dunszt.sk

kultmag

A hungarofuturizmusról írni amőbáknak

ANYUKA: (simogatja a fejfát) Istenem, de hiányzol még mindig… (a lányaihoz) Leszarta egy madár a fejfát. Kata, vizezd be a rongyot, kérlek, és hozd ide!

JANKA: Ugyan már, anyuka, hagyd a fenébe, majd lemossa az eső. Ne szarozzuk össze azt a rongyot.”
Terék Anna[1]

A hungarofuturizmus működésével párhuzamba állítható Terék Anna temetői jelenete, amely A vacsoravendég című drámájában olvasható. Az elhunyt apa sírjánál az anyuka megkéri az egyik lányát, vizezzen be egy rongyot, hogy le tudják mosni a madárpiszkot a fejfáról. A másik lány válasza – ne szarozzuk össze a rongyot, az eső majd lemossa – amellett, hogy olyan írói ars poéticát körvonalaz, amely egybevethető a költő, drámaíró Terék Anna műveivel[2], kapcsolódik az avantgárd hagyományokat felelevenítő művészetközi[3] hungarofuturizmus mozgalom utópia-igényéhez is. A viszony, amit a madárpiszkos sírkő-jelenetben a (meg)tisztítás és a (be)piszkítás egymásra vetítése ábrázol, a hungarofuturizmus önteremtő stratégiájával rokon. Arra a kérdésre, hogy mitől lesz valami hungarofuturista művészet, vagy hogyan lehet hungarofuturista művet létrehozni, ott kell keresnünk a választ, ahol Terék Anna drámájában Janka a ronggyal törölgetés helyett az esőt választja. Ahogyan az eső úgyis lemossa a fejfát, végül úgyis minden hungarofuturista lesz. A mozgalom résztvevői közötti laza, változékony, változó, egyszóval amőbaszerű kapcsolat miatt az ismerős művészi csoportosulásokhoz képest pszeudo-mozgalomnak is tűnhet. A hungarofuturizmus elsősorban intézmény, legfontosabb jellemzője a működés – és működése minél inkább intézményesül, annál jobban működik a kánon ellenében.

A hungarofuturizmus 2016-ban kezdődött egy Juhász Ferenc emlékére rendezett performansszal Berlinben, és a mai napig minden – esemény, publikáció, perfomansz, kiállítás, koncert – megjelenésével újból bejelenti a hungarofuturizmust, megismételve önmeghatározását. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy önmaga meghatározása képezi a hungarofuturizmus lényegét: itt az önmeghatározás célja nem valamire irányul, hanem a cél maga az önmeghatározás. A hungarofuturizmus alatt tevékenykedő művészek olyan, időben elhúzódó művészeti projektet hoznak létre, amely független a résztvevők saját művészetétől, alkotásaitól, és mindenekelőtt egy homogén, időben és térben kiterjedő, folyamatos művészeti jelenlétet valósítanak meg. Mindez kiáltvány-jelleget kölcsönöz a jelenségnek, és a figyelmet az egyes művészek – és alkotásaik –  helyett a mozgalomra irányítja. Azonban a kiáltvány mintha nem lenne megfogható, az ismétlődő definíciós megnyilatkozások ellenére sem.

Fotó: Vörös Szilárd

A hungarofuturizmusban résztvevő művészek száma folyamatosan nő. Olyannyira bővülő csoportról beszélhetünk, hogy inkább definiálódik a mozgalom az alapján, hogy ki az, aki (még) nem hungarofuturista. Úgy tűnik ugyanis, hogy a hungarofuturizmus lényegéhez hozzátartozik – sőt ki nem mondott célja –, hogy mindenki a hungarofuturizmushoz tartozzon. Ekkor az a helyzet állna elő, hogy a hungarofuturizmus egyrészt kiteljesedik, ugyanakkor elveszti értelmezhetőségét, mert nincs mihez képest magát meghatároznia.

Az ismételt önmeghatározással nemcsak kanonizációs igényeit tudja érvényesíteni, hanem – az intézmény-jellege miatt – megvalósítja a kánonon kívül helyezkedést is. A hungarofuturizmus úgy válik a kultúra részévé, hogy elsajátítja a kultúra eszközeinek használatát, majd meg is szabadul tőlük. A csoportként működés, és az, hogy önmagát mozgalomként nevezi meg, elég ahhoz, hogy az avantgárd művészeti törekvéseinek folytatását lássuk benne, de a kultúra logikájának, kánonképző intézményeinek kijátszása szintén ismerős gesztus az avantgárd hagyományból. Neoavantgárd elődöket is kijelölnek: a szlovén IRWIN művészcsoportot és a Laibach zenekart, vagy Hajas Tibort. A neoavantgárd két fontos fogalmának tartja Németh Lajos a happeninget és a koncept művészetet, amelyeket előzmények nélküli új művészeti formaként határoz meg.[4] Ebből a szempontból – az avantgárddal és a neovantgárddal való kapcsolat kijelölése miatt – a hungarofuturizmus nem számít előzmények nélküli, idegen testnek a kortárs művészetben. Abból, hogy a hungarofuturizmus megértéséhez nem visz közelebb a mozgalomhoz tartozó alkotók műveinek elemzése, következik, hogy túlmutat a neoavantgárd művészet szerzői kultuszán: minden hungarofuturizmus elnevezés alatt megjelenő művész a hungarofuturizmusra mutat rá.

Fotó: Erlich Gábor

A neoavantgárddal zsigeribb módon, a művészetfelfogáson keresztül kapcsolható össze, ha arra gondolunk, hogy a neoavantgárd műfajai (akcióművészet, happening) a hagyományos művészeti kategóriarendszer felsértésére vállalkoznak. Németh Lajos szerint a happening „lényegét illetően rituális cselekménysor, egy megszokott életfolyamat irritációja és ezzel pszeudoszinten való meghaladása, amely ugyanakkor agresszíven számon kéri a kortól, a társadalomtól, hogy miért nem képes autentikus rítus megteremtésére.”[5] A hungarofuturizmusra érdemes úgy tekinteni, mint a mozgalomra, ami a neoavantgárd rituális esemény-ígéretét pótolja be.

Egy antológia előzményeként is olvasható a Kalligram folyóirat hungarofuturizmus-lapszáma (2018/7–8.). Néhány szöveg túlmutat az „identitáspolitikai képzeletgyakorlat” és a „nemzetgép irritációja” köré szerveződő esztétikai program dicséretén, megismétlésén – amilyen a lapszámból például Liscsai Olga Emese Teleszülöm a nemzethalált című verse és Pintér Kitti zavaróan vázlatos versei. Utóbbiak a nyelvi és szerkezeti megformálatlanság miatt nagyot mondóvá válnak a témaválasztás erőltetettsége miatt („metélt pénisz”, „meredő pénisz”, „Hitler mosolya”, „ejakuláció”; „hüvelyváladék” stb.). Pintér Kitti verseiben saját költői hangja kevésbé, inkább Nemes Z. Márió, illetve (rajta keresztül) Hajas Tibor szövegeinek hatása érvényesül. A szerzőt dicséri azonban az Önemésztés című vers felütése, „kipakolták a hullaházat”, izgalmasan vonja be például az abortusz jelentéslehetőségét a nemi szervektől és közösülésre vonatkozó kifejezésektől (túl)terhelt szövegbe. Terék Annával szólva azt monhatjuk, hogy kár volt összeszarozni a rongyot.

Kalligram-számban publikált versével csatlakozott a mozgalom definíciós bekebelezéséhez Mohácsi Balázs, aki költőként Kassák Lajos sírjának gondozásán dolgozik. A pfz-költemény a Pécsi Műhelyhez tartozó Pinczehelyi Sándor piros-fehér-zöld (pfz) műveivel lép párbeszédbe. Az első részben a trikolor sávjait tölti ki (fölül piros, alul zöld, középen fehér; a harmadik részben folytonosan írja egymás után a három színt); a középső versben pedig megint a trikolor szerint, de függőlegesen tölti ki színekkel a három szín helyét. Az ismétlődéssel való játék megidézi Pinczehelyi plakáttervezői tevékenységét és a kombinatorikai szervezőelv a neoavantgárd képversek, konceptuális alkotások logikáját hasznosítják az újraírás során. Intertextuális szempontból hasonlóan rétegzett Szkárosi Endre Pluto-anarchista vers Ladik Katalinnak című verse, és a cím további szövegek lehetőségét is magában hordozza. Garaczi László lírapróza műfajmegjelöléssel közölt szöveget (De erről majd később), aminek utolsó két sora a hungarofuturizmus ábrázolására is alkalmas: „Az vagy, ami leválva rólad, mást csinált belőled, de erről majd később.” Főleg, ha felidézzük a Hungarofuturista Kiáltvány egyik pontját: „aki nem velünk van, az is velünk van”.

Ha a hungarofuturizmus létrejön a hungarofuturistaként való megnevezés nélkül is, akkor joggal állítható, hogy a mozgalom sikeres. Például a mozgalom „kisajátított védőszentjeként” megnevezett Juhász Ferenc születésének 90. évfordulójára rendezett konferencia (Az Üveghegy és a szilánkok, 2018. február 13.) is egy ilyen lappangó hungarofuturista esemény volt. Hivatalosan nem szerepelt a hungarofuturista megnevezés sehol, azonban a résztvevők egy részének mozgalomhoz fűződő viszonya határozottan a hungarofuturizmushoz tartozóvá teszi az eseményt. További bizonyítékok felsorolása nélkül is belátható, hogy jelenleg semmi akadálya, hogy a hungarofuturizmus bekövetkezzen. De vajon Terék Anna most már hungarofuturista?


[1]     Terék Anna: A vacsoravendég (Vajdasági történet) (dráma), Jelenkor, 2018/6.

[2]     Verseskötetei: Mosolyszakadás (2007); Duna utca (2011); Halott nők (2017). Drámakötete: Vajdasági lakodalom (2016).

[3]     A művészetközi megnevezés a Nemes Z. Márió „Atlantisz elveszett, Trianon egy kabaré! Magyar delfineket!” – Bevezetés a hungarofuturizmusba című írásában szerel (Kalligram 2018/7–9. 4–6.), a cím idézet a Hungarofuturista Kiáltványból, Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió tollából.

[4]     Németh Lajos: Törvény és kétely. A művészettörténet-tudomány önvizsgálata. Gondolat, Budapest, 1992. 100.

[5]     Uo.