Fogli d’album VII.

Tatabánya

Mobilba mondja az életét,
Dalmánál esélye sincs, nem
tudja feldolgozni, nem tudja felfogni,
hogy a szívéből kiszakadt egy darab.
Nadrágján hatalmas olajfolt,
és még terjed, ahogy izzad a tenyere.
Nem hiszi el, hogy jobb letenni.
Azért csak-csak rájön, levágódik
a piros bőrre és bámulja a vonatablakon át,
ahogy a bodzák tányérján döngnek
a dagadt méhek: mintha az ő testéből
szívták volna ki az összes mézet.

Pávák

Megint a pávák: széttártan, hárfahúrozottan.
Járnak udvartól udvarig, a templomlépcsőre
csinálnak. Hogy állhatna a képzeletem
apró, antik templomlépcsőkből?
Hogy így trágárkodjon az üdvözülés!
Honnan lett egyszerre ennyi, szétnyílt farokra
varázsolt, égő szemem?
A templomlépcsőhöz nem jár föltétlen templom,
a tűzhöz nem jár automatikus poroltó.

Ravi herceg (Freddie Niem fotója, 1995)

Ravi herceg, végy terepszín uniformist! Szalaggal kösd
át fekete-fehér derekad, mely termékeny terekkel határos!
Csillannak a gombok meteorjai a khaki elrendezett kozmoszában.
Hervad a protokoll szagos zsályája, mosolyodban illatos kamilla,
lakatlan völgyek nyílnak kölyökarcodon.
Lótuszszirmok csiklandozzák a gégéd,
szemgödreidben hártyás rózsaszirmok kongresszusa.

A katonai rendőrség (Franz Fleissner fotója)

A katonai rendőrség két tagja. Az egyik férfi keze
a bilincsen, mely a bőrövön. Ki lehet olvasni
a névtáblákat, mint a neveket a sírokon. Terepszínbe
van temetve a szaguk, emészt a gyomor,
jár a tüdő, termelődik epe, ondó, vérsejt.
Nem érzik a belső munka melegét, ahogy rájuk, értük
dolgozik saját teremtett anyaguk. Szemük helyére teleszkópot
szereltek. A gumibot különösen rugalmas testrész.

David Hansen

Sento due fiamme in petto. Ó, az a két láng,
az a finomlángolás, mely felhevíti a verssort,
nem hagyja tűz nélkül a szó olaját, itt-ott szinte napalmozza a metaforát!
Lassan, módszeresen mászik föl a gégén, mint a csiga,
hogy aztán önmaga teljességében
bátrabban szemérmetlenkedjék.