Élet a halálvilág árnyékában

Auschwitzban évente több, mint kétmillió látogató ismerkedik meg a haláltábor kegyetlenségével, melynek következményeképp számtalan ember pusztult el – ám a túlélők szemszögéből kevesebb történetet hallunk. Erre kíván hangsúlyt helyezni a Through the Lens of Faith: Auschwitz (A hit lencséin keresztül: Auschwitz) című kiállítás, mely július elsején nyílt meg.

Az Auschwitz-Birkenau kapui elé kiállítótt szabadtéri installáció, melyet Daniel Libeskind építészmérnök tervezett, 21 nagyméretű, Caryl Englander által készített színes portrén mutatja be a túlélőket, s részleteket interjúikból, vallomásaikból, melyeken a tapasztalt brutalitásról mesélnek, valamint arról, hogyan álltak ellen hitük segítségével. Henri Lustiger-Thaler, a brooklyni Amud Aish Memorial Museum főkurátora, aki a 2020-ig látható kiállítást installálta, így nyilatokozott:

„Auschwitz arról szól, mit tettek a zsidókkal. Amiről mi beszélünk, az az, hogyan reagáltak a zsidók: ez egy paradigmaváltás.”

A kiállítás alapötlete akkor született meg, mikor Lustiger-Thaler Auschwitz docensképző programjával együttműködve megpróbált olyan történeteket integrálni az idegenvezetésekbe, mely az eseményeket „földalatti” életükből megfigyelő zsidókról szólnak. „Úgy gondolom, sok elfogultság van a vallásos magatartás megfigyelendő témaként való kezelésével kapcsolatban”, mondta Lustiger-Thaler. A feltételezéssel ellentétben, miszerint a kegyetlenséget tapasztalva sok zsidó elvesztette Istenbe vetett hitét, Lustiger-Thaler kiderítette, hogy naponta hit-alapú gyakorlatokat végeztek a haláltábor rabjai. Az új installáción belül is ezt helyezi előtérbe: a rabok titokban közös reggeli imádságokat tartottak, zsidó vallási ünnepeket ünnepeltek, és tanácsadást kértek rabbiktól.

„Vallásos emberként, visszatekintve, azt kérdezem magamtól, hogyan élhettem ezt túl?“ – olvasható Irving Roth vallomásában, aki 14 évesen került Auschwitzba. „Úgy döntöttem, nem Istennel, hanem az emberrel kell küzdenem… nem maradt más számomra, csak a hit.”

Englander, aki a New York-i International Center of Photography igazgatóságának elnöke, elvetette az áldozatok komor túlélő-portréként való ábrázolását: képeinek szereplőit színesen, vidáman, otthoni környezetükben fényképezte le. Englander, aki maga is ortodox zsidó családban nőtt fel, így vallott tapasztalatairól: „Úgy érzik, okkal élték túl. Páran beismerték, hogy nem mesélték el történetüket, mikor kiszabadultak. Szégyellték, elítéltnek érezték magukat, ha arra gondoltak, mások arról faggatják majd őket, hogyan tudtak vallásosak maradni.”

A fényképek és az interjúk Torontóban, New Yorkban, Lengyelországban, Izraelben és Németországban készültek, szereplője 18 zsidó, egy román és két lengyel, katolikus túlélő 80 és 102 éves kor között. Az anyagot könyvbe gyűjtik, melyet szeptemberben adj majd ki a Phaidon. Lustiger-Thaler szerint „olyan korban élünk, mikor csökken a túlélők száma, ám az antiszemitizmus növekszik“. Hosszadalmasan tárgyalt az Auschwitz-Birkenau Nemzeti Múzeummal, mely nem engedélyezi az installációkat a megszentelt földön, míg végül engedélyt kapott rá, hogy művét a kapukon túl állítsa ki. „Ezek az emberek túlélték“, mondja Lustiger-Thaler. „Ez az életről szól, egy halálvilág árnyékában.”

A cikk angol nyelvű forrása itt található. A cikkben szereplő képeket Daniel Libeskind készítette.