A nagy könyvlopás

1959-ben a budapesti Műcsarnokban francia könyvkiállítást rendeztek, ám a kéthetes nyitvatartási idő végére a könyvek nagy részét ellopták a látogatók. A Szentendrei Képtár kiállítása a magyar kultúrtörténetnek ezt az elfeledett epizódját tárja fel, megidézve a könyvkultúra és a képzőművészet társadalmi-politikai kontextusát az ötvenes években. Bemutatja a korabeli magyarországi vizuális kultúra szürkeségét, valamint az ekkoriban tapasztalható elzártságot: a könyvhöz, információhoz és képzőművészeti reprodukciókhoz jutás nehézségeit.

Az 1956-os forradalom leverése után hatalomra kerülő Kádár-rezsim saját elszigeteltségét nemzetközi kulturális projektekkel kívánta oldani: ezek között az egyik első a francia könyvkiállítás volt, amit a Sorbonne-on megrendezett magyar könyvkiállítás követett. Ezek a kiállítások a hidegháború kontextusában jöttek létre. Nem egyszerűen a kulturális diplomácia epizódjai voltak, hanem a rivalizáló nagyhatalmak konfliktusa által meghatározott összefüggésrendszerben a „puha” hatalom eszközei. A kiállítás egy másik példáját is felvillantja annak, ahogyan a korszakban a könyveket kulturális hadviselés céljára használták: a CIA különböző fedőszervezeteken keresztül 1956 és 1991 között tízmillió kötetet juttatott ki a vasfüggöny mögé, többek közt Magyarországra is.

A hatvan évvel ezelőtti „tolvajok” és látogatók között nagy számban szerepeltek főiskolás művészek és művészettörténet szakos egyetemisták, akik a következő évtizedekben szakmájuk kiemelkedő képviselőivé váltak. A kiállításon belehallgathatunk a tolvajokkal készített interjúkba is.

A tárlat 2020 január 22-ig tekinthető meg.