150 éve született Mahatma Gandhi

150 éve született Mahatma Gandhi India világhírű békeharcosa, politikai és spirituális vezetője, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja. Bár béke Nobel-díjat sose kapott, de az ENSZ 2007-ben születésnapját az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította. A polgári engedetlenség és az erőszakmentes ellenállás – vagyis a szatjágraha – mibenlétéről és igazolásáról szóló gandhiánus filozófia megteremtője. Halála után életrajzírók és történészek többször kérdőre vonták a nőkhöz és férfiakhoz fűződő viszonyát az általa hirdetett és megfogalmazott szűzies élet értelmében. További érdekesség, hogy nemcsak Tolsztojjal és Einsteinnel levelezett, de Hitlernek is küldött leveleket. A polgárjogi harcossal egy szélsőséges hindu nacionalista, Nathuram Godse végzett egy merénylet során 1948-ban.

Gandhi 150. születésnapja alkalmából  Misetics Bálint az indiai vezető filozófiájáról szóló tanulmányából idézünk részletet:

„A dél-afrikai polgárjogi küzdelmeken és az erőszakmentes ellenállás már említett kortárs példáin kívül a szatjágraha az indiai vallási hagyományokra, Jézus Hegyi beszédére, valamint Tolsztoj erőszakmentességről és passzív ellenállásról szóló írásaira is épített. Az igazság természete, az áldozatvállalás és a szenvedés jelentősége, valamint az erőszakmentesség tekintetében Gandhi az indiai vallásos hagyományban évezredekre viszszanyúló morális elveket és érzékenységet gondolta tovább, és alkalmazta a politikai ellenállásra. Az indiai hagyományokra, mitikus alakokra és vallásos fogalmakra való utalások fontos szerepet játszottak abban, hogy a hatalommal szembeni engedetlenség gandhiánus eszméjét magáévá tehette egy széles körű társadalmi mozgalom. (…) Az erőszakmentesség Gandhi filozófiai antropológiájának a középpontjában áll, amennyiben szerinte »az embert az különbözteti meg minden más állattól, hogy képes rá, hogy erőszakmentes legyen«. Ezt nem csupán az állammal szembeni engedetlenséggel, hanem magának az államnak a működésével szemben is követelményként állította fel. Az erőszakmentességet tehát önértéknek tekintette, ugyanakkor instrumentális érveket is felhozott mellette. Az egyik éppen abból következett, hogy Gandhi szerint nem csupán a társadalmi változás eszközeinek, hanem az elérni kívánt társadalomnak is erőszakmentesnek kell lennie, egy ilyen társadalmat pedig kizárólag erőszakmentes eszközökkel lehet elérni.”