dunszt.sk

kultmag

Hogy kerül a róka a szófára?

Orr Máté festményeinek igen gyakori szereplői különböző állatok, amelyeket reneszánsz vagy barokk enteriőrökbe helyez. Ám ezek az állatok abban a pillanatban el is veszítik állati minőségüket, amint ebbe a környezetbe kerülnek, ezzel egyidejűleg pedig emberi tulajdonságok megszemélyesítőivé válnak, így kerülhet akár a róka is a szófára.

A budapesti Várfok Galéria művészköréhez idén csatlakozott Orr Máté festőművész már több egyéni és csoportos kiállításon, művészeti vásáron szerepelt Magyarországon illetve külföldön. Orr festészetére jellemző a naturalisztikusan megfestett és a sematikus formák párosítása. Művei erősen szimbolikusak, allegorikusak, amelyeken egyértelműen kimutatható a reneszánsz és barokk klasszikusok, Hieronymus Bosch vagy a 20. századi szürrealista művészek hatása.

Az Éden Darabokban kiállítás képeire tekinthetünk úgy is, mint egy sorozat darabjaira a paradicsomi kiűzetéstől az ember alkotta világ végéig, miközben egymástól függetlenül, önmagukban is értelmezhetőek. A Várfok Project Roomban látható festmények közös jellemzője, hogy a jeleneteket végig homogén, fekete háttérbe helyezte a művész, ami a néző figyelmét még inkább az abból kirajzolódó formákra irányítja. Ez a sötét háttér ugyanakkor jelölhet egy időtlenséget vagy akár egy folytonos jelenidejűséget is. A képek többségén a fotorealisztikusan megfestett állat- és emberalakok mellé egyszínű, monokróm figurákat társít, amelyek sablonszerű hatást keltenek. Az emberi test néhány festményen állati testrésszel egészül ki, leggyakrabban egy gyík feje kerül az emberi helyére, amivel szemléletesen ábrázolja az állati ösztönök eluralkodását a józan ész vagy a humánum felett. Emberi tulajdonságokkal felruházott gyíkfigurát Hieronymus Bosch Az utolsó ítélet című képén is láthatunk, és ezzel az utalással a fiatal alkotó párbeszédet teremt a németalföldi festő zseniális művével. Orr Máté korábbi festményeire is jellemző volt már, hogy a padlót nem térben, hanem síkban ábrázolta, amellyel kibillenti a befogadót a komfortzónájából, miközben a padlómintában rejlő kompozíciós lehetőséget is kihasználja. Szinte mindegyik képre jellemző a humor, ami néhol groteszk, szarkasztikus vagy frivol, és minden esetben az emberi gyengeségekre, hiányosságokra irányul. Ezt a humort az egymástól távol álló, vagy akár szélsőségesen ellentétes elemek összekapcsolásával teremti meg a művész. A különböző motívumok egymás mellé rendelésének köszönhetően a festmények mindegyike egy-egy allegóriaként működik, hiszen az állatok emberi tulajdonságokat vagy magatartásformákat jelenítenek meg.

A sorozat a Kiűzetéssel kezdődik, amelyen a fotorealisztikusan megfestett emberi lábak sietve tartanak valahová, miközben három állat meglepettséggel és értetlenséggel néz feléjük. Az első emberpár világító csupaszsága éles kontrasztot képez a homogén sötét háttérrel, továbbá a bundás állatokkal is. Eszembe juttatja például a görög teremtésmítoszt, ahol az istenek szétosztották az állatok között a különböző képességeket (ügyesség, gyorsaság, erő stb.), de az embernek nem maradt semmi. Ha az állati figurák szimbolikáját nézzük, akkor azok jelképezhetik azokat a bűnöket, amelyek a Paradicsomon kívül az emberre várnak: a fösvénység, állhatatlanság vagy a kéjsóvárgás. A sorozat többi darabjától eltérően ezen a festményen realisztikusan és sematikusan megfestett növényeket is találunk, amelyek közül a szamóca a földi és a mennyei örömökhöz kötődik, a boldogság ígérete, miközben magában hordozza a mulandóságot is, ahogyan a pitypang.

Az Etetés, illetve a Gém és gyík című képek közös vonása, hogy mindkettőn egy madár és egy sematikusan megfestett gyík vagy dinoszaurusz-szerű figura látható, egymás mellé helyezésük a földi és égi ellentétét, a teremtés-pusztítás állandó folyamatát, a sötétség és a világosság harcát jeleníti meg.

A festményeken szereplő madarak mintha Bosch A gyönyörök kertje című képéről repültek volna át Orr Máté alkotásaira, hogy ezt az ősi ellentétet új kontextusban meséljék el.

A Gém és a gyík esetében teljesen egyértelmű a küzdelem, a gyík farka hiába fonódik a vízimadár hosszú nyakára, mégsem tudja kibillenteni őt az egyensúlyából, valószínűleg a kis hüllő lesz az áldozat. Az Etetés című képen viszont épp a teremtés az, ami táplálja a pusztítást.

A fajok eredete cím egyértelmű utalás Charles Darwin nagyszabású munkájára, Orr Máté festménye pedig nem nélkülözi a frivol humort. A nyúl mint szimbólum már önmagában is a szexualitásra, a termékenységre utal, ám erre Orr Máté még rá is kontráz azzal, hogy az állatokat párducmintás bundába öltözteti, ezzel pedig inkább a paráznaságot, az esztelen üzekedést, illetve annak nevetséges voltát hangsúlyozza. A Bársonyfülű róka a ravaszság, a képmutatás, az alattomosság, az irigység megszemélyesítője, ahogy a vörös függöny előtt álló szófán ül, mint egy hamis próféta, aki bárkit meg tudna téveszteni, miközben a saját hasznát lesi. Ez a róka nem a Fekete István regényéből megismert kedves hős, hanem a számító, körmönfont aesopusi figura. A képmutatás, a színjáték tényét erősíti a háttérben lévő vörös függöny is. A Birtok című festményen látható őz szelídsége, tisztasága már-már bárgyúságba csap át. Az anyák jobban tudjákon látható macska kifejezetten ellentmondásos figura, hiszen a hamisság, a kölcsönös haszonlesés és a lustaság ugyanúgy köthető hozzá, mint az anyaság vagy valamilyen titkos tudás birtoklása. A figurát tartó, cirógató kezek úgy nyúlnak ki a sötét háttérből, hogy a néző könnyedén oda tud képzelni egy nőalakot, miközben a macska figyelmét valami hipnotikusan leköti.

A további képeken látható állatfigurák mellett megjelennek emberalakok is, így egymás mellett ábrázolva a lélekben rejlő intenzív érzelmek vagy ösztönök felszabadulásának megszemélyesítőivé válnak. A Vacsora egy személyre és a Díszmenet című festményeken élesen kirajzolódik az a feszültség, ami a társadalmi normákkal, elvárásokkal szembekerülő ösztönök, indulatok konfliktusából fakad. Orr Máté ezeknél a munkáknál is a drámaiságot humorral elegyíti. Mindkét alkotás háromszög vagy piramis alakú elrendezése a reneszánsz elődöket idézi, a realisztikus és sematikus formák variációja ritmust ad a műveknek. A sorozat legkomorabb darabja A világ vége című festmény, ahol a gyík-/dinoszauruszfejű, elállatiasodott ember egyszerűen csak végignézi az apokalipszist. Nem avatkozik közbe, nem menekül, csak külső szemlélőként szájtátva mered előre. Ha nagyon komolyan venném ezt a képet, akkor ennek lehetne egy olyan többletjelentése, miszerint ugyanúgy kipusztulásra ítélt faj az ember, mint annak idején a dinoszauruszok voltak. A sematikus és egyszínű gyíkfej viszont inkább szarkasztikussá teszi a festményt.

Az Éden darabokban című kiállítás emberi tulajdonságokkal felruházott állatfigurái javarészt a gyengeségeinket, kisebb-nagyobb hibáinkat állítják pellengérre. Mivel Orr Máté mindezt különböző állatokkal jeleníti meg, amelyek archetípusokként működnek a képein, ezért a befogadó számára megkönnyíti az értelmezést, a szembenézést a kényesebb témákkal, sőt akár a szembesítést is, ahogy Aesopus vagy La Fontaine tanulságos fabulái.

Orr Máté Éden darabokban című kiállítása október 19-ig látogatható a budapesti Várfok Projekt Roomban.

Képek forrása: Várfok Galéria

Kiemelt fotó: Ádám Demeter Ádám