dunszt.sk

kultmag

Rengeteg állat a vonatból, Versgép vagy

Rengeteg állat a vonatból

Szeretem, amikor a vonat
megáll a semmi közepén.
Az igazi zene a tánc.
Rendőrök ültek a szomszédos ülésekre,
segítséget akartam kérni, és egy zsebkendőt,
nem láttam ki az ablakon, miközben sírtam.

Véres őzgidát láttam
néhány pillanattal azután,
hogy több mint húsz birkát számoltam meg
és egy kutyát a távolban
Olyan közel volt a tetem a sínekhez, azt gondoltam,
direkt az utasoknak helyezték oda.
A közelben közepes méretű madarak repdestek,
nem láttam őket felszállni,
nem úgy tűnt, hogy megijedtek.

A kis őztetem is csak úgy fekszik a sínek mellett,
mintha oldalára fordulva aludna.
A semmi megértése érdekében utazok vonattal.
Rengeteg állatot láttam.
Máskor meg órákig nem történik semmi.
Melyik történik okkal, és melyik a cáfolat?

A vonatból láttam sírni őt, és sírtam,
amikor búcsúzni tanított, de nem gyakorolta elégszer.
Sírni csak gyerekeknek szabad nyilvános helyen,
és őrülteknek. De ha jobban belegondolok,
nekik sem érdemes.

A vonatablakból ritkán látni embereket,
és mindig csak egyet. Meglepődök ilyenkor,
tényleg magányos az ember.
Az értékeinkre vigyázni kell, de csak akkor,
ha másnak is azok lehetnek.
Egy szép találatért megéri sokáig csak nézni.

Versgép vagy

Miért nem írok valami fontosat,
kérdezett, de volt ebben javaslat

és neheztelés is: téged úgyis minden inspirál!
Jó, de írás közben mindig megéhezek.
Írjak fontosat, vagy fontos témáról?
A másodikra gondolhatott, én meg elsőre kiborultam.

Sőt, az volna a legjobb, ha valami hasznosat
kezdenék magammal. Nem rám gondol,
hanem a világra: csinálhatnék valamit,
ha úgyis itt vagyok. Hasznosat, ahogy
a szocializmusban képzelték el
a munkát:
kerek gondolat

cél, idő és test folyamatos
összehangolásából. Ez volna az
azóta már többször szétrohadt,
de kezdetben kőkemény birsalma.