140 éve született Móricz Zsigmond

Száznegyven évvel ezelőtt a mai napon látott napvilágot Tiszacsécsén a 20. század magyar irodalmának bestseller írója. A realista próza fenegyereke, újságíró, 1929–1933 között Babitscsal közösen a Nyugat szerkesztője. Ráadásul az egyik legtermékenyebb írónk is egyben: a Kossuth Kiadónak 26 kötetbe sikerült kiadni csupán a válogatott műveit. Cikkünkben két irodalomtörténész, író Móriczról lejegyzett gondolataival emlékezünk meg születésének évfordulójáról.

Grendel Lajos így ír róla A modern magyar irodalom története című kötetében: „Móricz Zsigmond azok közé a kevés számú magyar írók közé tartozik, akiket rajongói már életükben a legmagasabb polcra emeltek. […] Művei minden társadalmi réteget vagy osztályt meg tudtak szólítani, politikai vagy ideológiai hovatartozásuktól függetlenül. Egészen a hatvanas éveking etalon volt a magyar prózaírók számára. […] Móricz legnagyobb írói ereje a jellemábrázolásban és hősei egyénítésében van, hőseinek és hősei nyelvének tökéletes identikusságában, a krízishelyzetekben kibontakozó dráma lényegre redukált megjelenítésében, amelyben a hősök cselekedetei (vagy éppen habozásuk) vakító reflektorként világítanak be személyiségük addig láthatatlan rétegeibe.”

 „Móricz Zsigmond elbeszélő művészete áttörte azokat az egyre áttörhetetlenebb határokat, melyek az élitet az átlagolvasótól elválasztják. Neki sikerült, hogy ugyanaz az alkotás magas irodalom és széleskörű publikumsiker legyen, mint Dickens regényei. Neki sikerült, hogy egyszemélyben legjobb és legolvasottabb prózaírónk legyen. […] »Így csak a természet alkot« – mondta róla Kosztolányi. Csakugyan Móricz kiterjedésében is hatalmas munkássága sokszerű és egyenetlen, mint a természet, magas fák kicsiny cserjékkel váltakoznak és az egészet átlengi a vegetáció nyelvdús termő, vad és mégis szelíd, kiszámíthatatlan és megnyugtató belső élete.” – fogalmazott Szerb Antal a Magyar irodalomtörténetében.

Kiemelt fotó: mult-kor.hu