dunszt.sk

kultmag

Mi is az a poszthumán, és milyen kor az antropocén?

Az utóbbi években egyre hangsúlyosabb szerephez jut az irodalomban (de például a képzőművészetekben és a filmművészetben is) az olyan antropocentrikus világábrázolással szembeforduló, ökokritikus gondolkodásmód, melynek eredményeként a poszthumán létmódok többé már nem csupán utópiaként, disztópiaként vagy a sci-fin belül képzelhetők el. Már a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején születtek olyan prózai és lírai művek, amelyek a poszthumanizmus és/vagy a posztantropocentrizmus felőli olvasást is lehetővé tették.

A poszthumanizmus az emberi lét egyetemes képviselőjeként meghatározott „Ember” humanista ideáljának kritikájára összpontosít, míg a posztantropocentrizmus a fajok hierarchiáját bírálja, és a „bioközpontú” egyenlőség mellett foglal állást. A poszthumanisztikus és non-antropocentrikus világkép egy olyan komplex sokféleséget mutat – szemben az embert középpontba helyező kantiánus filozófiával –, amelyben az ember dolgok között létezik, de nem emelkedik a dolgok fölé. Ez a gondolkodási mód és elméleti háttér határozza meg a poszthumán és posztantropocentrikus irodalmi szövegvilágokat is. A poszthumán, illetve az antropocén lírának nem a puszta reprezentáció a célja, mivel igen hangsúlyos téma köré szerveződik: az antropocénnek nevezett földtörténeti kor köré épül, mely azóta tart, amióta az ember aktívan beavatkozik a bolygó életébe, és ennek nyomai a Földön mindenhol kimutat­hatók. Ebből, valamint a vonulat ökokritikai attitűdjéből következik, hogy az antropo­cén nem értelmezhető csupán leíró fogalomként: az irodalomban (és például a képző­művé­szet­ben) az esztétikai és elméleti kategóriákon kívül cselekvési horizontot is kap. A kortárs líra poszt­humán és antropocén irányzatai arra törekednek, hogy a lírát tágabb összefüggésben is elgon­dol­juk, nem kizárólag mint egy nyelvet, a világirodalmat vagy magának az emberi civi­li­zá­ció­nak és kultúrának valamely történését. Az antropocén és poszthumán líra fókusza már nem helyezkedhet el teljes mértékben a humanitáson belül: az antropocén elgondolása egyaránt megengedi ember előtti, utáni, alatti perspektívák színrevitelét is.

Ha felkeltette az érdeklődését a téma, látogasson el Az apokalipszis történetei címen megvalósuló beszélgetőestünkre ma 18:00-kor a Buena Coffee House-ba.