dunszt.sk

kultmag

in vitro fertilisation

Gaia halott lényekkel teli sűrű menstruációjában
fürdőzöl, s miközben lassan átfolyik rajtad a forró,
darabos massza, azt kérdezed hidegvérrel klíma-
és energiatudatos tested mögül: elevenszülőként
képes vagy-e valami nálad is tudatosabbat
nemzeni? Hullócsillaggá égett meteorok fényében,
dögökkel teli erdő mélyén, virág és gyom
nélküli réten baszás? Kérdezem. Behunynád szemed
a genetikába íródó testi elváltozások méhedtől langyos
nyomai előtt?

De ahogy a féreg otthonra talál a belekben,
a patkány az egyhetes dögben, úgy találja
meg helyét majd a méheden kívül foganó
szilikonnal és chippekkel teli intelligens lény,
akinek már nem fog számítani az erdei méh-
populáció kihalása vagy a szén-dioxid-kibocsátás.


Nem indul bomlásnak, nem sarjad,
Nem csírázik, nem hajt, nem pusztul.
Gaia testébe kapaszkodik – a születés nedves
pillanata, mikor a műanyag-
és fémhús csak folyékony fröccsenés még–,
a bolygótestet mozgásban tartó szívritmusra
hangolódva, geológiai erővel kiterjeszti horizontját
mint egy folytonosan történő naplemente.
Csak a viharnak engedi egy-egy pillanatra láttatni
létezését: ahogy a villámok világítják be a tudattalan
éjszakát, az a felfoghatatlanul tiszta villanás, akár
az épp kiíródó emberi jelenlét az evolúció történetéből.

A szerző a mű megírása alatt a Kisebbségi Kulturális Alap alkotói ösztöndíjában részesült.