Irodalmi Szemle 2019/7-8 – Nemes Z. Márió verse

Az Irodalmi Szemle nyári számát Nemes Z. Márió versével ajánljuk.

A Werbőczy-dilemma

A Nagy Öregek heten voltak, és mindegyükben
bús magyar szív dobogott. Ennek a szívnek
nem volt három dimenziós formája, mert gazdagsága
túlmutatott a természettörvényeken. Azt se lehetett
tudni, hogy ez a hét szív valójában hét különálló
szerv-e, vagy egyszerűen egy nyolcadik isten.

S akkor, mint egy dús zenei szólam,
lopózott érzéseim közé a gondolat:
micsoda édes pihenés eshet a temetőben!
Mert temetőben nyugszanak a Nagy
Öregek mind, feltámadásra várva,
szívük a pogány hajnalért dobog
rothadó avarban.

Kárhozatba ejt a puszta szele.
De ezzel nem azt akarom mondani,
hogy minden tudatom elveszett.
A város álomszövete temetői fátyol,
ami zavarba ejtő következetességgel
nyomul be üregeimen, fülemben sustorog,
aztán a számban kezd sűrűsödni, mintha
fojtogatni akarna, de végül is ráérzek az ízére,
élvezem, ahogy betölti, nem csupán tudatom,
hanem koponyám űrméretét.

A kéjes nyeldekléssel szemben
ott a végtelen terek tágassága. Ha lónyerítést
hallok a pusztán: megreszket minden tagom.
Ha távoli tülökszó üti meg fülemet:
eláll a szívem verése, és hogy irigylem,
haj, hogy irigylem a parton röpködő
síró csüllőket! A Nagy Öregek is
felfigyelnek a csüllőkre. Szíveik
erre a hangra közös szervezetté válnak.
Hegységméretű pumpáik hevesen
dolgoznak Pannónia alatt.

A csüllő-sirámra ím kárvallott szózat felel,
feltámad még Alpár népe a besenyők
csonthalmai alól! A pogányságnak nincsen
három dimenziós formája, hiszen csak az ölthet
testet, ami meghalt a kereszten. Épp ez alkotja
Werbőczy dilemmáját az óriáspolippal: paraszt
vagy miazma? Másféle halhatatlanság nincs.

Nyári Szemle dupla szusszal

Az Irodalmi Szemle nyári dupla száma gazdag tartalommal jelent meg. A nyitó blokkban Nemes Z. Márió, Simon Márton, Nagy Márta Júlia és Magolcsay Nagy Gábor versei szerepelnek. Mirkka Rekola szövegeit Polgár Anikó, Katri Vala írásait pedig Egyházi Dóra és Snírer Lilla fordításában olvashatjuk.

A tanulmányok ezúttal Juhász Ferenc költészete köré rendeződnek: Pataky Adrienn a „népi szürrealizmus” és az újholdas hagyomány kapcsán kanonizációs kérdéseket tárgyal, Reichert Gábor az Apám című éposz szövegvariációt veti össze. Horváth Márk és Lovász Ádám Juhász Ferenc leendései címmel, Márton László pedig Egy recenzió története címmel közöl írást. Mind a négy írás a Juhász Ferenc 90 című, Budapesten rendezett konferencián hangzott el eredetileg, és a blokkot az ott elhangzott kerekasztal-beszélgetés szerkesztett változata zárja (résztvevők: Bajtai András, Magolcsay Nagy Gábor, Nagy Márta Júlia, Sirokai Mátyás; moderátor: Nemes Z. Márió).

Ugyancsak verssel jelentkezik Barak László, Sánta Miriám, Fodor Balázs és Fellinger Károly; részletet olvashatunk Tóth László naplójából is. Juhász Tibor Cserna-Szabó Andrással beszélgetett, Nagy Csilla pedig Barak László Én nem menni lakni külföld című kötetét recenzeálja.