A sírástól vagy a nevetéstől könnyezel?
Noah Baumbach legújabb filmje, a Házassági történet egy válás történetét dolgozza fel, amely egyszerre képes megríkatni és megnevettetni a közönséget, akik egy minden szempontból különleges alkotást láthatnak.
A Házassági történet már a legelső jelenetével gyomron vágja a nézőt. Hiszen mégis ki számítana arra egy válásról szóló filmben, hogy az elidegenedett pár a legalaposabb részletességgel felsorolja, mit szeretnek egymásban? Pedig Noah Baumbach filmje pontosan ezzel a megható montázzsal nyit (ami egyébként az alkotás előzeteseiként is szolgál), hogy aztán az ezt követő jelenet teljesen kirántsa alólunk a talajt: sem Nicole (Scarlett Johansson), sem Charlie (Adam Driver) nem osztják meg egymással az érzéseiket. Így a szép mondatok szomorúvá válnak – ez a fajta kettősség pedig a film uralkodó motívuma lesz.
Charlie és Nicole eleve eltérő személyiségek, mégis rengeteg dologban hasonlítanak. Egyik legfőbb közös pontjuk például a művészet szeretete: Charlie színházi rendező, Nicole színésznő (ez mutatja, hogy Noah Baumbach igazából saját válását dolgozza fel Jennifer Jason Leightől a Házassági történetben). Illetve egyaránt jellemző mindkettejükre, hogy jó szülők és élvezik is a fiuk nevelését. És mivel mindketten szeretnék a lehető legtöbb minőségi időt eltölteni Henryvel, ám egyikük New Yorkban, másikuk Los Angelesben képzeli el a jövőjét, ezért elkerülhetetlenül is a szakítás felé haladnak.
A két város szintén egymás ellenpólusai, s az operatőr, Robbie Ryan képei tökéletesen érzékeltetik a kontrasztot: a nyugati parti LA meleg színpalettája merőben elüt a keleten fekvő New York szürkeségétől. Épp ilyen oppozíciót alkotnak Nicole és Charlie ügyvédei is, akiket a kiváló Laura Dern és Ray Liotta alakítanak. Nora az a személy, aki a Hatalmas kis hazugságok Renatája lett volna, ha jogi egyetemre megy. Az empatikus anyatigrissel szemben Jayből teljesen hiányzik mindenféle érzelem, és kizárólag önző érdekek vezérlik. Míg Dern karaktere konkrétan összebarátkozik az ügyfelével, addig a Liotta által megformált ügyvéd csak holmi bankautomataként tekint Charlie-ra.
A kettősség a forgatókönyv szintjén is megtalálható. A Baumbach által írt események, dialógusok egyszerre képesek szívet tépően fájdalmasak – mint a film csúcspontján lévő veszekedés Charlie és Nicole közt, mely során rájönnek, hogy végleg vége van a kapcsolatuknak –, és őszintén viccesek is lenni.
A humoros momentumokat legtöbbször Adam Driver hozza – gondoljunk csak például a családlátogatás katasztrófájára –, ám ez nem lehet meglepetés: a színész már több filmben is bebizonyította, mennyire jó érzéke van a komédiához. Ezúttal ismét a remekül előadott egysorosoktól a helyzetkomikumig több szinten is bebizonyítja ezt, hogy aztán néhány pillanat múlva nagyszerű ritmusban szomorúra, elesettre váltson. A Házassági történet azonban nem működne ilyen jól, ha csak egy színész hozná ki magából a maximumot: a másik főszereplő, Scarlett Johansson alakítása is kiemelkedő – rég volt ilyen szerethető, mint most.
A karakterdráma tehát számos dualitást tartalmaz, ennek ellenére mégis egyenlőségre törekszik. Baumbach, bár saját élményből inspirálódva írta meg a történetet, mégis igyekszik pártatlan maradni. A két karakter ugyanúgy hibás a házasság széthullásában. Nicole hagyta magát elveszni a kapcsolatban, s végül ő hozza meg a végső döntést. Charlie viszont nem figyelt a feleségére, sőt még meg is csalta a nőt. Azonban Baumbach bármenyire is az egyensúly megtartására törekszik, a mérleg néha el-elbillen egyik vagy másik irányba.
Charlie és Nicole történetét például csak utóbbi szemszögéből ismerjük meg, a szakítás után azonban a férfi szenvedését érzékelteti, vizsgálja meg inkább, ezért az iránta érzett szimpátia marad velünk a film után. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rendező bármelyikükből is antagonistát csinálna, éppen ellenkezőleg: a Házassági történetben nincsenek „gonosztevők”.
Épp ezért olyan nehéz nézni a házasságuk széthullását. Nicole és Charlie hihetetlenül jó páros, könnyen megszeretjük mindkettőjüket. Az azonosulást pedig elősegíti, hogy a Házassági történet végig kettejüket tartja fókuszban – még ha a válóperes ügyvédeknek nézőként nagyobb játékteret is adnánk –, és a Driver-Johansson duó igazán brillírozhat főleg az egybeállításos jeleneteknél, ahol gyakran percekig monologizálnak. Ezért bármennyire is tisztában vagyunk azzal, hogy a kapcsolatuk tönkrement – hiszen a boldog időket a rendező maximum flashback formájában mutatja meg –, mégis szurkolunk, hátha együtt maradnak. Így olyan érzésünk lesz mozizás közben, mintha a saját szüleink válását néznénk végig. Csakhogy míg a való életben nehezen fogadjuk el a szakítást, Baumbach mégis egyfajta happy enddel fejezi be a Házassági történetet: új nyugalmi helyzet alakul ki, melyben Charlie és Nicole képesek szeretetben, mégis külön-külön létezni a kisfiuk, Henry kedvéért. Ennél szebb, keserédesebb, egyszersmind ideillőbb befejezést pedig elképzelni sem lehet.
Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval!