79 éve halt meg James Joyce

Az 58 éves James Joyce ír származású írót 1941 január 13-án érte a halál Zürichben. Joyce felesége, Nora Barnacle és többi családtagja mellett azóta is a svájci Fluntern temetőben nyugszik. Az író holtestének nyugvóhelye épp pár hónapja, tavaly októberben került a média figyelmének központjába, ugyanis rohamtempóban kezdett terjedni az a kezdeményezés, miszerint az író Zürichben nyugvó földi maradványait legfontosabb regénye megjelenésének 100. Évfordulójára, vagyis 2022-re hazaszállítanák. Egyelőre nincsenek további fejlemények az író hazatérését illetően.

A hazáját elhagyó Joyce mesterművét, az Ulyssest, Írországban szinte azonnal betiltották bizonyos részei miatt. Sőt az ír kormány, amely Joyce idejében a katolikus egyház befolyása alatt állt, az író halála után nem volt hajlandó hazaszállíttatni az író testét, mivel Joyce erősen eltávolodott a katolicizmus eszméitől.

Az író halálának évfordulójáról Hamvas Béla 1930-ban a Nyugat hasábjain megjelent Ulysses-recenziójával emlékezünk:

„Joyce szándéka olyat alkotni, ami még nem volt. Gyökeresen és teljesen újat, meglepőt, eredetit. Célja elérésére minden eszközt felhasznál. Kiforgatja a nyelvet, megtagadja a legelfogadottabb konvenciót és tradiciót. Szántszándékkal felháborít, előre megfontoltan gyaláz meg eszméket. Oppozicióba áll és mindent tagad. Következetesen, vagy következetlenül, ahogy éppen jólesik neki, vagy ahogy célját jobban eléri, félrevezet, drasztikus jeleneteket ír le, leleplez, kiábrándít s mindezt csak nehezen követhető, gyakran egyáltalában nem érthető, csak sejthető nyelven. Szétbontja az embert az érzetek és képzetek atomjaira, újra összerakja és kedvét leli abban, hogy torz figurákat épít. Azzal nem nagyon törődik, hogy mit szólnak hozzá.

(…)

Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. Vad képzettársítások tömege. Az ember megy az utcán és hatnak rá a körülötte levő események, de folyton reagál egész élménytömegével is. Ez a fegyelmezetlen tudatjáték, mint egy komponálatlan film, vagy egy értelmét vesztette filozófiai rendszer egymással össze nem függő részleteit kapkodja elő, hogy egy másodperc mulva ismét elfelejtse és millió másnak adjon helyet. A regény utolsó fejezete például két mondat. Az egyik tizenkilenc és fél lap, a másik huszonegy és fél. Egyetlen vessző, gondolatjel, pontosvessző, felkiáltójel nélkül.

James Joyce Ulyssesének érdekessége és jelentősége abban van, amit Joyce munkájának szánt: újszerűségében, meglepő eredetiségében, kifejezésének bátorságában és, ahogy Curtis mondja: az elképzelhetetlen szellemi energiában. Erről csak az szerezhet fogalmat, aki nekifog és belekóstol. A részletek csak arra alkalmasak, hogy visszariasszanak. Mit jelent ez? «Száját kitóduló lélegzet formálta, kimondatlan: ooeeehah: kataraktikus bolygók üvöltése golyóforma izzó, bömbölő elelelelel – elelel. Papiros.» (His mouth moulded issuing breath unspeached: oooeehah: roar of cataractic planets, globed, blazing, roaring awayawayawayawayaway – awayawayaway. Paper.) Semmit sem jelent. A munka minden részlete csak részlet és csak az egésszel való összefüggésben nyer jelentőséget.”