juhász Ferenc, akiről egyébként a festő 1954-ben első portréját készítette. A Kossuth-díjas festő és grafikus 1927-ben született Kondoroson, és 2007-ben nyolcvan évesen hunyt el Párizsban. Mivel Csernus újszerű, szürrealista, illetve szürnaturalista látásmódja nem felelt meg a szocialista rezsim kultúrpolitikai elvárásainak, ezért fokozatosan ellehetetlenítették, hogy kiállíthasson Magyarországon. Egy ideig még a barátai által szerzett könyvillusztrációkból, film és más témájú plakátok tervezéséből élt, majd 1964-ben feleségével, a szobrász Sylvester Katalinnal végleg Párizsban telepedtek le.

A kubizmus, a szürrealizmus, a neobarokk, az automatista kalligráfia mellett saját festészeti korszakait talán leginkább modern, természetmisztikus-szürrealisztikus és hiperrealista korszakokra lehetne felosztani, de élete végén például expresszív stílusjegyeket is mutattak munkái. Méltán híres az 1990-es években alkotott Szajha útja című monumentális expresszív-realista sorozata, melyet William Hogarth metszetsorozata és az olasz látványfestő, Gaspare Traversi hatása ihletett. Továbbá jelentősek Caravaggio stílusában festett többalakos, ál-akademikus akt-kompozíciói, valamint bibliai jeleneteket és csendéleteket ábrázoló képei, de hatottak rá például Édouard Manet művei is. Csernusra jellemző „a folyamatos kommunikáció a tradicionális festészettel és a régi mesterekkel, témáik, kompozícióik, festői stílusuk átdolgozása” – írja Stenczer Sára is a Bárka online-on.

Csernus egész művészi örökség, több mint 900 alkotás (festmény, grafika és könyvillusztráció) a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány tulajdonában van. Csernus életművének egyes részleteibe jelenleg két magyarországi kiállításon is betekinthetünk.

A Párizs árnyai című kiállítás a budapesti KOGART Házban augusztus 30-ig látogatható. Az itt kiállított képeken elsősorban a 90-es évekbeli párizsi bárok, kávéházak környékének éjszakai élete köszön vissza. A festményeken neonfényben ázó utcalányok, züllött bohémek, rosszarcú figurák bukkannak elő a homályos sarkokból, árnyékos kapualjakból, mintha csak egy film noir szereplői lennének.  A személyessé változtatott nagyvárosi életképek gyakori szereplője saját maga is, így ezeket a képek akár festett naplóként is lehetne értelmezni. A kiállításon megtekinthetőek Csernus utolsó, Edgar Allan Poe ihlette alkotói periódusának képsorozatai is. „Poe mélylélektani novelláinak vizuális adaptációi messze túlmutatnak az illusztratív jellegen: a festészet öröméről, a művészetről, önmagáról és az emberről szóló vallomások. Különösen megrendítőek A holló című költeményéhez készült művek, amelyeken a festő önmagát a vers szituációjában jelenítette meg – ezek ugyanis Csernus életének legutolsó művei.”

A másik kiállítás Csernus és a Montmartre – Egy műterem titkai címmel a budapesti Várkert Bazárban tekinthető meg. Ahogy arról a kiállítás címe is árulkodik, elsősorban a művészt inspiráló montmartre-i környezetet, és a Picasso óta híres és hírhedt Bateau-Lavoirban lévő műterem jegyében született képekkel találkozhatunk a január 27-ig tartó tárlaton. A festményeken keresztül, hol egy bokszringben, hol Csernus műtermében találjuk magunkat, de megcsodálhatjuk a virtuóz aktképeket, valamint a repülők, tengeralattjárók és a gépek ihlette alkotásait is.