Fahrenheit; Nyúl; Dinnyesűrű

Fahrenheit

Olvasom a különféle honlapokon,
hogy néhány megszállott,
akiknek már semmi sem számít,
csak önnön rögeszméjük,
szóval hogy néhány megszállott
képes volt elcipelni Európát és a kereszténységet
valami eldugott kincstelen szigetre,
ott őrzik, kérdezgetik őket,
mindent tudni szeretnének,
hogy mire a két árva védői a nyomukra bukkannak,
és diadalüvöltéssel végeznek velük,
addigra ők, mármint ez a maroknyi rajongó
megtanulják a feltámadás titkát.

Nyúl

Mi hagytuk el Európát,
vagy Európa hagyott el minket?
De hogy hagyhatná el az épület
az építőjét?
Nem a nehogy már a nyúl vigye a puskát
gondolatkörben szeretnék mókuskerekezni,
csak nem tudom, ki kit alakít,
és miért tűnik úgy,
mintha véget ért volna ez az egész.
De talán nem azzal kellene foglalkoznunk,
hogy megkeressük a ma Kőmíves Kelemennéjét,
hanem azzal, hogy ami ma leomlott, rakjuk fel estére.
A mesterembereknek nem definíciós problémája szokott lenni.

Dinnyesűrű

Most éppen eltűnt Európa,
de majd előkerül úgyis,
kicsinosítja magát,
a fejét jól feltartja,
és mi újra belé szeretünk
valahol a Duna-parton,
ahol már annyi dinnyehéj elúszott,
mi mégis makacsul csak a holdra emlékezünk,
arra a kerek reményre ahogy remegett,
miközben tele a Duna dinnyehéjjal,
és már talán nem is látjuk a holdat.