dunszt.sk

kultmag

Tranzisztor, A kép még címre vár, Böjtelő

Tranzisztor

Mint lányok a filmekben: hason fekvés, álltámasz,
levegőben keresztezett lábak.
Úgy heverészek, mintha egy filmben lennék lány:
ragyogó szemű ábrándozás,
szív alakba kifújt dohányfüst, esetleg titkos napló, ilyenek.
Korog a gyomrom, ez egy nemdohányzó szoba.
Egy csíkos ruhán akad meg tekintetem.
Ez volt rajtam, amikor magamhoz nyúltam,
és a szív alakú dohányfüstbe arcot is képzeltem.
Csíkos ruha, klasszikus, de merész szabás,
akár egy régi francia film szereplőjén.
Eljátszom, hogy itt vagy.
Most mutatnak a tévében.
Ezen a csatornán nincsenek reklámok,
és a következő filmben már ráncos öreglány vagyok.
Nézem a csíkos ruhát, a titkos naplót is megtalálom.
Két film között vécére sincs idő kimenni.
Most fogok belealudni a halk zsizsegésbe; győz a test rutinja.
Mennyi gyors szemmozgás éjente,
és milyen kevés hiteles rémálom.
De pukkan a tévé és felriadok;
álmomban filmszínésznő voltam,
és a sok szerep közt elvétettem az arcod,
és lemaradtam egy egész életről.

A kép még címre vár

Figyelni kell, ahogyan a víz csöpög
a kicsavart ruhából. Kézi mosás.
Ahogyan a víz csöpög a ruhából, soká csöpög,
mondhatni csorog, sok ruhából soká csorgó vizek
kitartó nyári esők, néha egy autó elsuhan, néha megvakarom farmeros lábam
a kád mellett állva, míg zsibbadó karjaim kitartóan csavarják a ruhát.
Kézimosás, kiázott, gyűrött ujjbegyek, friss erózió a bőrön, nem tart soká,
a legfelső réteg lemállik, a nedvesség megszűnte után kisvártatva visszaáll
eredeti formájába. Mint egy újszülött: esendő, kiszolgáltatott, nevetséges, de könnyű a test.
Figyelni kell, ahogyan a víz csöpög, kézi mosás, mínusz hetven százalék, mégis csak a víz az úr,
néha megvakarom farmeros lábam. Soká csöpög ki belőlem az isten.

Böjtelő

Estebéd a holdkaraj az égen:
tálcán kínált fogyó napi menü.
Kéményfelhők, ha füstölik egyre –
Frühstücknek is elmegy, dehogy romlik.
Csak olybá lesz, mintha nem volna.
Várni kell megint estebédig.
Aztán megint a holdkaraj,
ami egyre slankul.
El nem vész s át nem alakul,
csak takarásban várja az újat,
aztán taps, és zabálunk tovább.