dunszt.sk

kultmag

Matematika és művészet 2019

Erős kapocs köti össze a matematikát és a művészetet. A matematikai szimbólumok és az általuk leírt formák szépsége. Az Amerikai Matematikai Társaság (AMS) minden évben megrendezi művészeti kiállítását, és a legszebb alkotásokat díjjal jutalmazza.

David Conrad cikkében annak jár utána, hogy a 2019-es Matematikai művészet kiállítás darabjai közül melyek a legerősebbek. A Mathematical Imagery webhelyen kb. 50 alkotást lehet megtekinteni a tárlat anyagából.

Elizabeth Paley Klein-féle palackja nyerte a Legjobb textil, szobor és más médium díját ebben az évben, és valóban, a matematikai objektum könnyen felismerhető példájáról van szó.

Fielding Brown a Három táncos alkotója így beszél: „Ez a szobor azt a technikát mutatja be, ahogy a 3D-s Lissajous-görbéket építem fel. Először egy korai oszcilloszkóp képernyőjén láttam ezeket a görbéket, melyek például egy pörgő érme vagy egy forgó hullahopp karika mozgását írtak le. Aztán elképzeltem, miként tudnám 3D-ben ábrázolni ezeket a Lissajous-görbéket, majd miként építhetek belőlük egy szobrot.”

2D-re térve Hans Dehlinger munkája érdemel figyelmet, aki szerint munkája fókuszában „algoritmuson alapuló generatív művészet áll. Képem az 1–1–2–3–5 számokon alapul, melyek a jól ismert Fibonacci sorozat kezdőszámai. Matematikailag ez egy egyszerű dolog – ugyanakkor meglehetősen izgalmas lehetőségeket rejt a művész szempontjából. Az alapjául szolgáló vonalakat a Python nevű programmal készítettem, aminek paraméterei határozzák meg a szögeket, a vonalak számát az egyes szekciókban, az ismétlődéséket, a forgásokat, és így tovább. Az egyik oldalon található a matematikai kiindulópont és a szigorú generatív-algoritmikus gyártási folyamat, az intuitív művészi ítélet a másikon.”

A Robert Fathauer jegyezte, kerámiából készült Pollen forma annak példája, hogy a matematikai struktúra mindenütt jelen van a természetben. „Munkám a szimmetria, a fraktálok, a mozaikok és egyebek matematikáját kutatja, keverve azokat a növények és az állatok, illetve anorganikus elemek természetben található formáival. Ez a szintézis megengedi, hogy újszerű nyomatokat és szobrokat készítsek, amelyek szépsége az összetettség és az alapvető rend kombinációjából származik. A kiállított alkotást gabonafélék, pitypang, katángkóró és olocsáncsillaghúr pollenszemcséi elektron mikrográfja inspirálta.”