A nő, aki a Guernicában is segített

Dora Maar valamiért úgy maradt meg a világ emlékezetében, mint Picasso múzsája, a Síró nő modellje. Mikor 1997-ben nyolcvankilenc évesen meghalt, az újságok csak késve, vagy egyáltalán nem reagáltak a hírre, s amelyek mégis megtették, azok is elfeledkezni látszottak a tényről, hogy Dora maga is művész volt, tulajdonképpen Picassóval való viszonya előtt volt a legsikeresebb. Most viszont, mint a Guardian írja, egy kiállítás talán igazságot szolgáltat neki. Háromszáz képből – fényképekből, fotómontázsokból, portrékból, csendéletekből és más festményekből áll az a vándorkiállítás, melyet Párizs után most Londonban, s utóbb Los Angelesben mutatnak be. Legtöbbjük sosem volt még kiállítva, s amelyek mégis, azok sem ilyen nagyszabású kontextusban.

Theodore Markovitch néven született 1907-ben Párizsban, francia anyától és horvát apától. Három éves korában a család Buenos Airesbe költözött, s innentől rengeteget utazott a két kontinens között, első fotóit a hajóutakon készítve. Párizsban festészetet tanult, de a fényképészet jobban vonzotta. Az ambiciózus nő mindössze huszonnégy éves volt, mikor megnyitotta saját fotószalonját, s ebből az alkalomból vette fel a Dora Maar nevet. Bár a szalon fő profilja a kereskedelmi célú fotózás volt, Maar számos fényképen kísérletezett a lehetetlen határainak feszegetésével.

A harmincas években már a párizsi szürrealisták között tartották számon. Egy rövid affér után Georges Bataille íróval a csoport baloldali köreihez kezdett vonzódni, miközben képei egyre sötétebb és nyugtalanítóbb tónust vettek fel. Még azt is elérte, hogy a köztudottan szexista André Bretonnal és csoportjával együtt állított ki. 1936-ban ismerte meg Picassót, akit a legenda szerint ő csábított el.

A festőnek ekkoriban Marie-Thérèse Walter volt a szeretője, de a közel harminc évvel fiatalabb Dorával is viszonyt kezdett. Picasso mintegy perverz örömét lelte abban, hogy a két nőt egymás ellen játssza ki, hol egyiket, hol másikat árulva el. A kapcsolat toxikus volt, de termékenyé: a Síró nő is épp egy veszekedés után készült. Dora válasza sem késett: A Beszélgetés Walterrel ábrázolja, ahol Marie-Thérèse passzív, kifejezéstelen arccal néz a kép egyik oldalán, míg Dorának csak a háta látszik. Dora Maar a Guernica megfestését fényképeken dokumentálta, s az is valószínű, hogy maga a téma a politikailag sokkal aktívabb nő ötlete volt. Épp így, a sötét tónus és a könyörtelen apró részletek is az ő hatását tükrözik, sőt, van olyan részlete is a képnek, amelyet maga Maar festett meg. 

Kapcsolatuk 1945-ben ért véget. A szakítás nagyon megviselte Dorát, aki összeomlott: volt, hogy meztelenül találtak rá lakásának lépcsőházában, vagy épp egy filmvetítésen csillapíthatatlanul üvölteni kezdett. Rövid ideig pszichiátrián is kezelték elektrosokk-terápiával, ahonnét Jacques Lacan pszihoanalitikus mentette ki, hogy sikertelen kezelést kíséreljen meg rajta. A lelkiismeretével küzdő Picasso segített neki, hogy házhoz jusson Provence-ban, ahonnét egyre kevesebb mozdul ki. Ugyanakkor maga a festő tápláltaazokat a pletykákat is, hogy Dora megőrült, vagy hogy remete lett. A valóság ettől azonban távol állt. Maar visszavonulva is nagyrészt a festészettel és fotózással foglalkozott, rengeteget utazott, és időnként kiállításai is voltak. Hírneve azonban többé nem közelítette meg pályakezdői sikereit, vagy a Picassóval töltött időszakot.