dunszt.sk

kultmag

Erjedés; Közelítő

Erjedés

Mióta meghalt, olvasom
ismét a régi Tandorit,
most is más-más részlet fog meg,
a többi újból eltaszít.
„Veréb miképp lehet barát”,
csak illetlen kérdezhetem,
javítandó jel sem felel,
amint szövegbe képzelem.
A gép, ha írna rajta, jav.
-hatatlan és -hatatlanul,
a kéz halad tovább, tovább.
Dadogni kész, de csillapul
több könyv-szöveg-szonett után
a gondozó, ki szent a ház
falán belül az ismeret-
lenek szerint, kik olvasó-
i mind. Talán sosem talál-
kozott velük kalitkazár-
napok során.

Közelítő

Egy folyóhoz hasonlítom,
mintha ülnék középtájon,
nagyobbacska kövön,
kisebbfajta szigeten.

Menetirányt nézném,
mit sodor a víz.

Gallyak, csutkák, héjak,
olykor tutajnak tetsző tárgy.

Várni érkezését,
a megfelelő pontot
a le- és felszálláshoz.

Megmaradni a tájon
mindig a sodrás
és a holtpont közt időzve.
Nem nézni a partot
se jobbra, se balra.

Folyómon örök nyár.
Halad a víz,
sodor az ár.