dunszt.sk

kultmag

A Stonehenge építésének titkos összetevője

A Stonehenge a világ leghíresebb, legjobban megőrződött neolitikus emlékei közé tartozik, ám funkciója, rendeltetése mellett építését is talányok övezik. Egy új archeológiai tanulmány azonban közelebb vihet minket annak megértéséhez, hogyan szállíthatták helyükre a hatalmas monolitokat.

A Stonehengetől nem messze található, Durrington Walls nevű neolitikus településen talált cserépszilánkokról már rég tudott, hogy disznózsír maradványaira bukkantak bennük. A Newcastle University archeológusai amellett érvelnek, hogy a zsír nem a főzéshez volt használatos, hanem nagy vödrökben tárolták, és faggyút készítettek belőle, amely az építkezést segítette.

A feltételezést Lisa-Marie Shillito, a Newcastle University tájrégészetének vezető oktatója is alátámasztja. Kutatásainak eredményét július 15-én közölte az Antiquity. Shillito a Daily Mailnek tett nyilatkozatában elmondta, hogy a kerámiából kinyert lipidek és zsíros lerakódások kivételes mennyisége keltette fel érdeklődését. A helyszínen talált állati csontok azt mutatják, hogy a sertések többségét nyárson sütötték meg, nem darabolták fel – így hát a lábasokban nem azért található zsír, mert főzésre használták őket. (Shillito kutatásait a barázált cserépedények vizsgálatára alapozta.)

Az leggyakrabban elfogadott elmélethez, miszerint a Stonehenge összesen 30 tonnát nyomó szikláit egy szánkószerű rendszeren szállították a kőkörhöz, hozzátehetjük az új kutatás hipotéziseit: a rendszert faggyúval kenhették meg, mely síkossá tette azt, így csökkentve a súrlódást és könnyebbé tette a szállítást. A sziklák elmozdításához 20 emberre is szükség lehetett, melyeket a mai feltételezések szerint a kőkörtől 200 kilométerre található walesi Preseli Hills-ből hozták a megépítéséhez. Bár mindez egyenlőre hipotézis, az biztos, hogy a Stonehenge minden hájjal megkent építői precíz és időtálló munkát végeztek.