Napvilágra kerültek T. S. Eliot szerelmes levelei

Emily Hale utasításait követve, a Princeton Egyetem 50 évvel halála után nyilvánosságra hozta azt a több száz szerelmeslevelet, melyet 1937 és 1950 írt múzsájának T. S. Eliot, a Nobel-díjas költő. Ezzel egy időben azonban, ahogy azt Eliot meghagyta, miután értesült róla, hogy Hale 1956-ban a Princeton Egyetemnek ajándékozta ezeket a leveleket, megjelent a költő válaszlevele is. Kegyetlen őszinteséggel meséli el benne házasságának történetét, miszerint felesége, Vivienne Haigh-Wood, azért ment hozzá, hogy megmentse a költészetét, Angliában marasztalja Eliot-ot. Eliot válaszlevelében ezt sikeresnek ítéli, Vivienne megmentette ugyanis attól, hogy Emily Hale-t vegye feleségül – aki, Eliot elmondása szerint, megölte volna benne a költőt.

Bár házassága boldogtalan volt, és Vivienne életének utolsó hét évét egy elmegyógyintézetben töltötte, felesége halála után Eliot azonban rájött, nem volt szerelmes Hale-be, csupán annak emlékébe. Alig volt bennük valami közös, Hale még a költészetet sem kedvelte igazán, Eliot versei sem érdekelték. „Érzéketlenség és rossz ízlés” jellemezte a múzsát, aki Eliot szerint nem viszonozta érzelmeit, valamint a reputációját is jobban szerette mint a munkáit.

„Olyan sokk volt teljességgel szembenézni az igazsággal, ami Emily Hale iránti érzelmeimet illeti, Vivienne halála után, amelyből csak lassan épültem fel. De rá kellett jönnöm, hogy az Emily iránti szerelmem egy kísértet szerelme volt egy másik kísértet iránt, és hogy a levelek melyeket neki írtam egy téveszmés ember levelei voltak, aki hiún próbált úgy tenni önmaga felé, mintha még mindig az az ember volna, aki 1914-ben volt,” írja Eliot a levélben, melyet azzal zár: „Nyugodjunk mindannyian békében.”

A leveleket egyelőre kizárólag személyesen, a Firestone Library épületében lehet megtekinteni, és 2035 előtt nem publikálják őket online.

via The New York Times